A második világháború a Wrabel család életét tragikusan érintette. A Duna-parti Turnu Severinben (Románia) 1895-ben született id. Wrabel Sándor a Zeneakadémia fuvola szakán végzett és a Városi Színház (a mai Erkel Színház) zenekarában játszott. A családfőt mint tartalékos őrmestert 1942. november 22-én a II. világháború keleti frontjára küldték, ahonnan nem tért vissza. Félárva fia, aki iparrajziskolai diákként levente szolgálatot teljesített, s a Budapestet ostromgyűrűbe fogó szovjet csapatok fogságába, majd 1945 januárjától szovjet munkatáborba került, ahonnan – sok megpróbáltatást túlélve – 1948. június 15-én térhetett haza.

Wrabel Sándor érdeklődésének, mutatkozó rajztehetségének megfelelően előbb a Derkovits Kollégiumban képezte magát Bán Béla (1909–1972) festőművész irányításával, majd 1949 őszén beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Pór Bertalan osztályába vették fel. Ugyanez év végén feleségül vette Elek Idát, majd hamarosan megszületett Éva lánya. A főiskolán sajnálatos módon rövid ideig tanulhatott, mert hiányzásai és a mesterével megromlott viszonya miatt nem folytathatta a művészeti képzését. A 23 éves művésznövendék feltehetően családfenntartói feladatai, családja megélhetésének biztosítása miatt hanyagolta el tanulmányait. A képzőművészettől távol eső kenyérkeresői tevékenységet is elvállalt, de emellett – a kitelepített békásmegyeri svábok egykori temetőjének ravatalozótermében berendezve műtermét – alkotta képeit.

1955-ben Wrabel Sándor felvételt nyert a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába. Festményeinek szórványos eladása mellett a 60-as évek első felében megélhetésének biztosítására képzőművészeti körvezető művészpedagógusként tevékenykedett. Magánéletében jelentős változás állt be, amikor megismerkedett a Békásmegyeren élő Gulla Etelkával, akivel kapcsolata egyre szorosabbra vált, majd, válását követően, 1964-ben össze is házasodtak.

A művész özvegye, Wrabelné dr. Gulla Etelka által elmondottak szerint, valamint a tulajdonában lévő, a Legfőbb Ügyészség által kibocsájtott hivatalos iratok alapján kiderült, hogy Artner Tivadar az Évezredek művészete című vaskos könyvében szerette volna szerepeltetni Wrabel Sándor 1956-ban alkotott egyik festményének reprodukcióját. Ám a Gondolat Kiadó közel 19 ezer példányban kinyomtatott könyvének – szinte – valamennyi olyan darabját visszavonták a forgalomból, amelyben szerepelt Wrabel Sándor Forradalmi jelenet (1956) című műve és annak méltatása, majd a könyvet ugyanabban az évben az 1956-os forradalomra utaló festmény reprodukciója nélkül adták ki. A művészt többször előállították, kihallgatták Forradalom (Akasztás) című képe miatt. Wrabel Sándor pályájának kibontakozását kétségtelenül hátráltatta az 1956-os eseményekre reagáló festménnyel kapcsolatos rendőrségi, ügyészségi eljárás.

