A 19–20. században számos művészt megihletett a Balaton látványa, az 1840-es években a tavon megindult gőzhajózás vonzotta a látogatókat, művészeket. Sok utazó számára újdonság volt a jelentős víztesten, a több mint 75 km hosszúságú Balatonon való utazás élménye. Az első képzőművészeti sorozat Szerelmey Miklós Balaton albuma tíz képpel 1848-ban jelent meg először, és a 20. században is több kiadást megért. A visszatérő látogatók egy része letelepedett, vagy legalábbis igyekezett évente egy-két hetet a tónál tölteni.
A 20. században több művész egész életét (pl. Egry József) vagy munkásságának egy jelentős részét (pl. Bernáth Aurél, Boldizsár István, Csók István, Tallós Ilona) a tó mellett, annak látványából ihletet merítve alkotta. A fürdőkultúra elterjedésével és a tópart kiépülésével a Balaton és környékének népszerűsége a második világháború után következő két évtizedben tovább nőtt. A 20. század második felében több irodalmi-kulturális folyóirat (pl. Jelenkor, Somogy) a Balaton-témának szentelte egy-egy nyári számát, költőktől, íróktól, képzőművészektől kérve közlésre ilyen tematikájú művüket. Az írókon és képzőművészeken kívül a komponistákat is megihlette a tó, a termés nagy része zongorára írt zenemű, de van köztük hegedűre, orgonára és énekhangra alkotott is.
Bocz Gyula (1937–2003) kapcsán talán furcsának tűnhet a Balaton grafikai ábrázolásának emlegetése, hiszen a köztudatban baranyai szobrászként él, aki nagyrészt Pécsett, Hosszúhetényben és Nagyharsányban alkotott. Annak ellenére, hogy Bocz alapvető eleme a kő, s viszonylag kevesebb szobrot és domborművet alkotott fából és fémből, munkásságában több mint négy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott a rajz a benyomások, tervek, kompozíciók megőrzéséhez. A hazai land art egyik 1960-as évek végi alapítója,(1) a kőszobrászat iránti elkötelezett Bocz jelentős grafikai termést hozott létre, amiről eddig nem tudott a művészettörténeti kutatás, vagy legalábbis nem írt. Szobrászati műveinél nagyon fontos az anyag, a kibontani kívánt forma és a tudat közötti finom, mégis elemi viszony, ahogy ez kiderül Bocz technológiáiból és grafikai terveiből.
A kőfaragás iránti szenvedélye jelentős kétdimenziós munkásságot is eredményezett. A hagyatékában tanulmányozható több száz grafika komoly rajztevékenységet mutat. Bocz ezek nagy részét tanulmányoknak szánta szobraihoz, impresszióit rögzítette vagy kompozíciókat próbálgatott. Közös jellemzőjük a szobrász leplezetlen elragadtatottsága, egy immanens, sajátosan egyéni dimenzió megmutatása, melyben az ámulat és a játék összekapcsolódik a valósággal és annak látvánnyá formálhatósága határaival. Ezek a grafikák őszinte ráfeledkezések egy-egy olyan természeti és emberi „panorámára”, melyet a levegő, a szél és a fény megváltozása pillanatonként képes átformálni, újjáalkotni. A környezet e világának művész által formált szelleme egyszerre árulkodik meghatottságról és kivételes figyelemről. Ez az odafigyelés ugyanakkor egy ihletett, eredeti látásmóddal bíró alkotó józan éberségét is tükrözi, aki rendíthetetlenül a maga őseredeti formájában keresi, kutatja és saját érzékenységén átszűrve kívánja bemutatni az élő és holt elemek megközelíthetőségének választóvonalait.
Bocz Gyula: Fonyód (Badacsony felől)
A grafikák három fő csoportra oszthatók: egy részük az 1950-es évek második felében a Martyn Ferenc (1899–1986) és Lantos Ferenc (1929–2014) művészetpedagógia iránt is elkötelezett alkotók által vezetett pécsi képzőművészeti szabadiskolában készült, ezek főként portrék. A grafikák második csoportja látkép, útirajz, ilyeneket készített néhány kül- és belföldi útján, például a gdanski városképek az 1964-es északi-tengeri utazásról. A harmadik csoportba a szobortervek sorolhatók. Bocz rendszeresen készített részletes előkészítő rajzokat szobraihoz. Általános jellemzője a grafikáknak, hogy szignálatlanok, datálatlanok és nincs címük. Technikai szempontból főként akvarellek, kréta- vagy tollrajzok.
