A Balaton partjának idillien szép és vonzó tájegységei, települései között igen becses, fontos helye van Balatongyöröknek. A valóban csodás táj, a Bece-hegyi kilátás a szigligeti öbölre, a parti sétány, a strand mellett bizonyára Szigliget és Keszthely közelségének is szerepe van abban, hogy a település sok alkotó- és előadóművészt vonzott magához, többen építettek itt nyaralót maguknak, még többen rendszeresen látogatták őket, ami által Balatongyörök maga is a Balaton egyik fontos kulturális központjává vált, és maradt mindmáig. Az ott szövődött és ápolt barátságok között most három, egymástól eltérő területen alkotó művész kapcsolatát helyezzük e munka fókuszába. Takáts Gyula költő, Martyn Ferenc festő- és grafikusművész, valamint Takács Jenő zeneszerző találkozásairól lesz szó, olyan dokumentumok bemutatásával, amelyek az olvasókon kívül az irodalom- és művészettörténeti köztudat számára is újdonsággal szolgálnak. Fontos megjegyezni, hogy Takáts Gyula eredetileg – és már gyermekkorától – festőművésznek készült. Tehetségét Rippl-Rónai József is fel- és elismerte. Versei is korán, már felső gimnazista éveiben megjelentek különböző lapokban. Pécsi egyetemi éveinek elején választotta elsődleges tevékenységi körének a költészetet úgy, hogy közben a festéssel, rajzolással élete végéig sem hagyott fel. Utóbbiban Martyn Ferencnek múlhatatlan érdemei vannak, erőteljesen biztatta és segítette barátját, ne hagyjon fel a festéssel, rajzolással. Kiváló minőségű papírokat, krétákat vásárolt neki, majd amikor megfelelő anyag jött létre, Pécsett kiállítást rendezett belőle, melyet ő maga nyitott meg. Az volt Takáts Gyula első komoly, önálló kiállítása.(1)
Martyn Ferenc és Takáts Gyula ismeretségének, barátságának indulásáról számos dokumentum áll rendelkezésünkre. Idézzük itt most röviden a költő szavait, azért éppen ezt az egyik interjúból kiemelt szöveget, mert világosan kirajzolódik belőle Balatongyörök szerepe rendszeres találkozásaikban, barátságuk elmélyülésében.
Sokat voltunk együtt Martynnal. A Róma-kert hozott először minket szoros kapcsolatba. Azután, mert kaposvári születésű volt, a kisvárosi emlékek is. Majd amikor megjött Párizsból, Pécsen Weöres Sándorral és Kassákkal is többször fölkerestük őt. Később Balatongyörökben, Bece-hegy alatt vett telket és épített nyaralót. Az ő kőművese építette az én kis házamat is. Naponta járt hozzánk, és mi is őhozzá. És mindig volt vers vagy füzet nálunk, és nagyon sokat beszélgettünk Berzsenyi Dánielről.(2)
Martyn 1945-ben telepedett le Pécsett, a házépítés pedig az ötvenes évek közepén történt. Az idézett pár mondat tehát a két művész kapcsolatának nagyjából egy évtizednyi időszakára világít rá. Tartalmát tekintve ugyanez köszön ránk, csak nagyobb időtávlatba helyezve, ha elolvassuk Takáts Gyula előszavának záró sorait, melyet a Martyn Ferenc hozzá írott leveleit bemutató kötethez írt:
Olyan barátság volt a mienk, amelyhez a Róma-hegy és Ivánfa kertjein és családi kapcsolatainkon túl odatartozott Balatongyörök és Bece-hegy présháza és világa is a gyakori kölcsönös látogatásokkal, beszélgetésekkel és rajzolásokkal, kirándulásokkal. Hozzátartozik barátságunkhoz az is, hogy – Egryn, Fülep Lajoson és Kassákon túl Rónait folytatva – Martyn Ferenc volt az, aki biztatóm volt az ecsethez is.(3)
Az ötvenes évek második felétől Martyn leveleiben rendre előkerül Balatongyörök. Csak sajnálhatjuk, hogy a „másik oldal”, Takáts Gyula levelei elvesztek – Martyn Ferencnek nem volt szokása a neki írott leveleket megőrizni. Idézünk néhány hangulatos levélrészletet.
Az első említés: Mikor leszel Györökben? Irjál egy sort.
