Tompa Mihály: Zokni-dal
Ó, mosolygó, EGYETLEN zoknim,
mondd meg azt nekem:
párodat hová rejtette
el a kedvesem?
Tudd, hogy számomra azóta
nincs többé virány,
és ahol nem kerestem volna
nincsen oly irány.
Pamlag alatt négykézláb én
hiába keresém,
mert nem találám sem ott,
sem szekrény tetején.
Elmém s nevem azóta TOMPA
és bal lábam hideg,
zoknimat tán megette valaki,
mint engem az ideg.
Szabó Lőrinc: Lóci és a félzokni
Lóci utál vetkőzni este,
s ha meglátja a pizsamát,
rögtön játszhatnékja támad,
és talál ezer kifogást,
hogy miért nem mehet aludni,
nem hunyhatja be a szemét,
mert akkor nagy száját kitátja
és elnyeli őt a sötét.
Megnyugtatom, hogy égve hagyom –
míg el nem alszik – a lámpát,
ő bólogat, de le nem fekszik,
őrizni kell – mondja – a lábát,
vagyis inkább a zoknit rajta,
mert tudja, hogyha leveszi,
a Zoknievő Szörny előjön,
s a fél zokniját megeszi,
mert neki ez a mániája,
az egészben lenyelt fél zokni,
nem érdekli, hogy fáz’ a láb,
azt hiszi, meg lehet szokni…
Mosolygok, jaj ez a gyerek,
hogy miket ki nem talál!
– Jó, apu, száradjon a te lelkeden
a sok félzokni-halál!
És hogy mégy dolgozni holnap,
ha csak félzokni lesz a lábadon?
Barackot nyomok buksijára:
– Majd féllábon ugrándozom…
