Barátnőim azt mondják, személyi edzőt keressek. Eddig herceget se kerestem, nem is vártam rá. Nem vagyok olyan várós fajta. Se várandós, az már megvolt, nem is egyszer, most már a gyerekeim várják a herceget, vagy ők sem. Ami jön, az a jó, az a tuti, mondják, nem kell parázni. A dédi szokta volt mondani: Ha szeretnek, az jó, ha szeretsz, még jobb, ha szeretsz és szeretnek, az minden. Ezt a mindent keresem, mióta a férjem meghalt. Motorozott, és nekiszaladt egy villanypóznának. Kedves, hirtelen haragú férfi volt, nem ivott, nem dohányzott. Fura, hogy mégse tudta bevenni a kanyart. Vele kapcsolatban még azt is elhiszem, hogy a villanypózna szabadult el, és rossz időben volt rossz helyen. A dédi mondásával van valami baj, nem a mindennel van a baj, hanem az egyidejűséggel, vagy annak hiányával.
Jóska szeretett engem, de én nem szerettem őt, Ödönt imádtam, de Ödön a húgomat választotta. Húgomnak már megbocsátottam, ha el is szerette Ödönt tőlem. Nem sokáig tartott a viszony, mire Ödön kiszeretett a húgomból, akkorra már én is belőle. Spittinger Gézával kölcsönösen szerettük egymást, de nős volt, sosem akart elválni. A dédi elmélete korrekcióra szorul, nem elég a kölcsönösség, jönnek az akadályok. Kaczor Mihály már egy hónap eltelte után elvált a feleségétől miattam, nem kértem tőle, de félévi együttlétünk után udvarolni kezdett a házbizalminak, akit történetesen Spaher Jusztinnak hívtak. Kaczor Mihálynak megbocsátottam volna kis kalandját, ha új választottja nő lett volna. Nem volt az, bár erről sosem bizonyosodtam meg. Bele is haltam volna a megbizonyosodásba. Nem tudtam, hogy a Jusztin férfi vagy női név, de aztán hallottam, hogy van Jusztina név is. Nagyon hosszú ujjai voltak, mint egy nőnek vagy zongoraművésznek. De ő csak az én idegeimen zongorázott, zenében a mulatóst kedvelte, ez Mihálynak se tetszett, de túllépett ezen a hibán, és kis idő után Jusztinon is, és visszament a feleségéhez. Én csak a férfinemhez vonzódom, bár kaptam ajánlatokat nőktől is.
Pannát egy éve ismertem meg, a neve is elgondolkodtatott, pane et vino, a kenyér és bor az eucharisztiában, jutott eszembe, latint is tanultam, de itt nem a bor, hanem inkább a kenyér jutott eszembe. Mint egy megkelt cipó, nem bagett, és kifli se, mert tartása, az volt neki. Gusztusos cipó, hogy frissen sült, hogy meleg, azt nem merem kimondani, nem píszí. Én filigrán alkat vagyok, mint egy olasz grissini, gyengébbek kedvéért sóspálcika, a nyelvekkel jól állok, és sótlan sem vagyok, pálcika se, szilikonidom sincs rajtam. Panna neve tetszett. Panna cotta, jutott szembe, Észak-Olaszországból származó édes, vaníliától pettyezett puding, magas zsírtartalmú tejből és tejszínből. Lehűtve a nyári esték sztárja lehet, fagylalt helyett.
Panna testi erőfölénye láttán nem sok jóra számíthattam. Zavart, amikor mézes-mázosan közeledni próbált, azt hittem, csak barátkozni akar. Túrázik, bringázik, bográcsozik, úszik és horgászik, neki nem kell személyi edző. Macskáját az ágyába engedi, ott szunyál a cica a franciaágyban. Bevallom, ez taszított tőle, amikor hívott, hogy este nála alhatok, ha már nem jár a metró.