Wrabel Sándor: Forradalom (Akasztás), 1956

Egyik művészbarátja, a nála 8 évvel idősebb Fáy Győző (1918–2005) az 1960-as évek elejétől szerepelt olaszországi tárlatokon. A tehetséges festő 1964-ben elnyerte a milánói Nagy Klasszikusok Kiadó díját, s ennek elnöke, Galileo Gentile professzor felkérte, hogy 1965 nyarán szervezzen Milánóban magyar festészeti kiállítást, több művész részvételével. Fáy Győző Wrabelen kívül még két másik kollégának, P. Bak Jánosnak (1913–1981) és Blaskó Jánosnak (1919–1988) szólt a lehetőségről. A tárlaton Wrabel Sándor 13 festményét mutatta be, és ezek többségét meg is vásárolták. Ez tehát a kezdő időpontja az olaszországi Wrabel-kiállítások azon sorozatának, amely lehetővé tette, hogy a művészt elismerések és új művészeti hatások érjék. Ennek köszönhető, hogy az olasz kultúra, művészet, táj, életstílus, nyelv és számos olasz ember barátja lett. Olaszországi egyéni kiállításainak sikerét – hacsak tehette – személyes részvételével, közreműködésével segítette elő. Ottani, néha hónapokig tartó tartózkodásai alatt Galileo Gentile professzor segítségével szervezte alkotásainak milánói, illetve itáliai önálló, valamint csoportos kiállításokon való szerepeltetését. Huzamosabb külföldi tartózkodását az ottani gazdag gyűjtemények, galériák, múzeumok anyagának tanulmányozása, illetve festészeti feladatok, megbízások teljesítése, új művek létrehozása töltötte ki. Képei gyorsan elkeltek, hiszen tehetséges volt, és művészete az olasz műbarátok, gyűjtők körében értő közegre lelt. Galileo Gentile professzornak köszönhetően Wrabel Sándor bekerült két olasz művészeti lexikonba is. Az ötkötetes Enciclopedia Universale Seda della Pittura Modernába és a 8 kötetes Enciclopedia Universale Seda dell’Arte Modernába. A Milánóban 1969-ben megjelent lexikonokban a Galileo Gentile professzor által megfogalmazott értékeléséhez a művész két, a Don Quijote és a Gombaszedők című festményének reprodukcióját mellékelték.

Ezenkívül Galileo Gentile a milánói Stati Uniti d’Europa folyóiratban Sándor N. Wrabel – európai festő című, háromoldalas tanulmányban méltatja a magyar művész tehetségét, munkásságát. Ugyanebben a folyóiratban jelent meg Wrabel első In memoriam Radnóti című publikációja, amely nem csupán tájékoztatja az olasz közönséget Radnóti Miklós abdai meggyilkolásáról, hanem közölte a Radnóti kivégzését ábrázoló, frissen festett, nagyméretű, olaj, vászon képének reprodukcióját is. A 90 × 190 cm-es, drámai feszültségű, sötét vörösesbarna tónusú festmény középterében a jobbra sorakozó őrök fegyverei torkolattüzének fénye a festmény bal oldalán álló fehér ruhás rabokra vetül. A többiek közül kimagasló mártír költő körül tömörülő rabtársak közül többen már a földre zuhantak. A rabok, illetve a mögöttük lévő rész vöröslik, míg a kivégzettek mögött egy kereszt rajzolódik ki. A felhős ég szintén bíborszínt ölt, így a kivégzőosztag sötét alakjaira is ez a fény vetül.

Wrabel Sándor: In memoriam Radnóti

Ha szinonimákat keresnénk a korábbi korok vagy kortársainak művei között feltétlen említeni kell Francisco de Goya spanyol festő által 1808. május 3. Madrid védőinek kivégzése a franciák által falhoz állított hazafiak lemészárlását ábrázoló, a madridi Prado Múzeumban őrzött, 1814-ben festett vásznát. E mű kompozíciója, színvilága, drámaisága kétségtelen rokonítható Wrabel Sándor festményének formai-tartalmi rendszerével. További analógiaként említhető Éduard Manet (1832–1883) Miksa császár kivégzése és Pablo Picasso (1881–1973) Koreai mészárlás című festménye is. Otto Dix (1891–1969), Hans Grundig (1902–1958) és Fritz Cremer (1906–1993) a háború borzalmait és rémtetteit bemutató festményeinek expresszivitása, drámai naturalizmusa Wrabel Sándor ezen monumentális munkájával szintén párhuzamba vonhatók.