(1957. aug. 28.)(4)
Holnap reggel Györökre utazom, ahol szeretnék Veled találkozni. Arra kérlek, hogy szombaton, 28-án – mielőtt fölmennél Becére – látogassál be hozzánk, Györökön. […] Várlak tehát Loncival egyetemben – ha ugyan ő nem időznék állandóan Becén.(5)
(1965. aug. 22.).
Majd mindjárt a következő levélben: Úgy tervezem, hogy […] szeptember nagy részét Györökön töltöm – erre szükségem van. Ha lehet, kérlek, jöjjél 28-án, ha ez nem sikerül, úgy szeptember 4-én is itt találsz.
(1965. aug. 27. [postabélyegző dátuma])(6)
Rejtélyes üzenetet olvashatunk az 1965. okt. 20-án kelt levélben: Kedves Gyula, a múlt hét szombatján Becén jártunk és konstatáltuk, hogy Takátsék – de ezt Te jobban tudod nálamnál.(7)
Október második fele a szüreti időszak vége a Bece-hegyen, Martyn joggal remélte, hogy barátját még a hegyen találja. Ezek szerint nem így történt.
A következő év tavaszán viszont egy nagyon kedves üzenet született: Kedves Gyulám, május elsején Becén jártunk és ráírtam nevedet kapud egyik vasoszlopára. A nyár egy része bizonyára Györökön telik, […](8)
(1966. máj. 27.)
A Balatonhoz és Györökhöz való kötődés megkapó megnyilvánulása a következő kis részlet: Holnap Bp.-re utazom pár napra – lehetséges, hogy visszafelé ellátogatok Györökre, elbúcsúzni a még nyári Balatontól és Becétől.(9)
(1966. okt. 13.)
Takáts Gyulát 1967 elején súlyos baleset érte; véletlenül belelépett egy fedetlen vízaknába. Térdszalagszakadást szenvedett, melytől átmenetileg mozgásképtelenné vált, gyógyulása hosszadalmas volt. Ebben az időben küldte el Martyn Ferenc barátjának a Balaton üzenetét Györökről egy levelezőlapon, melynek tartalmát csaknem teljes egészében idézzük:
Kedves Gyulám, ma csupán pár órára itt, igen szép volt a délelőtti Balaton savózöldjeivel és ragyogó tavaszi egével. Mindenütt virágban a fák. Aztán, nagy csend. Remélem, egészséged erősen javulóban és legközelebb már itt találkozunk.(10)
(1967. ápr. 4.).
Egy minden bizonnyal megvalósult találkozás tervét dokumentálja Martyn 1970. jún. 12-én kelt levele: Június 20–30 között Györökön leszünk, utána egy romániai út van tervben, végül, augusztus második fele újból Györök. Így, igen szeretném, ha viszontlátnálak egy igen terhes, fárasztó esztendő után.(11)
Erre – legalábbis augusztus második felére vonatkozóan – kivételesen Takáts Gyula válasza is fennmaradt: Lonci még Becén van. Lehet, hogy a hét végén kimegyek és akkor meglátogatlak Benneteket. Ha ez nem sikerül, az első napon amint tehetem, Pécsen felkereslek.(12)
(1970. aug. 27.)
Takáts Gyula 1971-ben nyitotta meg nevezetes Bece-hegyi vendégkönyvét, a Bacchus könyvét. Az első bejegyzéseket is ő maga írta bele: három kis verset, melyek közül kettőt rajz is kísér. Az első vendég, aki elé ezt a mára felbecsülhetetlen értékű ereklyévé vált és hasonmás-kiadást is megért könyvét letette, az Martyn Ferenc volt. Lehetett ez szándékos is, de valószínűbb, hogy véletlen; a szintén Balatongyörökön tartózkodó Martyn érkezhetett elsőként a Bece-hegyre a könyv megnyitása után. A kiváló festőművész a vendégkönyvben két portréval ajándékozta meg barátját. Az elsőnek címet adott (Becei Bachus [sic!]), a második alá kedves ajánlást írt: Takáts Gyulának – / Becén, 71 – augusztus 9 / nagy szeretettel / Martyn Ferenc.
