Minden kornak megvannak a maga technikai eszközei, látásmódja, kultúrája, újdonságai. A miénknek is. És minden korban idegenkedéssel fogadják a művészet új tendenciáit, a kísérleteket. Jó néhány évnek el kellett telnie ahhoz is, hogy az elektromos médiumokkal − például fénymásoló gép, computer vagy telefax − alkalmazásával készült képzőművészeti alkotásokat a hivatásos szakma és a képzőművészet iránt érdeklődő közönség befogadja, illetve elfogadja. A fenntartások az eszköznek szóltak: a kifogások szerint e gépi eszközökkel bárki képes műveket létrehozni, továbbá nincs benne olyan mennyiségű „kézi” munka, mint a hagyományos eljárásokkal készült alkotásokban, bármilyen mértékben sokszorosítható, azaz „nem egyedi” stb. Ám olyan ez, mintha egy írótól korunkban azt kérnénk számon, hogy regényeit miért komputeren írja, nem pedig tollal, papírosra.

Ma már a legtöbb helyen, a komoly, nemzetközi grafikai kiállításokon önálló kategóriát képez az elektrográfia gyűjtőfogalom alá tartozó és különböző technikai elnevezésekkel illetett – például digitális nyomat, c-print, elektrografika stb. – új műfaj. A nemzetközi jelölés a grafikában kezdetben CAD (computer added design), mostanában CGD (computer generated design) jelöléssel tartja számon, de mivel elektromos eszközökkel a grafikán kívül számos műfaj is lehetővé vált ezen eszközök alkalmazásával, további elnevezések is forgalomban vannak. A világ legjelentősebb múzeumai, galériái és nemzetközi kiállításai mind befogadták a műfajt, képzőművészeti képzésekben pedig külön szak vagy szakirány lett.

Az elektrográfiában a képalkotás az eszköz egyedi sajátosságain, más technikai lehetőséghez nem hasonlító jellemzőin alapszik, vagyis a technika szerepe túllép a közvetítő-reprodukciós vagy sokszorosító funkción. Ehhez még tegyük hozzá, hogy a számítógépet, az egeret vagy a digitális táblát, tollat, faxot, másológépet ugyan bárki használhatja − ugyanúgy, ahogyan a leghagyományosabb technikai eszközöket is −, de az eredmény épp annyira különbözni fog, mint emezek esetében. Az eszköz használata ugyanis nem pótolja a tehetséget, képzettséget, vizuális kultúrát, a művészi invenciót, látni és komponálni tudást, az absztrakciós és szintetizáló képességet, műveltséget, a művészi felületképzést és képarchitektúra-teremtést, egyszóval: a saját grafikai nyelvezet, az egyedi művészi alkotás létrehozására való képességet.

1989-ben Dárdai Zsuzsa, Saxon Szász János, Tenke István és Zsubori Ervin megalapította az Árnyékkötők Alkotócsoportot, majd 1990-ben az Árnyékkötők Electrographic Art (1995-től Árnyékkötők co-media) című művészeti folyóiratot. 1990 és 2001 között a Fény-Árnyék Művészeti Egyesület Árnyékkötők elektrografikai csoportjának szervezésében, illetve részvételével számos csoportos elektrografikai kiállításra és fax-akcióra került sor Európa-szerte.

Kaposváron, az Együd Árpád Kulturális Központban a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság szervezésében, továbbá Bátai Sándor, Bohár András és Harangozó Ferenc rendezésében volt látható az Elektrografika 1997 című kiállítás, melynek résztvevői Abajkovics Péter, Bátai Sándor, Bodrossy Márk, Dárdai Zsuzsa, Dávid Vera, Fenyvesi Tóth Árpád, Géczi János, HAász Ágnes, Harangozó Ferenc, Herendi Péter, K. Kabai Lóránt, Klencsár Gábor, Kováts Borbála, L. Simon László, Máté Gyula, Ország László, Sándor Edit, Sós Evelin, Szász János, Szlaukó László, Szombathy Bálint, Tenke István, Tóth Gábor, Vass Tibor, Urbán Tibor és Zsubori Ervin voltak. A kiállításról Klencsár Gábor készített filmet.

Ugyancsak említésre méltó a kaposvári Csokonai Teremben 1998-ban megrendezett Eredeti és/vagy másolat című kiállítás a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében.

A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) 2001-ben alakult meg HAász Ágnes elnöklésével, azzal a céllal, hogy összefogja azokat a képzőművészeket, akik az elektrográfia területén működnek, jelentős képzőművészeti eredményeket tudhatnak magukénak, változatos és tudatos tárgy- és eszközhasználattal jellemezhetők. A tagok között művészettörténészeket, művészeti írókat is találunk. A MET olyan projekteket valósított meg az elmúlt két évtizedben, melyek során kirajzolódnak az új irányvonalak is: a nyitás a társművészetek felé, valamint a kapcsolódások, összefüggések feltérképezése a műfaji átfedéseken keresztül, az tehát, hogy hogyan alakult az elektrográfia jelensége.

Most induló, 2021. novemberi lapszámunkban az elektrográfia műfaját érintő anyagokat publikálunk.

Megjegyzések