Klostermayer sváb utazó a Duna-parton sétál, kezét hátul összekulcsolva. Valamikori ősét megfojtották, majd összetörték, lefejezték és felnegyedelték. Arcát a Gellért-hegy irányába fordítja, és hosszan bámulja a havas hegyoldalt, közben tócsákat kerülget. Süt a nap, február második napján. Egy-egy szélroham bele-belekap a férfi köpenyébe. Az utazó karórája villogni kezd. Okos óra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappáját. Nem volt új üzenet. A spam mappában hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. Egy kiállításra invitálja, kelet-európai kortárs művészek munkáit nézheti meg.
Klostermayer alakja Velencében évente feltűnik, a biennálék miatt, ötévente Kasselben is megfordul, a Documentán. Járja a világot és képeket néz, ez a hobbija. Lehetne más is, sakkozhatna, még nincs ötven éves, forog az agya, képes olvasni az ellenfél gondolataiban, ad rem und ad hominem, ez a filozófiája. Alkalmazkodni kell. Budapesthez is. Most van itt először. Bécs az úti célja, de Szatmárnémetiből jövet úgy döntött, néhány napot eltölt ebben a városban, kíváncsiságból. A Lánchíd lezárva, gyalog szándékozott átmenni rajta. Kőhíd, közel kétszáz éves. A lába vinné a Várba, de csak a Pesti Vigadóig jut el. A Víg Varjúban ebédel, magyaros szűzérméket rendel, fokhagymás, szalonnás, karikára vágott burgonyával. A gyomra a vártnál is jobban beveszi, lehúz két korsó Drehert. A harmadikhoz nincs ideje hozzákezdeni, mert megérkezik Zsadányi, mint egy felfújt hólyag, komoly képpel, mosolyogni próbál, ő küldte a meghívót.
Zsadányi informál, az Easttopics határokon átnyúló projekt, egy bővülő online weboldal és adatbázis formájában is elérhető. A sváb utazó a saját szemének hisz leginkább, olykor meg is érinti a műtárgyat, titokban. Az érintés őrületében él a világ. Van masszázsszalon, ahol kígyók mászkálnak az ember bőrén, hideg borzongást váltva ki. Új élmény, nem erre vágyik. Békén hagyná a kígyókat.
A facebookon egy képet nyit meg. Egy férfi a földön fekszik, kapaszkodik az összetört szék karfájába. Még ül. Vagy úgy tűnik, hogy ül. Ültében borult fel, kitört a szék lába. És ezt a saját szemével fogja látni. Mikor nézzük meg, kérdezi Zsadányitól, aki csak annyit válaszol, amikor akarod. Egy téren mennek át, forog az óriáskerék, kifényezve, mintha Londonban lenne az ember. Holnap felül rá, ha lesz ideje.
A galéria új, mindenütt ablak, beáramlik a fény, néha még zavaró is, betükröződik némelyik alkotás. Klostermayer Szatmárnémetiben született, zsidó anyától, apja sváb. Tőle tanulta meg a magyar nyelvet. Most keresi a szót. The End of Five-Year Plan, 2004, jut eszébe a cím. Ciprian Muresan. Ott nem volt szék, csak földön fekvés. Egy pap fekszik, pásztorbotjával a kezében. Mint egy hajléktalan vagy egy részeg ember. Nem ugrott ki az ablakon, nem is a levegőben úszik, mint Klein.
Klostermayer körbejárja a termeket, végül visszatér a fekvő alakhoz, földije, személyesen még nem találkoztak. Leguggol hozzá, közelről nézi. A gravitációt. Ghost Keeping.