Bacchus és Sybilla a Bacchus könyvében. Martyn Ferenc rajzai
A második kép címét maga Takáts Gyula adja.(13) „Igen, Martyn Ferenc Bacchusa és Sibillája is erre kéri” – írja Ki találta meg és ki őrzi Bacchus könyvemet? c. esszéjében.(14) Martyn rajzai alkalmi jegyzetrajzok, a költő és felesége, Loncika társaságában születtek, bizonyára beszélgetés közben. Talán ez a magyarázata annak, hogy Sybilla portréjában a költő unokahúgai – legközelebbi rokonai – egyöntetűen és határozottan Loncika vonásait ismerik fel. S hogy a kutató pedig Bacchusban Martyn archaizált, mitologizált önarcképét véli felfedezni. A két rajzot Parill Orsolya is közli, de ott még nem tárgyalja a hasonlóságot.(15) Megjelennek továbbá a Martyn Ferenc leveleit bemutató kötetben is.(16) Az a fontos, Takáts Gyula és Martyn Ferenc kapcsolatában egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy a Bacchus könyvét a benne szereplő vendégek részéről a kiváló festőművész rajzai indítják, most kerül először a figyelem középpontjába.(17)
A nevezetes vendégkönyvet Martyn Ferencnek még egy további rajza ékesíti.(18) Az ott cím nélküli rajz szintén megjelenik Martyn levelei között is.(19)
Martyn Ferenc rajza a Bacchus könyvében: Szigligeti-öböl
A három idáig tárgyalt rajz együttese szerepel Martyn Ferenc életmű katalógusában, 2661. jegyzékszámon.(20) A rajzok címe ott „Becei Bachus”, „Becei Pythia”, ill. „Szigligeti-öböl”. Az utóbbi témát, az öblöt, a kilátást a Bece-hegyről maga Takáts Gyula is többször megörökítette, kedves, visszatérő témája volt. Megrajzolta több önálló lapon, valamint saját, ill. Cséby Géza vendégkönyvében is. Több levelére is odaskiccelte kedves illusztrációként. Itt most az esős tájról készült rajzát mutatjuk be.
Takáts Gyula: Esik Becén, 986.07.07. A család tulajdona
A hetvenes évek második felében, pontosabban 1977-ben érkezik meg régi barátaihoz, s lesz utána rendszeres látogató Balatongyörökön Takács Jenő zeneszerző (valamint tanár és népzene-kutató) és felesége, Pasteiner Éva.
Takács 1902-ben született Cinfalván,(21) s már fiatalon világjáró zenetudóssá vált. Előbb, 1927-ben, a kairói konzervatórium zongoraprofesszora lett, később Bartók Béla tanácsára elfogadta a Manilai Egyetem zongoraprofesszori állását. Magyarországra 1939-ben tért vissza, előbb Szombathelyre, majd 1942-ben Pécsre költözött, ahol a konzervatórium igazgatója és a városi zenekar vezetője lett. Érkezéséről már abban az évben értesítette Takáts Gyulát a fiatal korában igen aktív és sikeres irodalomszervező és kapcsolatépítő tevékenységet folytató Weöres Sándor. A következőt írja 1942. nov. 10-én kelt levelezőlapján:
Szaporodnak Pécsett a rendes emberek, mostanában érkezett Takács Jenő zeneszerző a városi zeneiskola igazgatójául, már egész magyar Weimar van itt. Gyere okvetlenül.
Majd már az aláírás után, de szintén Weöres írásával: Szeretettel üdvözöl Takács Jenő.(22)
Weöres Sándor azonban ennél többet is tett: egy partin bemutatta Takács Jenőnek Pasteiner Évát, aki nem sokkal korábban vált el Jékely Zoltántól. A megismerkedésből szerelem, majd 1943-tól egy több mint hat évtizeden át tartó harmonikus házasság lett.