Az útirajzok közé tartoznak a balatoni tematikájú grafikák, technikájukat tekintve akvarellek és krétarajzok, feltehetően az 1960-as években készítette őket. Jól felismerhető motívumok az északi part nyugati medencéjének hegyei – Ábrahámhegy, Badacsony, Szigliget, Becehegy, Gulács, Szent György-hegy – és a déli part nádasai. A drámai hegyi tájak, a fényben úszó vagy mély, sötét tó a viharos hullámokkal mintegy harminc grafika témáját adták. Bocz e kompozíciói néhány kivétellel fekvő formátumúak. A horizontot általában középtájra helyezte, egy esetben egy hegy magasából nyílik kilátás a tóra, ekkor alacsonyra kerül a látóhatár. Ember alkotta épületek vagy móló csak két képen jelenik meg a táj elválaszthatatlan részeként. E tájképi tanulmányok a tóra, a vízre mint állandóan változó elemre koncentrálnak: a partra, a fényjelenségekre (visszaverődések, árnyékok), a hullámokra és a parti növényzetre.
Bocz balatoni grafikáinak nagy részén a tó felülete fényben úszva, kifejezetten finom, halvány színekkel jelenik meg, hármon viszont a viharos és a téli befagyott víz szürkés árnyalatokat mutat. Minden esetben a víz és a levegő fény által befolyásolt, alakított kapcsolata határozza meg az összképet. A képek mintegy felén az északi hegyek formái központi szerepet töltenek be, a többin viszont a partvonal szinte feloldódik a fényben.
Bocz Gyula: A téli Balaton (Gulács?)
A víz Bocz több szobrának is témája. Az 1964-es lengyelországi utazás nyomán több (legalább négy) Tenger című szobrot alkotott kantavári feketemárványból.(2) További, vízzel kapcsolatos alkotása az 1973-as Csillagok a pécsi vásártér közelében,(3) és a Komló főterén 1993-ban felállított Térplasztika szökőkút funkcióban.(4) Látszólag kevés formai hasonlóság mutatkozik Bocz balatoni tematikájú rajzai és vízzel kapcsolatos szobrai között. Míg rajzai és festményei a nagy táji kontúr építésére támaszkodtak a színeken keresztül, ezek szinte teljesen eltűnnek a szobrain, ahol a vízcseppek (Csillagok) és a hullámok (Térplasztika) dominálnak. Mindezzel szinkronban a Balaton-grafikák világa mégis ott érzékelhető a monumentális szobrok hátterében. A szinte végtelenségig kitágított balatoni tájábrázolás egyfajta öntörvényű szobrászi keresztmetszet a természeti környezetről. Vallomás és hitvallás vonalakkal, formákkal. Szelíd, könnyed és mindazonáltal határozott karakterű, tudatosan megvalósított ábrázolások, szobrászrajzok, felszín alatti és melletti „idomok”, jövendő szobrok alakzat-részletei.
Látható, hogy erőteljesen megfogta, esetenként rabul ejtette a Balaton-téma, különféle technikákkal, naturális és absztrakt megoldásokkal egyaránt kísérletezett. A grafikai lapok feltehetően különböző időben készültek, jobbára az 1960-as években, nagyobbrészt vázlatnak tekinthetők. Egyidejűleg próbálkozások és élmények lenyomatai, egy eddig teljesen ismeretlen, a hagyatékban anonim módon(5) elrejtőzött szobrászi világlátás tanúi, sajátosan „boczi” karakterjegyekkel.
Hivatkozások
1 Ld. a Szársomlyó sziklafalából 1969 –1971 között faragott Élet című, 400 x 750 x 360 cm-es kompozíciója. A részek címei: A szerelem, A születés, A dél, A halál. (MTI 1970; Csenkey 1977; Czakó 1981, 47, 54; Bükkösdi 1987; Havasréti 1993, 666; Csenkey 1985, 3–4; Keserű 2016).
2 1. Tenger, 1964 (Bocz 1988, III); 2. Tenger, kantavári fekete márvány, 34 cm (Bükkösdi 1968, 39); 3. Tenger, fekete márvány, 43 cm (Bérczy 1968; Horváth 1969; Solymár 1969; Erdős 1968); 4. Tenger, 1964, fekete márvány, 42,5 cm (Keserü 1999).
3 További címei: Buborék, Szőlőfürt 1973–1974. Beremendi szürke mészkő, 200 x 205 x 136 cm. Pécs, Móra Ferenc u. 72. A vásártér közelében Hauni Hungária Kft. székháza előtt. Avatásáról ld. Dunántúli Napló 31, 323. sz. (1974. november 25.) (Tolnai 2010; Romváry 2017, 199; Czakó 1981, 54–55; Nagy 2006, 142; Bocz 1985; Havasréti 1993, 666; Bocz 1993, 666; Bükkösdi 1987; Foster 2003).
