A hazai képzőművészeti élet középnemzedékéhez tartozó Kalocsai Enikő élete a festődiploma megszerzését követően úgy alakult, hogy hazaköltözve lazult a kapcsolata a fővárosi képzőművészeti élettel. És habár folyamatosan dolgozott, kiállított, alkotómunkássága vidéki évei alatt is eredményes volt, működésének, művészetének ismertsége, valamint elismertsége nem olyan mértékű, mint a Budapesten maradó évfolyamtársaié.
Jelentős változást hozott azonban magával az, hogy öt éve a Budapesthez közelebb eső Diósjenőre költözött, ahonnan kapcsolata a fővárossal élénkült, amit az is indokol, hogy barátainak, rokonainak többsége itt él. A III. kerületi művészek körükbe fogadták a kétlaki, részben Óbudán is élő művészt, akik abban a megtiszteltetésben részesítették, hogy a 2018-ban az Esernyős Galériában rendezett II. Óbudai Tavaszi Tárlat alkalmával csoportos kiállításuk alcímét az általa kiállított Pitypangdzsungel című festménytől kölcsönözték.
Maria Trebennél olvasom, hogy a pongyola pitypangot – más néven gyermekláncfű, barátfej, barátfű, kákics, tejesfűvirág stb. –, amely a mezőkön kívül a kertekben is felbukkan, a gyepterületekről gyakran száműzik, kigyomlálják. Kevesen tudják, hogy az olykor kellemetlen gyomnak tekintett vegetáció felettébb értékes, teaként, salátaként fogyasztható gyógynövény. Két kiemelkedő tulajdonságával tűnik ki: segít epebántalmak és májbetegségek gyógyításában. Virágzás előtt gyűjtik a levelét, ősszel vagy tavasszal a gyökerét, a virágzás idején a szárát. Az egész növény gyógyító hatású.
A festő művészi érdeklődése 2016-tól fordult a mi égövünkön hétköznapi növény, a pongyola pitypang felé. Az áprilisban, májusban sárga virágot hozó növény a füves területeken, a réteken sárga virágszőnyeget alkotva – hogy, hogy nem – látványos ciklikus átalakuláson megy át, amely évről évre, újra és újra ismétlődik.
Kalocsai Enikő évek óta gyűjtögeti és tanulmányozza a pitypangokat árokparton, réten, út menti hasadékokban. A tavasztól őszig virágzó és termést hozó, vadon termő növény levelei zöldek, virága élénksárga, és ez utóbbiból fejlődik ki a hófehér, gömb alakú, magvakat tartalmazó, piheszerű termése, amelyet a légmozgás szerteröpít. A művész gyűjtőútjain nem csupán megfigyeli, fotózza e vegetáció különböző napszakokban tanúsított viselkedését és metamorfózisát, hanem a növény szárait, sárga virágait, a fehér gömbjeit kiszárítja és dunsztos üvegbe vagy dobozkeretbe helyezve organikus objekteket készít belőlük.
Fontos leszögezni, Kalocsai Enikő nem botanikai célzattal, növénybúvárként foglalkozik a pitypangokkal – megtette ezt többek között Csapody Vera és mások –, az ő paradigmája, feladata arról szól, hogy felhívja a figyelmet Földünk eme apró, jelentéktelennek tűnő élőlényére, ráébresztve embertársait arra, hogy ne járjanak csukott szemmel a világban, keressék és leljék meg környezetükben a szépet, a harmóniát. Napjaink városi embereinek fokozottan szüksége van arra, hogy a természet egyetemes örömét, harmóniáját meglelje. Aki teheti, hétvégente kimenekül a város kőrengetegéből, hogy felüdüljön az erdőben, a réteken, a fák és virágok között. E ciklusának bizonyos része a landart művészettel is érintkezik. Pitypangokkal foglalkozó, mintegy 100–150 műből álló sorozata akril- és vízfestmények mellett szénrajzokból, fényképekből, valamint különféle objektekből tevődik össze.
A növényről készült közelképei, a virág egy-egy részletének felnagyított ábrázolásai, növényportréi különös hangsúllyal bírnak. A természeti környezetet szűkítő beton szürkeségével küzdő zöld és sárga növényvilág geometrizáló absztrakt ábrázolásai mellett művei között több a szürke nyomasztásától mentesülő – a zöld, a kék és a sárga színek dominanciáját hirdető –, üde hangulatot árasztó festmény. Szimbolikus tartalmú kompozíciói a pitypangok életének, különös metamorfózisának fázisait jelenítik meg. A művész azért választotta vizsgálódása tárgyául a pitypangot, mert e virágon keresztül jól meg tudja ragadni az idő folyását, a természetben tapasztalható körforgást. Az alkotót eddigi munkássága során mindig is foglalkoztatták az idő, a tér, a fény változásai, és erre a pitypangok világában való elmélyülés, e témának képzőművészeti feldolgozása, interpretálása jó lehetőséget biztosít. Dekoratív vásznain gyakran olyan pitypangos mezők tűnnek fel, amelyek a csillagos égboltozat képével mutatnak rokonságot.
Kalocsai Enikő e tematikát feldolgozó festményei és objektjei a képzőművészet eszközeivel közvetítik felénk a természet szépségét és energiáit. Kompozícióinak festőisége, dinamizmusa, asszociatív, meditatív szimbolikával párosulva szeretné a műveit szemlélőket hasonló pozitív élményekben részesíteni, mint amelyeket ő maga élt át alkotásainak kifundálása és létrehozása során.