A város palotái és műkincsei a mai napig tanúskodnak Velence egykori gazdagságáról. Korábban fontos tengeri hatalom volt, földrajzi elhelyezkedése miatt is kedvelt város. „Adria királynője” néven a Földközi-tenger legfontosabb kereskedelmi útjait irányította, hidat jelentett Kelet és Nyugat között.
Velence történelmi „városközpontja” mintegy 150 sík szigeten épült egymás közelében. Ezek a szigetek egy lagúnában találhatók, amely körülbelül 40 kilométer hosszú és legfeljebb 15 kilométer széles. Az évszázadok során alakult ki, amikor a Brenta, a Sile és a Piave folyók üledékeket, azaz homokot és törmeléket szállítottak az Alpokból, amelyeket a parttól távol eső, hosszú homokpartokon raktak le. Litorale del Cavallino és a Chioggia-Sattomarina hegyfok, valamint a Lido és Pallestrina szigetek védik a lagúnát a nyílt tengertől. Az öblöt három helyen úgynevezett „portik” (természetes járatok) kötik össze az Adriával.
A természeti környezet változása és alakulása tette a várost egyedivé és különlegessé. Velence urbánus területe megközelítőleg nyolc négyzetkilométer. Körülbelül 150 csatorna, mintegy 3 ezer utca és sikátor, valamint több mint 400 híd található itt. Velence óvárosát három kilométeres híd köti össze a szárazfölddel. Négysávos autópálya és négysávos vasút halad a híd 222 ívén. A nagyjából 260 ezer lakosból körülbelül 200 ezer él a szárazföldön.
Velence látképe a Nemzetközi Űrállomásról (Forrás: Wikipédia / NASA)
Sok európai várostól eltérően Velencét nem a rómaiak alapították. A várost Veneto régiójáról nevezték el, amelynek szárazföldje a lagúna előtt fekszik. Kr. u. az V. században a venetói szárazföld lakói a lagúna szigeteire vándoroltak. Menekültek a vizigótok és a hunok inváziója elől, és menedéket találtak az elérhetetlen szigetek útvesztőjében. Sok menekült akkor is a szigeteken maradt, miután a veszély elmúlt. Kezdetben a szigetek a Bizánci Birodalom befolyása alatt álltak.
Amikor ez utóbbi a VIII. században elvesztette befolyását, a nemesség és a papság által korábban már megválasztott „doge” hivatalának jelentősége megnőtt. A dózse a Velencei Köztársaság államfője volt. A kora középkorban mind katonai, mind jogi funkciókat ellátott, így szinte korlátlan hatalommal rendelkezett. A XII. századtól kezdve a „Nagy Tanács” és a „Tíz Tanács” került mellé. A dózse megtartotta a katonai parancsnokságot. Bonyolult elv alapján választották meg, amelynek azt kellett volna biztosítania, hogy Velence nemes családjai közül senki ne bitorolhassa a hatalmat. A megválasztott uralkodó elve és a hatalmi ágak szétválasztása szokatlanul stabil politikai helyzetet biztosított akkor Velencében.
A Dózse-palota (Forrás: Pixabay)
A földrajzi elhelyezkedése által kedvelt Velence a X. századtól a Földközi-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált. A város megszilárdította pozícióját a Kelet és a Nyugat közötti feszültség területén, és az idő múlásával „híddá” fejlődött.
A velenceiek ügyesen használták ki helyzetüket azzal, hogy olyan luxuscikkeket hoztak Kelet felől a városba, mint a selyem, a fűszerek és a szőrmék, és északon értékesítették őket. Az importált luxuscikkek mellett a velenceiek saját maguk által előállított kiváló minőségű termékekkel is kereskedtek, például olajjal vagy sóval, amelyet a lagúnából nyertek ki.
Az egyik 828-as tengeri útjukról a velencei kereskedők Szent Márk ereklyéit vitték Velencébe, amelyeket Alexandriában loptak el. Áthelyezték az újonnan épült Szent Márk templomba, majd a Dózse-ház kápolnájába. Azóta San Marco a város védőszentje.
Velencei panoráma (Forrás: Pixabay)
A virágzó kereskedelem és az ehhez kapcsolódó gazdagság miatt a velenceiek a XI. század közepén annyira bővíteni tudták flottájukat, hogy Velencét a Földközi-tenger leghatalmasabb haditengerészetének tartották. A következő évszázadokban Velence számos város meghódításával bővíthette hatalmát, és ellenőrizhette a Földközi-tenger legfontosabb hajózási útvonalait. A XIII. század elején flottájának végül sikerült meghódítania Konstantinápolyt, a mai Isztambult. Ez a területi növekedés az „Adriai-tenger királynőjét” tette annak idején az egyik legnagyobb tengeri és kereskedelmi hatalommá.
A befolyási terület és a kereskedelmi útvonalak az Adriai-tenger keleti partjaitól Konstantinápolyon át olyan országokig terjedtek, mint Szíria, Libanon, Jordánia és Palesztina. A velenceiek a Fekete-tengeren keresztül tovább terjesztették befolyásukat Ázsiába is.
Valahogy így kezdődött…
