Előszó a Képírás 2021. évi Balaton számához
Emlékszem, amikor kamaszként nyaralni mentünk, a zsúfolt vonat lassan döcögött, és mi a húgommal az ablakra tapadva vártuk a pillanatot, amikor a villák, bokrok és fák között felvillan a naptól fényes tó szikrázó vize. Emlékszem, amikor egy konferencia alkalmával este, az előadások után a partra mentünk sétálni, és néztük a szemközti part fényeit, és emlékszem az elcsendesedett ősz fanyar illatára is. Emlékszem arra a télre is, amikor T.S. a szívműtétje után a füredi szanatóriumban töltött néhány hetet, és minden hétvégén meglátogattam. Az iránta érzett megbecsülésből megengedték, hogy olyankor az orvosi szobában töltsem az éjszakát. T.S. karácsonyi ajándékba megvette nekem a Verses öröknaptár című könyvet, benne a szép kézírásával hozzám írt versével… Előjön egy másik tél képe is, amikor először mentem G.J.-hez Almádiba. Reggel kivittük a kutyát sétáltatni, a szél viharosan fújt, a jégtorlaszokkal teli víz furcsán zúgott, ahogy neki-nekicsapódott a partnak. A vaskos platántörzseket fényképeztem, amikor eszembe juttattak az előző év telén Lyonban látott fák, amelyek minden levelüket megőrizték, míg emezek telerajzolták az eget magasra nyúló, csupasz ágaikkal. És emlékszem arra a három évvel ezelőtt zamárdi művésztelepre is, amelynek víz-élményét majd egy következő évi hajdúböszörményi művésztelepen sikerült képbe fogalmazni.
Mindenkinek megvannak a maga balatoni emlékei.
A Képírás immár harmadik alkalommal szenteli a három nyári hónapot a Balatonnak, mert „nekünk a Balaton a Riviéra”. Felvidéke pedig a mi Toscanánk. Ahogy Oláh Miklós írta a tavalyi bevezetőjében, az most is áll: az idei nyári szám tartalmát is „a balatoniság adja, rendezi egybe. Már az egy évvel korábbi előszó is utalt rá: a Balaton inspirálta jeles műalkotások köre olyan gazdag és folyamatosan megújuló, hogy adja magát az újabb és újabb balatoni számok összeállításának gondolata. […] A térség vonzerő-leltárában számos tényező szerepet játszik, közöttük egészen biztosan dobogós helyet foglal el – a környezeti, tájesztétikai dimenzió társaságában – az évszázadok alatt felhalmozott kulturális, művészeti javak összessége.”
A 2019-es bevezetőt tehát szintén Oláh Miklós jegyezte. Felsorolta benne azokat az intézményeket is, amelyek a Balatonhoz köthetők, íme: „Megyei feladatkörű intézmények helyett a Balaton körül olyan művészeti és kulturális szervezőműhelyek jöttek létre és dolgoznak, mint Kaposváron a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, Badacsonyban az Egry Baráti Kör, Bogláron a Vörös és a Kék Kápolna, Diszelben az Első Magyar Látványtár (Vörösváry Ákos), az almádi Balatoni Tárlat (Veszeli Lajos), a gyulakeszi Csigó malom (Bartunek Katalin), a füredi Vaszary Galéria, a siófoki Kálmán Imre Művelődési Központ, ill. a Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet és Könyvtár és Kálmán Imre Múzeum, Keszthelyen a Balaton Múzeum. Hatvan éve működik Szigligeten az Alkotóház (MANK). Már harmincéves Kapolcson a Művészetek Völgye, ennél fiatalabb a Kapolcska Összművészeti Tábor és Családi Fesztivál (Márta István), és az idén debütált a Bondoró Utcaszínházi Fesztivál (VIP-rodukció Fesztiváliroda, Virág Erzsébet). A Cimbora Alapítvány ötödik éve rendezi a Klassz a pARTon! sorozatot, bizonyítva azt, hogy nem feltétlenül válik a pihenő ember igénytelenné, a klasszikus zene a parton is tömegeket vonz. Évek óta rendszeresen lépnek fel Keszthelyen a Nemzeti Táncszínház művészei. Érdekes kezdeményezés még Tihanyban a nyaranta néhány éve jelentkező ARTPLACC kortárs művészeti és design fesztivál is.”
Csak remélni tudjuk, hogy a pandémia miatti kétéves kényszerű turisztikai és kulturális szünet után helyreáll a korábbi életünk, lesznek fesztiválok, művésztelepek, múzeumi és történelmi séták, programok. Az mindenesetre reményt keltő lehet, hogy a Képírás a korábbi évekhez hasonló válogatással jelentkezik ebben az évben is. Az elmúlt századokban a Balaton vidékén felhalmozott és a kortárs művészeti-kulturális életben folyamatosan tovább bővülő értékek bőven adnak forrást az újabb Balaton szám összeállításához.
A dokumentumokat felsorakoztató összeállításban hangsúlyt kap Takáts Gyula és Borsos Miklós, annál is inkább, mert egyikük születésének 110., másikukénak 115. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Parill Orsolya Takáts Gyuláról, Fehér Zoltán József Takáts Gyula, Martyn Ferenc és Takács Jenő találkozásairól, N. Mészáros Júlia Borsos Miklós rajzairól, Kiss Norbert Péter Borsos Miklós és Takáts Gyula levelezéséről, Tüskés Anna Bocz Gyula balatoni rajzairól közöl tanulmányt. Tarczy Péter a balatoni temetőkben nyugvó neves emberekről készített Balatoni Panteon című kötetéhez írt előszavát adja közre.
Ami a kortársakat illeti, Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos Györgydeák György Magánmitológia című albumáról közöl páros esszét, Bátai Sándor Mocsári Mária nemezeit, Kovács Ágnes Rényi Krisztina fotóit Veszeli Lajos saját képzőművészeti és művészetszervezői tevékenységét mutatja be. Várnai László Jáger István képzőművészeti munkásságáról ír, és Berényi Zsuzsa fotóesszéjét is közöljük az Európa szoborparkról.
A szépirodalmi összeállításban Bene Zoltán, Géczi János, Jász Attila, Káplán Géza, Kilián László, Krulik Zoltán és Vass Norbert műveit adjuk közre.
Induljon hát a balatoni nyár.