Hölderlin a Balatonnál
Vitorlák az Igén
A megíródás a szubjektum erudíciója,
Szerotonin és hübrisz egyszerre.
Mintha kövekben szunnyadna a beszéd.
Mintha a víz vágná ketté a tervet
A pára teszi lággyá a szervert
S a lelket az idegen szívek
Futtatja a pátoszt olajban az est
Magázódnak a fűben a szőlőszemek
Egy tál napraforgómag beleremeg.
Beszéd-esszenciák és meta-poétikai részecskék
Mint víziókban az erek
Memória-atomok, szegmentumok,
Akantusz, borostyán: emlék-burok
A kancsó és a pohár, mint két ököl.
Egy ujj-, és szájlenyomat találkozik
Az öblös üvegen.
A te ajkaid illették ezt a tárgyat.
A rúzs még ragyog, ikonja a hiánynak.
Grádicsok: Balaton szeletek
A lelkész fürdik
Eleinte nem értettem, mi az a tett?
Amit az ige tesz.
A fiatal dada elsőre nekem szedett
Körém szőtte a szövétneket.
Edit néni akkor az ölébe vett
„Ha olyanok nem leszünk, mint a gyermek.”
Most hiszek. A lelkesedés ellep.
Ezt kéne tartani. Az ég magának elvesz.
Jön a bőség. A jáspisok. Az ihlet. A hentes!
Ha az Úr nem épít, semmi nem lesz.
Asztalt terít neked.
Drága olaj a fejen. Ilyet még nem láttam
Működőképes elvek? Még az is lehet.
És ne infantilis legyen. Csak gyermek.