Takáts Gyula bizonyára már a korai pécsi években összeismerkedett Takács Jenővel, ennek azonban Weöres levelén kívül nem találni dokumentumát. Barátságuk kialakulásához, elmélyüléséhez viszont bizonyosan hozzájárult az 1947–48-ban Rómában együtt töltött idő. Ezt bizonyítja a Szavak, levelek – Csorba Győző emlékére c. esszéjéből vett idézet:
A vatikáni múzeumokba névre szóló éves belépőjegyünk volt. Ma is őrzöm. Ezt a történelmet és szellemi világot színezte az a naponta érintkező baráti társaság is, amelynek tagjai voltak Kardos Tibor és Gitta, Takács Jenő és Éva, Ferenczy Béni Erzsikével, Paolo Santarcangeli, Folco Tempertiék, Weöres és Károlyi Amy, Tóth László, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Klaniczay, Pilinszky és Toldalagi Pál. A festők közül Hantai Simont, Zugor Sándort és Böhm Poldit említem.(23) Micsoda névsor!…
Martyn Ferenc nyilván a közös pécsi évek idején ismerkedett meg és barátkozott össze Takács Jenővel. Azonban Takácsnak a dolgozat másik két főszereplőjéhez fűződő barátsága szünetelni kényszerült. Takács Jenő – most már nyugodtan kimondhatjuk: igazi világpolgár – 1952-ben Amerikába, Cincinnatibe utazott, ahol az egyetem zenei kollégiumának zongoratanára lett és maradt csaknem húsz évig. Csak 1970-ben költözött haza szülőfalujába, az akkor már burgenlandi Siegendorfba. Ezt követően építette újra és tartotta fenn sok magyarországi látogatással régi kapcsolatait, barátságait. Nem tudni, hogy Martyn Ferenccel kereste-e korábban a kapcsolatot, azt azonban dokumentálni tudjuk, hogy Takáts Gyulával (egyben kettejükkel együtt) 1977. szept. 16-án találkozott újra, több évtized szünet után először.
A Bacchus könyvében a fenti dátummal értékes és kedves bejezést találunk. A lap tetején egy kottasort találunk címmel ellátva: Pán muzsikája (Hommage to Pan). A kotta Takács zeneművének első taktusait mutatja. Utána a szöveg: Takács Gyulának, *40 év utáni / első találkozásunk emlékére / csodálattal bámulva a Balatont / *nem 40 csak 30 / Takács Jenő
A következő sorokban Pasteiner Éva kézírásával: A viszontlátásnak örülve / szeretettel / Takács Éva
Majd ismét a zeneszerző keze által: 1977 szept 16(24)
Az eseményt az utókor örömére két fényképfelvétel is megörökíti. Ezek igen fontos dokumentumok, mert Takáts Gyuláról és Martyn Ferencről, sok találkozásuk ellenére, Balatongyörökön más közös fotó nem készült. Mindkét felvételt Pasteiner Éva készítette, a képek Takács Jenő hagyatékából kerültek elő.
Martyn Ferenc, Martyn Klára, Takács Jenő és Takáts Gyula a költő borpincéje előtt
Martyn Ferenc, Takáts Gyula, Martyn Klára és Takács Jenő a Bece-hegyi ház teraszán
A három régi barát találkozásai a következő években rendszeressé váltak Balatongyörökön, természetesen a Bece-hegyen is. Annak bizonyítékát, hogy a felvételek egyértelműen az 1977-es első találkozón készültek, a korabeli időjárás jelentésekben találjuk meg. Éppen annak napján, szeptember 16-án, erős lehűlés érkezett, viharos északi széllel. A kis társaság öltözéke pedig ehhez az időhöz igazodik.
A következő két esztendő további találkozókat hozott a három régi barát között, ebből hármat Balatongyörökön. Meglehet, többet is, itt azonban csak azokat tárgyalhatjuk, amelyeket dokumentálni is tudunk. Előbb azonban egy pécsi látogatásról kell szólnunk.
1978. máj. 6-án kelt Martyn levele, melyben egyebek mellett ezt írja Takáts Gyulának: E napokban Takács Jenőék vendégeink.(25)
Majd két nappal később közös levelezőlap indul Pécsről Kaposvárra: Kedves Gyulám, itt vagyunk megint Pécsett (Martynéknál) […] és gondolunk ígéretedre, hogy tavasszal jössz burgenlandi túrára! Mikor? / Várjuk értesítésedet, ölel / Jenő
És Pécsre is jöjjön Gyula. Szeretettel ölelem / Klára / Ferenc
Várjuk Siegendorfban! […] és nagyon örülnénk magának. / Szeretettel öleli / Éva(26)
Dokumentumok híján nem tudjuk megállapítani, hogy Takáts Gyula eleget tudott e tenni a pécsi és/vagy a siegendorfi meghívásnak. Sajnos ezekben az években még nem vezetett naplót, abban szerepelhetne – és szerepelne is – a meghívás, illetve az esetleges utazás. Annál könnyebb dokumentálni a Takács házaspár 1978 szept. 11-én tett balatongyöröki, Bece-hegyi látogatását. A Bacchus könyvébe írt bejegyzésük bizonyítja ezt:
Újra itt! Szeretettel / Éva, majd:
Takács Jenő / lapozz vissza 4 oldalt / * nem 40, csak 31 / Gyula Balatonja ma még szebb! / pedig megint elmúlt 1 év / 1978 szept. 11(27)
Azt nem tudjuk biztosan, hogy Martyn Ferenc és Klára asszony is jelen volt-e ezen a hangulatos becei találkozón. A Bacchus könyvében Martyn csak három értékes rajzát helyezte el, egyéb bejegyzése nincs. Klára asszony kézjegye pedig egyáltalán nem szerepel a vendégkönyvben. Az tehát, hogy ezen a napon nem látjuk ott bejegyzésüket, nem jelenti azt, hogy nem voltak jelen.
