Kalmár János szobrászművész barátom felkért 2015-ben, hogy a FUGA Budapesti Építészeti Központban megrendezett Spiritual Gravitation kiállításán a kilenc szobrához zenét komponáljak. Meghívtam rá társszerzőnek Nagy Ákost, s a kilenc zongoradarab- és hangszalagfelvételt irreálisan hosszú, 33 másodperces csendekkel választottuk el egymástól.
Ezután 2017-ben a Feathers to Fire (to Bolcsó Bálint) darabomban két, egymáshoz nem kapcsolódó szólamot írtam, amelyeket a harmadik hangszer (sampler) köt össze.
A VPSSN sorozat az első kurátori kiállításomon (Vipassana, MAMŰ Galéria, 2019) részt vett festőművészeknek és zeneszerzőknek íródott. Az 1.1 Vincze Petronellának szóló zongoradarab, az 1.2-t Ladik Katalinnak, az 1.4-et Kuroda Mineónak címeztem. A sorozatból a második és ez az Ungváry Tamásnak írt darab szorosan összefügg.
Szeretem a pontosan lejegyzett darabokat, és imádom az idiomatikus szabad improvizációt. Azt hiszem, életem nagy részében az foglalkoztat, hogyan tudok olyan darabokat írni, melyekben megjelenik a mintha improvizáció lenne frissessége, és fordítva – lehet-e hiba nélküli, kollektív improvizációt játszani?
Az idei év elején a MAMŰ Galériában megrendezett Graphic Score kiállítás kurátori összefoglalását a következő gondolattal zártam: „Egy adriai délután emléke a dagály morajlásával és a levendulák illatával – lehet-e kotta?”
Reaktor Skrewell. Képernyőkép.
Most itt a válasz: A VPSSN 1.3 (For Tamás Ungváry) négy egymástól függetlenül felvett, vagy akár élőben játszható szólam. Két, független tibeti hangtál szólam az egyikben #f2 és c3 hangokkal, ezek generálják a Reaktor Skrewell programban átírt patch által generált baloldali, tejútszerű látványt. A másik szólam h4, #f5, #c5 hangokra épül. A videóban nem látszik, de érdekelt az időbeliség helyetti térbeli elkülönítés és a három oktáv távolságban lebegő kisszekund hatása. A harmadik csatorna, mintha hibás lenne, hol szól, hol meg nem, Tamás skorpió jegyének megosztottságát képviseli. A negyedik csatorna a videokép kontrollja alapján íródott. Ha úgy tetszik, ez egy open-score, a hangereje, hangszíne és folyamatosan jelen lévő, állandóan változó mivolta miatt inkább underscore. Ez a (jobboldali) laza keretekbe szorított káosz volt a darab meghatározó folyamata.
A Vipassana a nem-kettősség állapota, az a hely, ahol a szív lótusza kinyílik. A hangtálakon erősítettem, a skrewell nyolc oszcillátorán halkítottam, hogy elérjek az experimentum mögött egy nehezen definiálható érzelmi hatást. Mert ezt a zenét is élni és átélni kell, nem pedig értelmezni.
