A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomát szerzett Király György képzőművész 2009 óta a Szolnoki Művésztelep lakója és aktív alkotója, aki különleges érzékenységgel reagál szülővárosa inspiráló atmoszférájára és a sötétedés jelenségére. Több mint egy évtizedes, folyamatos alkotótevékenységének kvalitását számos szakmai díj, egyéni kiállítások sora, illetve folyamatos jelenléte a hazai művészeti szcéna legnagyobb tárlatain is igazolja. Művészetének sokrétűsége kiforrott festői stílusról és eszköztárról, valamint napjaink trendjeinek megfelelő multiperspektivikus alkotói attitűdről ad számot. A kortárs hazai képzőművészet átlagából kiemelkedő Király Györgynek olyan egyetemes vizuális nyelv a sajátja, amely a látványból kiindulva, mélyen átélt, a festészet és a grafika formanyelvi és kifejezési formáit kísérletező alkatával professzionálisan ötvözve teremti meg az általa választott téma sajátosan absztrahált lenyomatát, melyben tetten érhető a művészeti tradíciók és a kortárs képzőművészeti törekvések alapos ismerete és tisztelete.
Király György: Arvo-Pärt-csendje, 2020
A Csend problematikáját a képzőművészet nyelvén kortársi, kísérletező módon megjelenítő alkotó a csendet mint jelenséget és matériát egyaránt ábrázolja műveiben, váltakozó ritmusban és léptékekben: két festészeti és két grafikai technika alkalmazása folyamán hozza létre műveit. Az anyag lehetőségeinek kiterjesztése során az olaj, az akvarell, a rézkarc és a szén technikájával témái formai, tematikai relációk és kölcsönhatások mentén, más-más vetületekben mutatkoznak meg. A hagyományosan alapozott lenvászonra készült olajképek – olykor rájátszva a saját alapozás generálta „rusztikus kosz”-ra – vékony és vastag rétegekkel, lazúros festésmóddal tartják lüktetésben a látszólag mozdulatlan témát. Az olaj mellett sok kísérletezés után, mára már komoly sorozattá nőttek a leheletfinom, egymáson átszűrődő, világos koloritú festékrétegek feloldott színmezői, az akvarellek. Habár tradicionális témája, technikái, anyaghasználata értékmegőrző attitűddel párosul, kísérletező alkata – különösen a sokszorosító grafika merev szabályainak áthágásakor – a kortárs hazai és nemzetközi törekvések ismeretét mutatja: példaképeket választ, kapcsolatokat ápol – szellemi társalgásokat folytat, melyekből képtéma, majd címadás következik.
Király György: Nürnbergi-csend, 2019
Címadásaival korrelálva, öt csendjellemző mentén tegyünk egy utazást Király csendjeiben. Sokféle csendjei közül elsőként említem a variabilitás csendjét: a látszólagos egy séma és egy téma mögött elképesztő sokrétűség rejlik, még akkor is, ha konzekvensen ismétlődésekre épül. Hogy mi az az anyag, mely működteti variabilitását, arról szól a következő jellemző, a matéria csendje. Az egyik matéria maga az alkotó, aki az alkotás folyamatában az ember feletti nemes anyaggal érintkezve csalogatja vászonra és finom papírra formáit, ügyelve arra, hogy mind a hordozó, mind a felhordott matériák – saját előállítású alapozás, pigmentgazdag festékek, a finom szén pora – mind-mind a legjobb minőséget s végeredményben a legnemesebb konstellációt képviseljék, mely által az anyag élni, a csend lüktetni kezd. A grafikáinak foltszerűsége, fény-árnyékrendszere csak látszólag festészetének alárendeltje – a drámai foltosság fegyelmezetten karcolt, olykor esetlenül rendezetlen, apró vonalhálókkal társul. Több színnel, de jellemzően a kék különböző árnyalataival egymásra nyomott, szándékosan enyhén alulmaratott rézkarcai egyben színkísérletek is. Képeinek domináns színhasználata a kék – itt jutunk el a kék csendjéhez. Király György festészetében a kék szín használata tudatos redukciós folyamat, melynek során kivon, majd megfest valamit, ami az esteledés kékjében fokozatosan tűnik el, ugyanakkor mégis jelen van – a matéria által tárgyiasul és válik a képmező szerves, élő, lüktető részévé a csak látszólagosan statikus tárgycsoport.
Király György: Cindy-csendje, 2020
Jelenségek és tények csendje jellemzi Király munkásságát: a csend és maga a csendélet műfaja egyszerre jelenti nála az egyetemesség és ezáltal a létezést csendjét, melyben képei úgy beszélnek a világról, ahogy az alkotó a képi kifejezés eszközeivel bírja szóra a műveit. Festészeti és grafikai munkásságában egyszerre van jelen a tradíció és a megújulás csendje, munkái és képcímei egyaránt tanúskodnak a nagy elődökhöz és az élő mesterekhez kötődő szoros szálakról. Alkotásait – többek között – Giotto, Morandi, Agnes Martin, Rothko, Krajcsovics Éva vagy Hollán Sándor munkássága ihleti, műveivel előttük is tiszteleg. De ott van Király szellemiségében az újító erő, a festészeti hagyományok megújítása, az ábrázoló művészet 21. századi nyelvre fordítása, akár az absztrakcióig eljuttatva, s tetten érhető a hely szellemének a csendje, hiszen az alkotó a Szolnoki Művésztelep aktív és termékeny tagjaként a hangtalan csend zajában viszi tovább a helyi festészeti hagyományokat.
