Rádli
Nagymama kredencének kifosztásakor kezembe akadt egy nagyon míves rádli. Na nem mintha a szülői házból elköltözésem óta gyúrtam volna legalább egyszer derelyének való tésztát, inkább arról volt szó, hogy annak a gondosan elkészített eszköznek nem tudtam ellenállni. Sárgarézből van kialakítva a recézett szélű kereke és az azt tartó kar. Ez egy metszett bambuszágba lett csúsztatva, és rátekercselt vastag damillal van ráerősítve. Olyan stabilan áll a forgó rész a csomós végű bambuszágban, hogy a mennykő sem tudná belőle kirobbantani.
Zsubori Ervin illusztrációja
Addig-addig rakosgattam a fiókban ide-oda a kecses kis szerszámot, míg kedvet kaptam a barátfüle készítéséhez. Liszt és szilvalekvár van a spájzban, ha a kicsi elalszik, meggyúrom, és az ebéd utáni csendes pihenő alatt kifőzöm.
Föltettem a vadonatúj gyúródeszkámat az étkezőasztalra és nekirugaszkodtam. Meggyúrtam, rápötyögtettem a lekvárt, ráhelyeztem a fedőlapot, majd nagymama csinos kis rádlijával kiszaggattam a tésztát. A szétvágott derelyéket azonban már nem tudtam összenyomkodva lezárni és kifőzni, mert kitört a gyerekszobában a botrány. Keservesen bömbölt egész délután a gyerek, befutkároztam hozzá, próbáltam ezzel-azzal lecsitítani, de amit nagyon akar az ember, általában sosem sikeredik.
Időközben a tészta kiszáradt, berepedezett, csak kínkeservvel tudtam összenyomkodni a derelyék széleit. Amint beledobáltam a zubogó vízbe, szétváltak, kifőtt a lekvár, szürkéslilára festve a vizet. Úgy lebegtek benne a cakkos szélű derelyék, mint barlangi félhomályban a denevérek.
Nokedliszaggató
Mivel az egyik kedvenc ételem a paprikás csirke nokedlival, és minden gond nélkül el tudom készíteni, a szülői házból elköltözésemet követően elmentem nokedliszaggatót venni. Likacsos tálat kerestem, amilyen anyámnak van, beleönti a tésztát, és fakanállal gyorsan tologatva szaggatja. Olyat találtam a Vasedényben, hogy egy sínnel ellátott lyukacsos téglalapon oda-vissza húzogatható négyszögletű tartállyal lehet a tésztát szaggatni. Ez modernebb, gondoltam, biztosan könnyebb vele dolgozni. Összekevertem a sűrű tésztát, beleöntöttem a tartályba, de gyorsabban folyt át a lyukakon, mint ahogy húzogatni lehetett a zubogó víz felett. Ha kicsit túltoltam a tartályt a sínen, a szaggatóról lefolyt a tészta. Így hosszú vastag nudlikat és amorf tömböket gyártottam. Sebaj, az alapanyaga ugyanaz, az íze sem változik meg. A túl nagy darabokat magamnak szedtem ki a tálból, és késsel felaprítottam.
Zsubori Ervin illusztrációja
Legközelebb olyan szaggatót találtam a boltban, amelyik kerek tányér formájú, az egyik végén vastag, súlyos nyéllel, ezzel szemben egy kis beakasztható füllel. A fület beakasztottam a fazék peremébe, megmarkoltam a nyelet, és bal kézzel belezúdítottam a tészta alapanyagot. Még mielőtt elkezdtem volna a fakanalat benne húzogatni, a serpenyője megbillent a tészta súlyától, a hengeres nyél kicsúszott a kezemből, a tészta nagy része belezuttyant a forrásban lévő vízbe. Két öklömnyi hosszúkás nokedliket gyártottam. Sebaj, a férjem nem finnyás, vendégek meg sosem zarándokoltak ki Pomázra.
Aztán középiskolás nagylányom elnyert egy egyéves ösztöndíjat az Egyesült Államokba. Ottani fogadó apja szeretett főzőcskézni, elhatározta, hogy magyaros ételekkel fog kedveskedni a vendégének. Odakint nem tudtak nokedliszaggatóra szert tenni, ezért Ildi megkért minket, hogy küldjünk csomagban egyet. Postára adtam a húzogatós tartályút, s még örültem is, hogy megszabadulok tőle. A nyeles szaggatót meg úgy kezdtem el használni, hogy a hónom alá szorítottam a nyelét, így nem tudott kifordulni a kezemből, és a tészta sem tudott bebillenni egészben a fazékba. Tiszta görcs volt a karom, vállam, mire kiszaggattam négy főre a nokedlit. Ezért amikor férjhez ment a nagylányom és nem volt nokedliszaggatója, nekiadtam a nyelest.
Azóta nem főzök nokedlit, csak étteremben rendelek.
Tésztaszűrő
Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft.
Zsubori Ervin illusztrációja
Balatonon a faházban nem volt tésztaszűrő, a födőt szorítottuk rá a fazékra, egy kis rést szabadon hagyva, amin leöntöttük a tésztalevet. Veszélyes művelet, ha a födő félrecsúszik, könnyen leforrázhatjuk magunkat. Később kaptunk egy nagy sárga műanyag szűrőt, ami szerintem gyümölcsmosó tál, mert a tarhonya átesik rajta. Mire felajánlottam a hasábkrumplit lecsöpögtető szűrőmet, ami kitűnően megfelelne tésztaszűrőnek is, a kisebbik lányom vett egy krómnikkel tésztaszűrőt.
A tésztaszűrőkről 1921-ben született, a világháborút átélt nagynéném szokott eszembe jutni, aki nyolcvanöt évesen egyszer éjjel fél háromkor felhívott telefonon. Higgadtan közölte, hogy bepakolta két szatyorba a legszükségesebb holmikat, ha menekülni kell, kéznél legyenek. Berakott váltóruhát, törölközőt, zsebkendőt, bögrét, eszcájgot, egy kevés sót és cukrot. A zöld szatyor tetejére odabiggyesztette a tésztaszűrőt, mert arra is szükség lehet.
