A fonatok ősidők óta az emberi tárgyalkotás meghatározó részei. Megjelenési formái szerkezeti építőelemként kísérői – kerámiáknál vagy ékszereknél – az egyetemes emberi kultúráknak. A hajfonat az öltözködés, a viselet fontos eleme; jelen van a görög és viking művészetben, de a természeti népeknél mindennapjaik részeként ugyanúgy megtalálható. A textília növényi vagy állati szálakból készül.
Ezek a fonatkezdemények jelennek meg Mocsári Mária nemezmunkáin. Korábbi textilképeihez használt fonalak maradványai, vagy félbehagyott fonatkezdeményekről készült fotók az alapjai az itt látható műveinek. A szőnyegek, használati tárgyak vagy ruhák készítésének kezdeti lépései – az elkezdett fonatok – és maga a fonal képe az ábrázolás tárgyai. A fonal szerkezete, képe jelenik meg a nemezmunkán. A nemez anyaga az állati eredetű gyapjú, amelyből a nemez, de az ábrázolt fonal is készül. Az eljárás módja különböző, az anyag azonos.
A nemez szerkezetét a gyapjúszálak egymásba kapaszkodó rendszere alkotja, építi eggyé, és ezen a képzelt, kusza vonalhalmazon jelenik meg egy újabb vonal, a gyapjúszál képe. Az anyag és ábrázolt tárgy válik sajátosan eggyé Mocsári Mária nemezmunkáin. Korábbi műveiben az egyik ősi kultúra képviselőinek, a sámánok dobjainak díszítőmotívumait, jelrendszerét ültette át a nemez világába, azt kutatva, mit jelenthet a mai kor emberének egy, a napjainkig létező, egységes, emberi léptékű-értékű világ. Az itt bemutatott munkáiban az ősi kultúrák kezdetét vizsgálja, és egyúttal egy mesterség alapigazságait kutatja.
Tartalom és forma közös eredőjének keresése jelenik meg Mocsári Mária elmúlt évtizedének művészetében, melyhez választott anyaga, a nemez tesz egyenlőségjelet.
A fenti szöveg a Testvérmúzsák Alapítvány kiállításai keretében megnyílt Mocsári Mária-tárlat (Teleki Wattay Művészeti Iskola, Pomáz, 2003) megnyitó beszédének szerkesztett változata. Közlésével a tíz éve elhunyt iparművészre, Mocsári Máriára (1953–2011) emlékezünk.