Jelen vagyok a dalok hangról hangra épülésekor, hallom a finom egymásmellettiségek strukturálódását, a harmóniamenetek, a bizonyosságok szövetének egymáshoz illesztési kísérleteit. Beszivárog napi ténykedéseimbe és beszüremlik az álmaimba is.
Belső képek szakítják át a tudat kapuit, parttalanul áramlanak s illeszkednek követhetetlenül a zenei motívumokhoz. Reflexiók, úttalan utakon…
Mederbe kerülnek lassan, és becsomagolják a hangzó korongokat.