Smetana zenéjét hallgatom, a Moldva-szimfóniát, és próbálom elképzelni a várost. Nemcsak zeneileg, hanem a várost kialakító földrajzi, helyzeti energiák szempontjából is nagyon fontos volt mindig a víz. Nevét is – valószínű – a területen keresztülfolyó zúgókról (csehül: práh) kapta. A talán legnagyobb és leghíresebb cseh zeneszerző által is szimfóniában foglalt Moldva folyó 31 kilométer hosszan kanyarog a városban.
A kilenc dombra települt várost a leletek szerint már az ókorban is lakták. Két nagyon fontos dolog állt Prága fejlődése mellett. Az itt élő népek mindenkor és minden időben kreatívak és innovatívak voltak. Városfejlődés, urbanizáció szempontjából ez a két tényező mindig jelentőségteljes volt. Igaz, nehézséget okozott a földrajzi körülményeknek megfelelni. Például a mindenkori vízjárás és vízhozam változásainak. A szárazság és árvíz által kiváltott mindennapos kihívások igényelték azt a teremtőképességet, amellyel kedvező emberi életeket formáltak a hétköznapokból. Urrá lettek a félelmen, szabályozni tudták az életet adó folyót.
A városok történetét és területi növekedését nemcsak a környezeti tényezők befolyásolják, hanem az ott élő emberek teremtőereje is meghatározza. A város első központja a folyó közelében volt, a déli és a keleti út közötti elágazásnál. Nyugaton az ösvény egy gázló felett vezetett, a mai Károly hídtól északra. A nagy piacteret később építették, ma Old Town Market / Ring néven ismert. Amikor ez nem volt elég, a város délkeleti részén újabb négyhektáros piacteret építettek, az úgynevezett Havelstadtot. A város főtengelye a Königstrasse volt, amely Prágától keletre kezdődött és a nagy piactéren, valamint a kastélyhoz vezető hídon futott át; minden koronázási és győzelmi menet oda tartott. A Königstrasse a mai napig fontos tengelyét képezi Prágának. A kastély egy dombon volt, az óvárostól északnyugatra, a Moldva másik partján. Abban az időben az óvárost még mindig „Nagyvárosnak” nevezték – szemben a Kisvárossal.
A történelem során tehát a várost mindig meghatározta a víz. Területiség, területi növekedés, térbeli mozgások és a víz összekapcsolódtak. Az itt élő népek kreatívan találtak helyet maguknak. Már a középkorban is területileg elkülönült a városi szegénység is. Kialakult a zsidó kerület és a periferikus negyedek, mint például az úgynevezett Betlehem városrész. Ezek a kiszámíthatatlan folyó közelében jöttek létre. A központi helyeken – távolabb a folyótól és közelebb a piachoz – a gazdag kereskedők (akár csehek, akár külföldi polgárok) telepedtek le. Az itt élők számára kiemelten fontos volt a piac közelsége, illetőleg a hidak megléte a folyón, s így a másik városrész elérése.
A víz „szelídítése” mellett szintén nagyon fontos volt a városi innováció, azaz a területi terjedés és megújítás. A 14. században IV. Károly háromszorosára növelte a városi területeket, ami azóta is kiemelten meghatározó Prága életében. A következő hosszú évszázadok alatt a település folyamatosan bővült és növekedett.
A 20. század történelme egyéni módon hatott a város szerkezetére. Az Óváros „elaludt”, és csendben viselte az idő múlását. Csak a 20. század végén alakult ki újabb szerepe: a turizmus. A mai Prága városközpontja ebben az időben vált fontossá. A történelmi helységek korlátozott rugalmassága és a terjeszkedési lehetőségek hiánya – az ilyen vállalkozások magas költségeivel együtt – ösztönzést adtak arra, hogy továbbfejlesszék a „központ” terveit. A befektetők olyan helyeket fedeztek fel, amelyeket a szocialista tervezők már a berlini fal leomlása előtt „új városként” definiáltak. Az út szabad volt a kerületi központok számára, így újabb hatalmas, innovatív fejlődés indult.
A város átalakulása és növekedése igazolja a víz fontosságát és városföldrajzi energiáját. Smetana szimfóniát írt Prága folyójáról, a Moldváról (Vltava). Európa fővárost köszönhet a víznek.