A Takács házaspár azon az őszön hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, Sopronban tartósan, onnan utazgattak, nyilván nem csak a Balaton partjára. És nem is mindig együtt. Így történhetett, hogy Martyn Ferenc és Takáts Gyula – meglepő módon nem Takács Jenőnek, hanem Takács Jenőéknek címzett – levelezőlapját Pasteiner Éva is aláírta. A pontos címzés Martyn kézírásával:
Takács Jenőéknek szeretettel / Dr Csatkai címén / 9400 Sopron / Előkapu 11.(28)
Feladó: Martyn / 8303 Balatongyörök / Móricz Zs u. 18.
A postabélyegző nehezen, de megbízhatóan olvasható dátuma: 78 X. 9 – egy hónap sem telt el a györöki találkozó óta.
A lap szövege szintén a címzés oldalán: A györöki kikötő / mellől szeretettel a / becei remete / Takáts Gyula(29)
Majd alatta: Szeretettel / Éva
S hogy az utóbbi sor Pasteiner Éva kézírása, az a Bacchus könyvében található rövid bejegyzéseivel összehasonlítva vált teljesen bizonyossá.
A levelezőlap hátoldalát Martyn Ferenc szignált rajza uralja – és teszi igen becses értékűvé. Néhány pont, néhány vonal, mégis megkapó érzékletességgel ott a balatoni táj a györöki kikötő felől nézve.(30)
A közös levelezőlap címoldala (MNL Somogy Megyei Levéltára)
Martyn Ferenc rajza a levelezőlap hátoldalán
A levelezőlap címoldala tetején ceruzás jegyzetet olvashatunk: „Original Zeichnung von Ferenc Martyn”, majd a szöveg után a feladó fölött: „ung Maler Martyn”. A kézírás mutat hasonló jegyeket Takács Jenő szavaihoz a Bacchus könyvében, ám ez a hasonlóság nem teljesen meggyőző. A bizonyításhoz vagy cáfolathoz későbbi, és lehetőleg német nyelvű kézírásával kellene összehasonlítani az egyébként könnyen érthető, fordítást nem igénylő jegyzetet. De akár ő volt, akár más, a jegyzet írója nem számított rá, hogy a levelezőlap visszakerül Magyarországra.
De térjünk vissza a következő találkozóhoz, melynek már a „meghívója” (levélben történt említése) is igen hangulatos. A következő évben, 1979. aug. 13-án írja a következő sorokat Martyn Takáts Gyulának:
Úgy áll a dolog, hogy augusztus utolsó hetét Györökön töltjük, szept. 3 vagy 4-én Györökre érkeznek (néhány napra) Takács Jenőék. Szeretném, ha ezidőtájt találkoznánk, kérlek, „nézzél be”.(31)
Nincs ugyan konkrét dokumentuma annak, hogy a hármas találkozó létrejött, mégis eléggé biztosak lehetünk benne, hiszen Balatongyörökön járva Takáts Gyula amúgy is rendszeresen „benézett” Martyn Ferenchez.
A továbbiakban Martyn Ferenc üzenetei véget érnek, a kiadott levelek között az utolsó 1980. márc. 16-án kelt, melyben a festőművész új házasságához gratulál költő barátjának. Elkezdődik viszont Takáts Gyula naplóíró korszaka, s a naplók több, történetünk szempontjából értékes jegyzeteket tartalmaznak. E történet két szálát (a Martyn–Takáts Gyula és a Martyn–Takács Jenő szálat) azonban a továbbiakban összekötni már nem tudjuk, több hármas találkozó dokumentumára eddig nem sikerült rátalálni, pedig igen valószínű, hogy volt még ilyen, a továbbiakban erre utalás történik.
