Velencének állítólag 173 múzeuma van a 118 kis szigeten.
Mennyiféle epiteton ornans! Velence a vizek városa, a csatornáké, a hidaké, a vaporettóké, a zenéé, a mindenféle művészeké, az aranyékszereké, a kalandoroké, a farsangé – és még sorolhatnám hosszasan. Nevezik „élő múzeumnak” is, írhatnék évszázados palotáiról a román kortól a barokkig, közterei és sikátorai szobrairól, díszeiről, a giccstől a kortárs művekig, az utcán is árusító bohókás boltokról és így tovább, de mivel eddig is fő feladatom a kiválasztott városok múzeumainak bemutatása volt, ezt folytatom (cipész maradj a kaptafánál alapon). Azzal a különbséggel, hogy a válogatás nagyon is szubjektív: a személyes kedvenceimet fogom ajánlani, a személyes sorrendnek megfelelően.
„Nem vagyok műgyűjtő, a múzeum vagyok”, vallotta Peggy Guggenheim, a róla elnevezett múzeum létrehozója. Amikor 1947-ben a háború után visszaköltözött New Yorkból Európába, már a legrangosabb XX. századi alkotásokat hozta magával (Rothko, Max Ernst, Pollock, Klee stb.) és a Canale Grandén, egy XVIII. század közepi épületben alkotta meg Európa egyik legfontosabb, legmutatósabb kiállítótereit. Öntörvényű, gazdag, akaratos nő volt – hol máshol mutathatta be a sok szokatlan, szabálytalan műalkotást, mint ebben az évszázadok óta gazdag, hatalmat gyakorló, szabálytalan városban?
A Peggy Guggenheim múzeum a víz felől (Forrás: Pixabay)
Museo Leonardo da Vinci – Velence történelmi központjában. Nem kell aggódni, az egyedülálló reneszánsz zseninek élete helyszínein is vannak múzeumai (Firenze, Róma), de ez itt, ebben az ellentmondásokkal teli, látványos és retrográd városban nagyon is eltérő, nagyon mai, ugyanis műveinek teljes méretű, nagy felbontású digitális reprói vannak kiállítva, továbbá harci és hidraulikus gépek, gyönyörű repülőgépek, grandiózus kupolatervek, kísérletei a nyughatatlan feltalálónak. Interaktív kiállítás. A nyolcvanas évek végén láthattam Velencében egy nagy Leonardo-tárlatot, amelyen még az angol királynő féltve őrzött Leonardo-rajzaiból is szerepeltek lapok.
Szent Márk Múzeum – magában az evangélisták egyikéről elnevezett, hatalmas bazilikában, annak második emeletén van, nyolcezer négyzetméteren. Évszázadokig nem volt, a XIX. század végén, a nagy múzeumépítési hullám idején hozták létre. Feltétlen érdemes felcaplatni, mert ott őrzik a világ valaha volt legszebb lovasszobor-együttesét, az arany és zöld színű aranyból készült szobrot, amely sokáig bírta az épületen kívül az időjárás viszontagságait. Végre megmentették, kívülről a másolatot látják a Bazilikába özönlő turisták. Érdemes kimenni az erkélyre, lenyűgöző a panoráma, sok szakember szerint ez a tér Velence, sőt Európa, sőt az egész világ legszebb tere.
Lovasszobrok a Szent Márk múzeumban (Forrás: Pixabay)
Music Museum a San Mauritius-templomban. Látható Antonio Vivaldi gyűjteménye, vonós hangszerek sokfélesége. Velence a középkor óta ideális hely a zenéléshez, az 1700-as évektől a barokk zene egyik központja, majd az operáké is. Velencében Wagnernek is van önálló múzeuma (és persze Casanovának is).
A Galleria dell’ Accademia a velencei reneszánsz központja, valójában az olasz román kortól a barokkig kiemelkedő alkotások tárháza. Giorgione, Bellini, Tiziano, Veronese, Canaletto. Nélkülük nem is igazán érthető, mit jelentett és jelent ma velenceinek lenni.
A Szent Márk tér Canaletto festményén (Forrás: Wikipédia)
Ghetto Vecchio – 1541-től éltek zsidók Velencében, öt, a város szellemiségéhez illeszkedő zsinagógát építettek. Ez volt Európa legrégibb gettója, az elnevezés is innen eredt. A Nagy Zsinagógában nyílt meg 1955-ben a Zsidó Múzeum, askenázi és szefárd tárgyakból, imakönyvekből.
És végül az Ocean Space Múzeum – Velencének sok mindene van, ami más ragyogó városoknak nincs. Óceánja azonban nincs, voltak viszont óceánjáró hajói, nagy utazói, kereskedelmi kapcsolatai. Úgyhogy nem lepődtem meg azon, hogy van Óceán Múzeumuk, Facebook oldalukon mintegy 600 fotó látható.
Ennyi fért bele, sajnos.