Panna betegesen irtózott a szúnyogoktól, akárcsak én. Egyszer a Duna-deltában, amikor szúnyogfelhőbe kerültem, majdnem infarktust kaptam. De ez a fóbia eléggé soványka közös vonás egy tartós barátsághoz. Panna a lakásban hatalmas légycsapót tartott kézügyben, és amikor látta, hogy ideges leszek a sok csapkodástól, megfogta az államat, maga felé fordította a fejem, én azt hittem, gúnyos megjegyzésemért engem csap agyon a szúnyog helyett, de nem. Csókot nyomott, először az arcomra, ami nem zavart, de aztán már a nyelvét éreztem a számban. Káromkodva szaladtam ki a szobából, pedig ez nem volt szokásom, a dédi nem úgy nevelt engem.
Özvegységem második évét nyomom. Bírom az éhkoppot, ha már értik, mire gondolok. Barátnőim tanácsára személyi edzőt keressek, az majd jó kondiba hoz és nem csak a testem lesz jó formában. Barátnőim felvilágosítottak, mi a trendi, edző vonalon. Aki csak engem edz, soha nem tart edzést okostelefonon és fészbúkozással, nem fényképezteti magát és engem mindennap, hogy felrakhassa a képeket az instagramra. Építem én a testemet, de szeretném karban is tartani. De még inkább azt, ha valaki karbantartaná. Kell az edzés, ha támolyogni vagy szédülni is fogok. A szerelem már ilyen. Bele lehet szédülni. Lépcsőn járok lift helyett, lábedzést tartok. Milyen szép lenne, ha ketten trappolnánk le, majd fel az ötödikről. Szédületes lenne.
Felkeresett Panna. Sokat kellett csengetnie, míg ajtót nyitottam. Panna attól tartott, ha ideszól, nemet mondok a találkozásra, mert haragszom. Nem haragszom, mondtam, miközben megittunk egy üveg vörösbort, csak váratlanul ért a letámadása, ezért reagáltam túl hevesen. A bátyám is hevesen reagált, amikor rájött, mi van velem, bólogatott Panna, és kérte, maradjunk barátnők, csináljunk közös programot, ne penészedjek itthon. Nem penészedek, csak egy személyi edző kellene, mondtam. Az én bátyám az. Edző. Személyi? Nem, kosárlabdaedző, de az mindegy. Dehogy mindegy, vágtam közbe, még csak egy ilyen kosaras kéne. Több kosárra is dob egyszerre, és végül ő kosaraz ki. Az én bátyám? A Jeromos? Azon se csodálkoznék, ha még szűz lenne, ezt próbáltam kiszedni belőle, de elpirul az ilyen témáknál. Akkor egy balfék, arra sincs szükségem. Ha meglátnád, nem így beszélnél. Te persze hogy elfogult vagy a bátyuskáddal, de azért összefuthatunk, mint baráttal. Jeromosnak nem barát kell, hanem egy olyan vagány nő, mint te. Lehet, csak titkolja, miket művel. Semmit se titkol, ezt szokta meg, az önmegtartóztatást. Ne etess ezzel! Felszentelt pap volt, innen a fura név, és mennyit papolt nekem a szent életről. Ráunt? Érthető. Dehogy, azért lépett ki, mert nem tudott engem, az ő szavaival mondva „kigyógyítani”, ezért megingott a hite is. Jó, elmehetünk egy biciklitúrára hármasban, mondjuk hétvégén, zártam le a nem létező hitvitát.
A pincében penészedik a dédi ócska Csepel-Toldi bringája. Beüzemelem. Azt elképzeltem, hogy egy kosárlabdaedző nem egy törpe és egy szúnyog kereszteződése kinézetre, de a valóság izgalmasabb volt. Két méteres, kisportolt, mosolygó szemű, fejét barna, vállig érő haj keretezte. Sajnos azonnal kerékpárra pattantunk, így csak a hátát láthattam. Nehezen bírtam lépést tartani a testvérpárral, az én bicajom rozoga volt. A pihenőnél Jeromos megvizsgálta, csodálkozom, hogy bírtál követni minket, mondta elismerően. Irigykedve néztem a többsebességes gépét. Induláskor odaszólt, szívesen átadom az enyémet, de ez férfi bringa. Nem baj, az enyém meg női, akkor cseréljünk, egy kis időre. Végig megmaradt a csere, kellemes nap kerekedett belőle. Pannának tetszett, hogy bátyja ennyire kedves velem. Jövő héten menjünk moziba, van két jó film, elküldi mailben, válasszunk, ő megveszi a jegyeket. Jeromos nem tiltakozott, én még úgyse.