Az 1982-es év tragikus volt Martyn Ferenc és Takáts Gyula életében is. Meghalt Martyn Klára, és elhunyt Jékely Zoltán is, akit Takáts a legjobb barátjának nevezett, és a veszteségei között mindig öccse, Takáts Emil mellett emlegette. A veszteségek természetesen megjelennek a naplójegyzetekben is. Az 1982. febr. 8-ai bejegyzésben találjuk az alábbi két mondatot: Most kaptam a hírt Csányi Lászlótól, hogy meghalt Martyn Klári. Klári nagyon szerette Ferencet.(32)
A Jékely halálával kapcsolatos naplójegyzetek közül csak azokból idézünk, amelyekben Takács Jenő, illetve Pasteiner Éva is szerepel. Az egyik 1982. dec. 29-én keletkezett:
Takács Jenő is írt Burgenlandból. Igen lehangolt sorok. Különösen fájlalja Jékely halálát. Jékely első felesége, Pasteiner Éva ma Jenő felesége. Sokat eljárt Zsoli Éváékhoz. Mindig nagy szeretettel emlegette Jenőéket.(33)
A másik jóval később, 1983. aug. 22-én született:
Közben Cinfalváról Takács Jenő elküldte fotókópiában Jékely két utolsó levelét. Csupa rossz előérzet. […] A levelükben hívnak bennünket Ausztriába. Máskor, így augusztus végén ők szoktak jönni Györökbe. Írok Évának és Jenőnek.(34)
Ahogy korábban utaltunk rá, a siegendorfi meghívás szerepel a naplóban. Az odautazás, találkozás Takács Jenővel a szülőfalujában azonban egyszer sem. Ha járt Takáts Gyula Siegendorfban, az csak a naplóírás időszaka előtt, legkésőbb 1980-ban történhetett. Utóbbi naplójegyzetben sem utazást, hanem levélírást tervez.
Martyn Ferencet, teljesen érthető módon, igen megviselte élete párjának elvesztése. Egy évvel Klára asszony halála után, 1983. febr. 3-án kelt naplóbejegyzésében írja Takáts Gyula:
Érdekes az, amit ír Martyn. […] Írása kapkodó, feleségét sirató sorok sokasága. A koncentrációs táborokat, a nyilasok kegyetlenségeit és a pécsi zsidó temetőt emlegeti, ahol épp ma, ahogy írja: dolga van.(35) Így említi, hogy dolga van. Megrendítő kuszaság ez a levél, és tőle szokatlan érzelgősség…(36)
Megrendítő sorok, Takáts Gyula kétségbeesett megjegyzést fűz hozzá: Vagy ilyen öregek leszünk?… Vagy ilyenek az öregek?…(37)
Ezek az évek nem kedveztek az 1977–78–79-ben oly hangulatos, örömteli találkozásoknak. Valószínű, hogy Martyn maga is egyre ritkábban látogatott Balatongyöröke. Takács Jenőék szokásos őszi látogatása – dokumentálhatóan – utoljára 1981-ben történt meg. A bizonyíték becses és értékes: Martyn Ferenc két, eddig ismeretlen rajza. Az egyiken balatongyöröki háza látható, a másik Takács Jenő portréja, háttérben a házzal. A rajzok Takács Jenő hagyatékából kerültek elő, hiszen neki készültek ajándékba. Mindkettő szignált és datált: Balatongyörök, 81, szept. 12. Valószínűsíthető, de nem dokumentálható, hogy Takáts Gyula ezen a találkozón is részt vett – naplóját ugyan valóban 1981-ben, de csak decemberben kezdte el vezetni.