4 További címei: Óriások marokköve, Térből lévő kő és fadarabkák, 1992–1993. Komló, Városház tér Városháza előtt. Avatás: 1993. június 11. Kecskeméti 1997 (Foster 2003).
5 A grafikák címe kivétel nélkül egyéni leleményemet, elképzelésemet tükrözi.
Bibliográfia
- Bérczy 1968 = Bérczy Pálné: „Képzőművészeti symposion Siklós 1968”, Művészet 9, 10. sz. (1968): 33 (33-34).
- Bocz 1985 = Bocz Gyula szobrainak kiállítása, Bonyhád Művelődési Központ kiállítóterme, 1985. július 1–28. Megnyitotta július 1-én 17 órakor Czakó Gábor.
- Bocz 1988 = „Bocz Gyula szobrai”, Jelenkor 31, 4. sz. (1988. ápr.) műmelléklet.
- Bocz 1993 = „Bocz Gyula szobrainak reprodukciói”, Jelenkor 36, 7–8. sz. (1993)
- Bükkösdi 1968 = Bükkösdi László: „Bocz Gyula és Rétfalvi Sándor szobrai között”, in: Őszi szivárvány: Jubileumi évkönyv, szerk. Békés Sándor. Pécs, Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei és Mecseki Szénbányák Bizottsága, 1968, 34–47.
- Bükkösdi 1987 = Bükkösdi László: „Ahogy a fű nő: Meditáció az 50 éves Bocz Gyula szobrai között”, Művészet 28, 11–12. sz. (1987): 23–27.
- Czakó 1981 = Czakó Gábor: „Bocz”, Mozgó Világ 7, 2. sz. (1981. febr.): 47–55.
- Csenkey 1977 = Csenkey Éva: Szobrász alkotóterem és szimpozion /Sculptor’s Creative Colony and Symposium: Siklós, 1967–1977. (Siklósi Szimpozion kiadványok 3.)
- Csenkey 1985 = Csenkey Éva: Villány – Szoborpark, 1985. (Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 191.)
- Erdős 1968 = 1. Képzőművészeti Symposion Siklós 1968: Baranya megyei KISZ-bizottság Képzőművészeti Symposionjának kiállítása, Siklós. Katalógus: Erdős János. Pécs, KISZ Baranya Megyei Bizottság, 1968.
- Foster 2003 = Foster, Colin: „Bocz Gyula halála után”, Echo: Kritikai szemle, Pécs 3–4. sz. (2003. okt.): 14–15.
- Havasréti 1993 = Havasréti József: „A különidejűség kalandjai: Bocz Gyula szobrai és fogadtatásuk”, Jelenkor 36, 7–8. sz. (1993): 661–666.
- Horváth 1969 = Horváth György: „Pécsi és Baranya megyei képzőművészek kiállítása a Nemzeti Galériában”, Magyar Nemzet 25, 108. sz. (1969. május 13.): 4.
- Kecskeméti 1997 = No1 1969-1971. Kiállításkatalógus, rend. szerk. Kecskeméti Kálmán, Budapest, Ernst Múzeum 1997.
- Keserü 1999 = Hommage à Martyn: Kiállítás Martyn Ferenc születésének 100. évfordulójára. A kiállítást rendezte és a katalógus előszavát írta Keserü Katalin. Pécs: Pécsi Galéria, 1999.
- Keserü 2016 = Természet Művészet – változatok / Nature Art – variations, kurátor: Keserű Katalin, Budapest, Műcsarnok, 2016. júl. 27. – október 16.
- MTI 1970 = MTI, „Óriásszobrok a Szársomlyó szikláiból”, Népszava 98, 178. sz. (1970. július 31.): 2.
- Nagy 2006 = Kortárs művészet: Szoborpályázatok 1950–2000, szerk. Nagy Ildikó, Kertész László. Budapest, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 2006.
- Romváry 2017 = Romváry Ferenc, a képtárcsináló. Budapest, Kieselbach, 2017. Bocz Gyula: p. 198–200.
- Solymár 1969 = Pécs és Baranya képzőművészeinek kiállítása / L’ exposition des artistes de Pécs et de Baranya. A kiállítást rendezte és az előszót írta Solymár István, Budapest Magyar Nemzeti Galéria, 1969.
- Tolnai 2010 = Tolnai Kata: „Kőbe öntött élő anyag: Professzori tea júniusban”, Semmelweis Egyetem 11, 7. sz. (2010. szeptember 20.): 21.