Jött a lista, az egyik film Portré a lángoló lányról című francia film, jelezte Panna, nekem tetszeni fog, mert művészettörténeti utalások is vannak benne. Megnéztem a tartalmát, még csak ez kéne Jeromosnak, a film két lány szerelméről szól, a művészet háttér. A másik egy francia vígjáték. Jeromos is ezt választotta. Az előcsarnokban várakoztunk, Panna messengeren küldte a jegyvásárlás kódját, menjünk be, utána vacsora a közeli vendéglőben, oda jön. Örültem, hogy nem jött. A film nem tudott lekötni, ha a karfán összeért a karunk véletlenül, vagy az lehet, nem volt véletlen, Jeromos rám mosolygott, nem húzta el a karját, és amikor én még jobban nyomulni akartam, csak akkor váltott pozíciót.
A vendéglőben jót beszélgettünk, a fő téma Panna volt, Jeromos örül, hogy ilyen barátnője van a húgának, sok jót hallott rólam. Végre egy nő, aki példakép is lehet a húgának, talán rám hallgat. Még hogy példakép, hát az én életem se egy lányregény, próbáltam részleteket elmondani, de Jeromos nem hagyta abba a dicséretet. Többször mondtam, Pannát nem lehet megváltoztatni, ezt el kell fogadni. Jeromos ingerült lett, és hajtogatta, igenis lehet, mert kell, tönkreteszi az életét, segítenünk kell neki. Mielőtt elváltunk, mondta, jó lenne folytatni a hétvégi bringázást. Hármasban. Kényszeredetten nevettem, persze, szívesen. Közben arra gondoltam, jó lenne mielőbb elkezdeni a személyi edzést.
Hét elején Jeromos telefonált. Szerzett nekem barátjától egy jó bringát hétvégére, két hónapig nem kell visszaadnom, pénteken átvehetem, és bemondta a címét. Ötször öltöztem át, sminkeltem, míg rájöttem, sportosan kell mennem, hiszen kerékpáron jövök haza. De nem kizárt, behív a lakásába. De jobb, ha lassan bontakoznak a dolgok, máris túlságosan oda vagyok Jeromosért, látom, ő se közömbös irántam.
Lent várt a ház előtt, egyik kezével a saját, másikkal a kölcsön bicajt tartotta. A nyakába ugrottam, talán túl hevesen. Tartotta a bringákat, mint egy keresztre feszített és nevetett. Beállította a kerékpárt a magasságom szerint, tettünk egy kört a ház körül, figyelte, hogy minden rendben van-e. Nem volt könnyű megszokni ezt a nagy férfi bringát, a tulajdonosa, akiről megtudtam, Márknak hívják, sem lehetett egy liliputi. Másnap korán indulunk, szalonnasütés is lesz, mondta Jeromos búcsúzáskor. Nem mondtam, hogy utálom a szalonnát, nyersen és sütve is.
Reggel kiugrottam az ágyból, előkészítettem a kis hátizsákot, mindent leellenőriztem a bringán, fékek, lámpa. A nyergen a mobiltelefonnak egy kis táska. Belepróbáltam a mobilomat, megfelelő volt a méret. Láttam, hogy egy kis papírlap van benne. Kivettem, talán fontos irat, ki ne essen, ha majd használom a telefont kerekezés közben. A szép, kalligrafikus íráson megakadt a szemem. Drága Márkom megszólítással indult, és nem tudtam abbahagyni, míg az aláíráshoz nem értem. A piros szív közepén Jeromos neve állt. Szét akartam tépni, de visszatettem a helyére, ahova való. A bringát bedobtam a pincébe. Az a szó zakatolt a fülemben, tandem. Ahol ketten hajtják a járművet. Kétfelé. Ilyen nem létezik. Csak bicikli.