Martyn Ferenc: A balatongyöröki ház. Jelenleg a szerző tulajdona
Martyn Ferenc: Takács Jenő a ház előtt. Jelenleg a szerző tulajdona
Az évek elteltével Takács Jenő és Pasteiner Éva még mindig nem hagyott fel az utazással. Úti céljuk 1985-ben Olaszország volt, onnan küldtek képeslapot Takáts Gyulának, aki ezt meg is örökítette 1985. ápr. 6-i naplójegyzetében:
Takács Jenő és Éva levelezőlapot küldött Abanóból, ahol Petrarca lakott Padovától nem messze, négy évig. Micsoda kis kastély! […] A levelezőlapon: „Kívánjuk, hogy te is szaporítsad néhány halhatatlan sorral a világirodalmat.” Annyit már tettem, hogy néhány Petrarca-szonettet fordítottam eredetiből…(38)
Martyn Ferencről azonban egyre riasztóbb híreket olvashatunk a naplóban. Balatongyöröki kiállítását Takáts Gyula a művész távollétében nyitotta meg, mint ez 1985. aug. 9-i naplójegyzetéből világosan kiderül. Ahogy az is, hogy az esemény jó hangulatú volt és élénk érdeklődés kísérte:
Martyn-kiállítás megnyitása Györökön. Nagyszámú, intelligens nyári közönség. […] Megnyitóm, azt hiszem, közelebb vitte a sejtőket a nonfiguratív képek megértéséhez. Kérték, hogy szóljak barátságunkról. Megtettem. […] Ez a közönség és györöki közösség összetartóbb és érdeklődőbb, mint a keszthelyi, füredi, földvári.(39)
Az 1986-os esztendő rossz hírt hozott Martyn Ferencről, a napló 1986. jan. 16-án kelt bejegyzésében olvashatjuk: Martyn Ferenc igen gyöngén van.(40)
Majd ugyanezen év április 12-én Martyn halálhíre is eljut Takáts Gyulához, amit naplójában ekként örökít meg:
Ezekben a napokban Martyn Ferenc sokszor járt az eszemben. Ma olvastam, hogy 10-én Pécsen meghalt. Fábián Eszter kanadai és Takács Jenő a minap érkezett cinfalvai levelei is egyre emlegetik Ferencet. 87 éves volt. 12 évvel idősebb nálam. Halálával Rippl-Rónai után még üresebb lett a Róma-hegy, a park, a villa és a műterem, amely az első nagy élményt adta nekem, a szép után keresgélő gyereknek. […] Béke veled, Ferenc!(41)
Április 16-án pedig már a temetésről is olvashatunk a naplóban: Tegnap eltemették Martyn Ferencet „felesége”, Klári mellé, a pécsi zsidó temetőbe.(42)
A három főszereplő közös története, melyben Balatongyörök oly kiemelkedő helyet foglal el, itt ér véget. Nem maradhat említés nélkül, hogy Takács Jenő és Pasteiner Éva 1978 és 1999 között összesen 14 levelet, ill. lapot írt Takáts Gyulának. Még fontosabb, hogy a Martyn-levelek 1999-ben kiadott gyűjteménye erősen hiányos. A kötet 193 dokumentumot tartalmaz Martyn Ferenc részéről, Takáts hagyatékában azonban további 44 darab található belőlük. A szerkesztő Tüskés Tibor kapott anyagból dolgozott, s azt teljesnek tudta. Az anyag egyben tartott részét Takáts Gyula is teljesnek hitte, ráadásul második felesége, Horváth Stefánia egyre hanyatló egészségi állapota miatt nem volt olyan helyzetben, hogy teljes levelezés-anyagát átkutassa további esetleges Martyn-üzenetek után.
A két anyag vizsgálata bizonyára még néhány adalékkal szolgált volna ehhez a dolgozathoz. A járvány okozta helyzet azonban, ahogy oly sok mást, ezt a kutatást is lehetetlenné tette.(43)
A kutató tisztában van vele, hogy a maradék Martyn-levelek feldolgozásért, publikálásért kiáltanak, hiszen nagyobb részük már régen kötetben olvasható. Ahogy az is biztos, hogy Takáts Gyula kötődése Balatongyörökhöz és a Bece-hegyhez, valamint az alkotótársak (legyen akár toll vagy ecset a szerszámuk) szoros és dokumentálható vonzódása Takáts Gyulához ad még témát további, talán nem is egy dolgozathoz, ahonnan e mostanira még vissza lehet hivatkozni.
*
Köszönet illeti Lőcsei Pétert, amiért Martyn Ferenc két rajzát, valamint a közös levelezőlapot saját gyűjteményéből a szerzőnek ajándékozta, továbbá az 1977-ben készült két fénykép másolatát is elküldte.
Hivatkozások
1 Parill Orsolya szíves információit e helyt is megköszönöm. [FZJ]
2 „Vonzódások. A 80 éves Takáts Gyulával beszélget Albert Zsuzsa”. In: Takáts Gyula: Emlékek életrajza, Berzsenyi Könyvkiadó, Kaposvár, 2002, 141–152., id.: 149.
3 Martyn Ferenc: Levelek Takáts Gyulának (s. a. r. és jegyzetek: Tüskés Tibor), Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 1999., 5.
