A tükrös szoba
Bekötöztem a sebeidet,
és amikor már járni
tudtál, elhagytál engem.
Most az egyszer nem
önzetlenül segítettem,
reméltem némi hálát,
hogy csak egyszerűen
megcsókolsz, mielőtt
elmész.
Sokáig kerestelek, minden
ablakon benéztem pengő
sarkantyúval járva éjjelente
a várost, de sokszor olyat
láttam, hogy azóta félek
a sötétben.
Aztán amikor már lemondtam
rólad, váratlanul felbukkantál.
Feszült rajtad a farmer,
inggombjaid szinte
lepattanni készültek.
Látszott, jól megy sorod.
Reméltem egy ölelést
a viszontlátásra, de nem
ezért kerestél. A hátad
mögé rejtett kezedben
megvillant egy kés a tükörben.
A hála sosem volt erősséged.
Egészet üt
Nem kell mindig nagyot mondani a versben,
tépni az inget, fellármázni az Istent.
Elég ülni a szoba sarkában, csendben,
egyedül akár, onnan nézni a Mindent.
És nem kell senki kezét fogni ilyenkor,
ha elment már, vagy így, vagy úgy, hát hadd menjen.
Tűnődve belátni, ez most egy ilyen kor,
ha fáj sem sírva vádolni sorsot fennen.
Tenni a tűzre, nézni lobogó lángot,
kipirosult arccal bámulni kályhába,
piszkálni vassal a parazsat, a táncot
nézni a falon, ahogy árnyékod járja.
Letenni piszkavasat a fém tálcára,
fogni takarót, fotelban szunnyadni el –
Ébredni fázósan hajnali lármára,
hallgatni, hogy az utcán épp vihar perel.
Eső hadd verje kinn széked a balkonon,
falióra itt benn felet, egészet üt.
Kopogjon csak zápor az ablakbádogon –
zuhanj az ágyra, ahol a kedves feküdt.
A remete
Negyven nap és negyven éjjel,
mint a nagy elődök. Még
barangolásaim során bukkantam
egy grottára a hegyek között. Itt nem
zavart senki és semmi a meditálásban.
Fent akartam maradni a hegyen,
vadászva, gyűjtögetve, de hamar
híre ment, hogy egy fura szerzet
ücsörög barlangjában, ócska
gúnyája cafatokban lóg vézna testéről.
Feljöttek hozzám a völgyből, ételt
és italt hoztak, és meleg holmikat,
tüzelőnek valót, meg gyufát, itt
maradtak néha éjszakára is, nyilván
valamiféle szentnek hittek.
Később került zseblámpa, majd egy
mobiltelefon, lett wifi és laptop.
Minden rendelkezésemre állt, amitől
ide menekültem. Aztán jött egy
lány is, inkább már asszonyforma,
és velem maradt. Nagyon házias,
mindenben gondoskodik rólam,
együtt hálunk. Én pedig félek
magamtól, nehogy valami
őrültséget kövessek el.
