A vers díszlete
Diane Wakoskinak
én egy olyan nőt kerestem társnak
aki tudja hogy a csillagok színét
hőmérsékletük határozza meg
aki tudja hogy különböző
hullámhossztartományokban sugároznak
aki tudja olvasni a Hertzsprung–Russell-diagramot
aki ábrándozva gyűrűket rajzol a Szaturnusz köré
aztán azon nevet hogy olyan
mint egy kalapos emberfej
aki békésen alszik mellettem akkor is
ha meteoreső hull
és amikor megébred a mellkasomon fekve nézi
a fölöttünk izzó kozmikus szentjánosbogarak rajzását
majd reggel az ágyunk mellett a kihűlt
tojás nagyságú bolygóközi anyagból
szívet formáz a kávézóasztalkára
a tudományos rész a vers díszlete
ráadásul kölcsönkért
a szerelem nem
és nem lehet alku tárgya sem
vagy szerencsejáték mint az asztronómia
amikor felteszel mindent egy lapra
hogy elnyerhesd a naptól a fényét
de ugyanakkor készen állsz
arra is hogy veszíts
és veszítesz is
minden este
a mi szerelmünk nem ilyen
Via Dolorosa
a nyár felé tartunk,
ringlószilvák és
rozsdás héjú körték nyomába,
a nagy csöndű domb alá.
mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet,
bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám,
napfény érleli, bimbózik, virágba borul
lábad között, szemérmetlenül.
aztán szikkadni kezd a víz,
ölednek tünékeny szirma is elhull,
onnantól már csak
antik költők derűs verseit olvasom neked.
és kíméletesen elfordítjuk fejünket
egymás csontvázáról.
Kishit
a keze meglepően puha
de lelassítja véremben a félelem áramlását
nem néz a lába elé
a mellettünk elzúgó autóktól
nem rázkódik össze
idegen emberektől
kert alól vicsorgó kutyáktól
az életet váltó halál gondolatától
azt hiszi meg tudom védeni
Dimény H. Árpád: Fák Daphnénak
Erdélyi híradó Kiadó, 2022
112 oldal, 2900 forint
A kötet kiterített borítója. A borítót Szentes Zágon tervezte, a fotó Nagy Lajos fotóművész munkája