Az 1978-ben Bukarestben rendezett nemzetközi vadászati kiállításra Létharc című kompozícióját küldte. Ezt a kompozíciót, ami két egymásnak rontó szarvasbikát ábrázol, saját élményeire alapozva készítette, és később nagyobb méretben is megfestette. A művész feljegyzései szerint az 1981-ben rendezett plovdivi Vadászati Világkiállításra is küldött alkotást. Wrabel Sándor több vadászatot ábrázoló festményt is készített. A 100 éves a Magyar Vadászok Országos Szövetsége 1881–1981 centenáriuma alkalmából kiadott album 10 kortárs művésztől 1-1 sokszorosított lapból álló, sorszámozott metszetei között Wrabel Sándor Bikák című rézkarca található. A gyöngyösi Mátra Múzeum – a grafikai album őrzője – Wrabel Sándor további hat művét vette fel gyűjteményébe, amelyek többsége olajfestmény. A Művész életrajzok lexikon (1985) így ír róla: „A természet és a táj romantikus ihletésű, gazdag festői kultúrával rendelkező ábrázolója, különösen kedveli az erdő- és vadásztémákat.” Az 1988-as kiadású Seregélyi György által összeállított Magyar festők és grafikusok adattára szintén foglalkozik a művésszel. Fontos felfigyelni arra, hogy a Művészettörténeti Értesítő által 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben közreadott magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája – a napilapok híradásaira felfigyelve – több Wrabel Sándorral foglalkozó cikket is tartalmaz.

Wrabel Sándor festménye

Muray Róbert, a XIII. kerületi Hazafias Népfront Képzőművész Baráti Körének titkára 1978 novemberében szervezte az első hazai Wrabel-kiállítást az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban.

Az 1956-os forradalommal, illetve a magyar nép tragédiáival összefüggésben készült, áttételes-rejtett tartalmú kompozíciói, a Forradalom (Akasztás),1956, a Radnóti Miklós halála,1969, valamint a Magyar Golgota, 1984 című elementáris kifejezőerővel rendelkező festményei csupán a rendszerváltást követően kerültek bemutatásra Dr. Losonci Miklósnak köszönhetően, így többek között 2005-ben az esztergomi Keresztény Múzeumban.

A volt békásmegyeri általános iskola helyén kialakított Szent József Ház közösségi terében, a kerület polgármesterének jelenlétében 2012 húsvétján Dr. Feledy Balázs művészeti író megnyitóbeszédével a művész nevét viselő Wrabel-teremben állandó kiállítás nyílt a festő családjától ajándékba kapott 14 képből. A Békásmegyer-Ófaluban látható művei között két önarckép is szerepel. Ezek egyike – a rembrandti hagyományokat követő, fény-árnyék hatásokkal gazdag önportrén – szőnyegkereskedőként ábrázolja magát. A többi olajfestmény jobbára erdei, illetve békásmegyeri részleteket bemutató alkotás.

Meggyőződésem, hogy a Wrabel-hagyaték közkincs, aminek rendkívüli művészi-szellemi értékeire a szakma és a közvélemény további kiállítások során figyelhet fel. Jó kezdeményezés, hogy Wrabel Sándor művészete a békásmegyeri Szent József Házban állandó kiállításon tekinthető meg, ahol a jövőben a Wrabel-életmű adatait, képeit tartalmazó terminálpont is kiépítésre kerülhet, módot adva az érdeklődőknek arra, hogy tájékozódhassanak a művész munkásságáról.

Vitathatatlan, hogy a magyar társadalom egészét sújtó 20. századi megpróbáltatások Wrabel Sándort fokozott mértékben érintették, de életének alakulását áttekintve számos pozitív eseményre is felfigyelhetünk. A sors csapásainak elviselését a boldog családi háttér, a békásmegyeri otthonból való kiköltöztetést követően a pomázi lét megteremtése, az erdővel, a természettel, az állatokkal való szoros együttlét, a művészetpedagógusi feladatok ellátása, a folyamatos alkotómunka, illetve a művész tehetségének külhoni elismerése tette lehetővé. Wrabel Sándor, aki festészetével Magyarország számára külföldön szerzett hírnevet és megbecsülést, hatalmas ambícióval, szívós hivatástudattal létrehozott életműve révén legyen példa a hazai alkotók számára.


A fenti szövegek részletek a szerző Wrabel című könyvéből.