Az ember 1969-ben először hagyta el szülőbolygóját, hogy leszálljon egy másik égitesten. Még abban az évben Forrest Myers kérésére hat művész elgondolkodott, hogy mit vinnének a Holdra. A legenda szerint így született meg a Hold felszínén az első holdbéli tárlat Holdmúzeum(1) néven.
A Magyar Elektrográfiai Társaság művészei a holdra szállás ötvenedik évfordulójára készítettek alkotásokat. A HOLDprogram című tárlaton (MET Galéria, 2019. december 10. – 2020. január 23.) kinetikus holdkorongra vetültek ki az alkotások. Az installációt Luke Jerram Museum of the Moon című, hét méter átmérőjű, belülről átvilágított, holdat formázó gömb-objektje ihlette.(2) A művész ezt különböző helyeken és módokon állította ki, például szakrális térben, uszodában, parkokban vagy sugárutakon.
Bálint Bertalan: Kalandozások kora – Holdfelkelte, 2012
A „MET Holdja” (Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes koncepciója, kivitelezés: Bálint Bertalan) egy gép segítségével mechanikusan mozgó, a holdfelszínt utánzó korong. A digitális képek rávetültek a korong plasztikus felületére. A holdkorong-mobil és a vetítéstechnika interakciója emlékezetbe idézhette a Hold elérésének első próbálkozásai között számon tartott Hold-radar-kísérleteket is.(3) Az installáció szintén felidézte a mozi őskorában készült filmek kellékeit, a régi filmek holdfényben játszódó jeleneteibe belopódzó érzelmességet, a romantikus költészet kliséinek használatát. Babits Mihálynak a címben idézett, Mozgófénykép című versében(4) leírt, egymást gyorsan követő cselekmények és a mesterséges fények káprázatában a holdas éj képe is csak egy villanás: „Elbuj a hold köre”.
HOLDprogram kiállítás enteriőr Bátai Sándor Irányított és véletlenszerű (2016) és Németh ’kassa’ Gábor Fotonturbina (2019) című munkáival
A kiállított munkák HAász Ágnes és Albert (Szalai) Judit koncepciója alapján a kiállítótérben kihelyezett VR-szemüvegekkel is megtekinthetők voltak. A kiállításra készült alkotások változatos és szubjektív üzeneteket fogalmaztak meg a Holdról, a holdutazásról, melyeket felvillanó emlékek, érzések vagy tudományos tények, dokumentumfilmek inspiráltak. A digitális alkotások egymás után jelentek meg a maguk egyenletes mozgásával a Hold szabályos járását jelképesen képviselő korongon. Különböző mozgásformák kapcsolódtak össze; a nagyméretű, fehér holdkorong valóságos, mechanikus mozgása és a képek egyéni ritmikájú, saját tereikben szabadon mozgó optikai képei találkoztak a síkon.
Láng Eszter: Vérhold, 2019
A címben idézett Babits-vers – A gép sugarát kereken veti, képköre fénylik a sík lepedőn … – saját médiumát is féltő, ironikus befejezésével szemben ma azt látjuk, hogy a különböző művészeti ágak nem váltják fel egymást. Interakciójukból hibrid műfajok születnek, és imaginárius világukban ma is, a 21. században is jelen van a Hold vonzása, kultusza.
A digitális művészet képes egyesíteni, párhuzamos világokat felépíteni, mint ahogy egyszer ez a valóságban is bekövetkezhet (az emberiség több részre szakad: lesznek holdbázisokon élők, marsi telepeken dolgozók és talán csillagközi vándorok is).
A HOLDprogram videódokumentációja
Hivatkozások
1 Részlet a „The Art and Times of Frosty Myers” című dokumentumfilmből
3 1946 februárjában Bay Zoltán és csoportja a Holdra küldött jelek visszaverődését detektálták.
4 Babits Mihály: Mozgófénykép
