Művészek önvallomásai zene és kép összefüggéséről – Láng Eszter riportsorozata
Láng Eszter: A művészetek „egymásba hatolásának gondolata nem új, utalnék Tamkó Sirató Károly 1936-ban írt dimenzionista kiáltványára (Dimenzionista manifesztum), amelyben a művészetek egymásba hatolásáról beszél. Tamkó Sirató szerint „a(A) fejlődés, ez a mindenen áttörő ösztön […] az alkotó művészet úttörőit teljesen új területek felé indította el” (Kiemelés – LE). Te mit gondolsz erről? Mennyire igaz mára vonatkoztatva? Vannak-e képi asszociációid zenészként?
Likó Marcell: Nem igazán. Próbálom beleélni magam az adott dalszöveg világába, abból óhatatlanul létrejön valami képinek nevezhető érzet, gondolat, de nem áll össze egy részletesen megkomponált alkotássá.
Kérlek, fejtsd ki a véleményedet a zene és a képi világ kapcsolatáról. Megítélésed szerint van-e a kettő között kapocs, összefonódás, átjárhatóság? Ma divatos az összművészeti kifejezés, te ezt hogyan értelmeznéd? A magad számára megfogalmazódik-e valamilyen együttélés, kapcsolódás, kísérleti lehetőség a két művészeti terület között? Amikor találkozik a két terület, melyik a dominánsabb (számodra)? Konkrét példákkal illusztráld mondanivalódat!
Természetesen van, hiszen a dalokhoz készítenek videoklipeket. Hogy ennek mennyi a létjogosultsága, azt magam sem tudom. Lehet-e vizuális eszközökkel kifejezni a zenét, ami magában is egy tök elvont dolog? Vannak erre kísérletek – például a zenével közreműködő szoftverek, de azok algoritmusai már megint csak meghatározottak valakinek az ízlése, programozói kvalitásai által. Az összművészetiség abszolút működik, egy grafikussal, Csöngető Csabival dolgozunk 15 éve, és a fénytechnikus Pálocska Peti is már egy évtizede állandó munkatársunk.
Likó Marcell zenekara, a Vad Fruttik (Fotó: Lékó Tamás)
Egyáltalán: értelmezésedben van-e megragadható összefüggés a zene és a képi világ között? Táplálkozik-e, táplálkozhat-e egyik a másikból, hogyan ér össze és hogyan hatol át egymáson a két világ?
Biztos előfordul olyan, hogy valakit zeneírásra ösztönöz egy filmélmény vagy egy kiállítás megtekintése. Ha erősen kutatok, akkor képi inspirációnak nevezném az álmaimat. Azokról elég gyakran írok, pontosabban gyakran indítanak el bennem olyan folyamatokat, amik végül egy dalban végződnek.
Megítélésed szerint mi a közös, van-e közös a két médiumban?
Az önkifejezés.
Milyen zenei és képi, vizuális élményekre emlékszel a gyermek- és serdülőkorodból? Hallgattak-e a családi, szűkebb baráti, rokoni környezetedben zenét, voltak-e otthon képek, milyenek, érdekelt-e a képzőművészeti világ?
Szinte semmi. Gyerekkoromból reklámokra emlékszem, azokat előszeretettel néztem, mert volt egy színes Munkácsy!!! tévénk. A serdülőkor az más, ott már szembe jött sok minden, főként művészfilmek.
Jártál-e, jársz-e koncertekre és kiállításokra? Milyen zenék hatottak rád? Vannak-e kedvenc zenéid és képeid? Mennyire mély az érdeklődés?
Huhh. Hosszú lenne itt azt leírni. Persze, járok. Azt tartom furának, ha egy alkotónak nincs rálátása, vagy egyáltalán nem érdeklik a társművészetek.
Van-e olyan vizuális élményed, amelyből aztán zenei darab született?
Igen. Mint említettem is, de példaként a Majom majom című dalunk egy álmom pontos leirata.
Vad Fruttik: Majom majom
Beszélünk vizuális zenéről mint sajátos műtípusról. Mennyire ismered? foglalkoztál-e vele?
Na, most rákerestem a gugliban, hogy ez az-e, amire gondolok, és igen. Mi is foglalkoztunk ilyesmivel, például zeneszerkesztő program midi kottájába mintákat rajzoltunk. Annyira nem sikerült jól, mint képzeltük, de aztán ezt átültettem vers és ritmus kapcsolatára – a kimondott hangokat midizem –, az már sikeresebben működik. Áfra Janival és Terék Annával tervezünk is ilyen projektet.
