Knósszosz települése városföldrajzos szakember számára olyan, mint színészeknek a Globe Színház. Nekem legalábbis ilyen volt!

A Földközi-tenger kontinenseket elválasztó medencéjében meghúzódó szigeten, Krétán a bronzkori civilizáció megmutatta ember és természet kapcsolatának rejtelmes viszonyait. Földrengések és tűzvészek pusztítottak többször a szigeten, de az itt élő emberek tudták: vagy itt, vagy sehol. Az Égei-tenger által bezárt világ teremtette meg az európai és az afrikai városfejlődés közötti átmenetet. Az alábbi rövid írás három olyan gondolatot próbál bemutatni, amelyek segítségével a városföldrajzos szakemberek eligazodhatnak a társadalom által teremtett világban.

Az ember megtelepedése óta állandó harcban állt a természet erőivel a szigeten. Jelen tudásunk szerint a bronzkor legnagyobb kiterjedésű épületegyüttesének története i. e. 2000 körül kezdődött. Ekkor emelték Krétán az első, négyszögletes alaprajzú, kőtömbökből álló épületet, amelyet évszázadokkal később egy földrengés romba döntött. Helyére nagyobb épületet húztak, de i. e. 1700 körül azt is földrengés és tűzvész sújtotta. A palota a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el a később, a múlt században rekonstruált képét. I. e. 1450 körül azonban ismét leomlott és kigyulladt. Egyesek szerint újabb természeti csapás következtében, mások úgy tartják, a kontinentális részről érkezett mükénéiek okozták pusztulását, megint mások polgárháborút vagy járványt feltételeznek, de a legvalószínűbb, hogy földrengés okozta.

Kréta az űrből nézve (Fotó: NASA; forrás: Wikipédia)

A bizonytalanságot növeli az a tény is, hogy i. e. 1600 és 1400 között hatalmas vulkánkitörés volt Szantorini szigetén. Szantorinit akkoriban a krétai civilizáció északi bástyájának tekintették, déli részén a fővárossal, Akrotirivel, ám 3600 éve e település – akárcsak számos más, kisebb-nagyobb házcsoport, épületegyüttes – szinte nyomtalanul elpusztult a vulkánkitörésben, mely a domborzatot 30–50 méter vastag tufaréteggel fedte be. A természeti katasztrófa a szigeten nemcsak a minószi kultúrának vetett véget, hanem gyökeresen átszabta a morfológiai képet is. A hatalmas mennyiségű magma távozása a sziget központi részének beszakadásával járt, létrehozva a mai öblöt, mely jóval nagyobb, mint a késő bronzkori. A földrengéseket, vulkánkitörést hatalmas cunami (tengerrengés) és árvizek követték.

Knósszosz palotájának lakói és a szigeten élő társadalom ezeket az ismeretlen és félelmetes természeti jelenségeket mindenféle legendákkal, mitologikus magyarázatokkal, isteni haraggal magyarázták. Sokszor érthetetlen, bizonyíthatatlan és mitikus legendák születtek. Meg kellett magyarázni az ismeretlent, a természet jelenségeit. Így tudták megtenni.

A korabeli élővilágról és életről azok a művészeti alkotások adnak némi magyarázatot, amelyek fennmaradtak, és az utókornak bizonyíthatják az elődök bizonytalanságát. A knósszoszi palotában sétálva láthatjuk azokat a freskókat, korabeli festményeket, amelyeken a szigetet körülvevő tengerben élő hatalmas delfineket ábrázolták. Ezek az állatok embert nem bántottak, hatalmasságuk mégis félelmet kelthetett.

Delfinábrázolás a knósszoszi palotában (Forrás: Pixabay)

Akkoriban megmagyarázhatatlan és félelmetes jelenség volt a vulkánok pusztítása is. Rejtélyes világ volt. Nem tudhatták az akkor és ott élők, hogy az utókor elhiszi majd azt, hogy éltek és voltak. „El fogják-e hinni az elkövetkezendő nemzedékek, amikor ez a pusztaság ismét kizöldül, hogy alatta városok fekszenek eltemetve?” (Publius Papinius: Pompeji)

Félelem és rejtélyes természeti jelenség a vulkánkitörés. Egyfajta isteni haraggal magyarázták, és szépséges liliomokkal, kedves fecskékkel próbálták ábrázolni ezeket a természeti képződményeket. Ezt láthatjuk az egykori Akrotiri szigetén fennmaradt freskókon is.

Mint azt fentebb már jeleztem, a Kréta szigetén élő népcsoportok állandó természeti katasztrófák és megmagyarázhatatlan jelenségek között éltek. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy Knósszosz palotája és környéke erős civilizációt épített ki. Néhány ezer év megteremtette azt a kultúrát és városfejlődést, amely meghatározó átmenetet jelent mind a mai napig Afrika (az ókori Egyiptom) és Európa (az ókori Görögország) között. A krétai civilizáció nélkül – valószínűleg – nem ilyen lenne az európai civilizáció.


Kedvenc városokról még:

> Halász Levente: A szimbólumok városa – Szarajevó

> Békési László: Ahová csak zarándokolni lehet – Ótátrafüred

> S. Nagy Katalin: Kedvenc múzeumaim – Bázelben és Bernben