4 Levelek Takáts Gyulának, 24.
5 Levelek Takáts Gyulának, 45. Lonci: Szabó Ilona (1909–1977), Takáts Gyula első felesége.
6 Levelek Takáts Gyulának, 45.
7 Levelek Takáts Gyulának, 47.
8 Levelek Takáts Gyulának, 52.
9 Levelek Takáts Gyulának, 55.
10 Levelek Takáts Gyulának, 65.
11 Levelek Takáts Gyulának, 122.
12 Levelek Takáts Gyulának, 126.
13 Parill Orsolyának köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmemet.
14 Emlékek életrajza, 48–50., id. 49. A kérés a Bacchus könyve „becsületes megtalálójához” (átmeneti eltulajdonítójához) szól; adná vissza az értékes vendégkönyvet. Ez néhány évvel később meg is történt. Bizonyíthatóan hiányos állapotban…
15 Parill Orsolya: „Irodalmi pinceszer, avagy mi történt Bacchus kápolnájánál?”, Képírás, 2020/4 (Balaton). A portré és Szabó Ilona vonásai hasonlóságának feltárása is Parill Orsolyának köszönhető, de írásának megjelenése után történt.
16 Levelek Takáts Gyulának, 142.
17 Takáts Gyula: Bacchus könyve, Berzsenyi Könyvkiadó, Kaposvár, 2006, 12–15.
18 Bacchus könyve, 69.
19 Levelek Takáts Gyulának, 153.
20 Hárs Éva: Martyn Ferenc életmű katalógusa, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 1985., 414.
21 Siegendorf, 1921-től Burgenlandhoz tartozik.
22 Takáts Gyula: Helyét kereső nemzedék, Magvető, Budapest, 1984., 85–86.
23 Emlékek életrajza, 93–97., id. 94. Kiemelés tőlem – FZJ.
24 Bacchus könyve, 86–87.
25 Levelek Takáts Gyulának, 162.
26 Levelek Takáts Gyulának, 163.
27 Bacchus könyve, 100–101.
28 Dr. Csatkai Endre (1896–1970) Kossuth-díjas művészettörténész, szakíró, a Soproni Múzeum igazgatója. Soproni háza nyilván a család tulajdonában maradt, azért szállhattak meg a címén Takács Jenőék. A szintén burgenlandi születésű tudós és a zeneszerző kapcsolata önálló kutatást igényelne.
29 Takáts Gyula korábban is többször nevezte magát remetének. Első felesége, Szabó Ilona 1977 márciusában bekövetkezett halála után azonban (második házasságáig, és jórészt az után is) valóban egyedül töltötte idejét a Bece-hegyi házban.
30 A levelezőlap saját tulajdonom volt, a Somogy Megyei Levéltárnak adományoztam, ahol a Takáts Gyula-hagyatékban került elhelyezésre. [FZJ]
31 Levelek Takáts Gyulának, 165.
32 Takáts Gyula: Öt esztendő Drangalagban (a továbbiakban Napló 1), Pro Pannonia, Pécs, 2005., 43.
33 Napló 1, 88.
34 Napló 1, 163.
35 Martyn (leánynevén Wiesenberg) Klára a pécsi zsidó temetőben nyugszik, halála után Martyn Ferenc is mellé lett eltemetve.
36 Napló 1, 101.
37 U. o.
38 Takáts Gyula: Újabb évek Drangalagban (a továbbiakban Napló 2), Pro Pannonia, Pécs, 2016., 34.
39 Napló 2, 68.
40 Napló 2, 115.
41 Napló 2, 137
42 Napló 2, 138. Martyn Ferenc nem volt zsidó származású. Azért nyugodhat Klára asszony mellett a zsidó temetőben, mert a holokauszt idején következetesen, saját biztonságát is kockáztatva kitartott menyasszonya mellett, akit aztán feleségül is vett. Később ugyan elváltak, életüket mégis együtt élték le. Nem lehet célja e dolgozatnak Martyn Ferenc életrajzi rejtelmeinek tárgyalása, ez a jegyzet csupán azt magyarázza meg, miért írta Takáts a „felesége” szót idézőjelben.
43 A 2020–2021-es (ne kelljen itt az évszámok sorát folytatni!) koronavírus-járvány harmadik hulláma volt emelkedőben az anyaggyűjtés és a dolgozat írása idején. A megfékezésére hozott szigorú intézkedések átmenetileg a levéltári kutatásokat is szüneteltették.
