Az a gyerek meg úgy kapta damilvégre a három látott halat, hogy a közelében is csak tavaly nyáron járt azoknak a domboknak, ahol a régiek kilesték vonulásukat. Besuhintotta a füredi mólótól egy kőhajításnyira, ott a platánsor melletti vízperem öles kövein imbolyogva, nyolcvanhét villanás a víztükrön és már vitte is az első magával a szálat. Rövid fárasztás. Könnyű hal. Penge ívelésű. Szablya a türkíz-zöld vízben és már csillan is oldala, hasa. Eh, milyen csinos kis teremtmény.
Szerencse fia ez az épphogy suhanc, hisz másodjára megint beletalál a vízközepi, vonuló tömegbe. Oda, ahol szinte egy testként rajzanak-sürögnek csillámos, ám együgyű életkedvvel a gardák.
Megvan a második. Pislant a Nap, és a zsineg végéről lekapva már az ösztövér szákban csapkod a másik mellett. Ezüstje, éle van, mint még az előbb a vízmindenségben, a kiterjedt rajban.
Hadd lehessen hát három a mai fogás! Megéri a próbát. Tartja tovább az irányt. A szemre, a kézre, az ostrorlendítő mozdulatra. A butácska siserehad meg csak lubickol. Kottyan a horog a csalival. Jó a víz. Melengeti, élesre deríti a tágas, áramokat pazarló tó felszínközeli hínár- meg algalegelőit. Fény a világ.
Hopp, és itt a harmadik kardvillanás. A huzavona izgalma az ifiúr vállában, csuklójában. Máris parton a hal.
Kapjuk a hálót. Hamarjában szétkapva bot, orsó, táskába a többi kellékkel.
Sietve jut a házakkal beszórt domboldalba az emlékezetes házhoz. Ahhoz, melynek árnyas kertjében az ódon kőasztal áll. Ott pucolja, irdalja a karcsú zsákmányt. Az idő olvatag napsütés. Fiatal a nyár.
Fűszert, sót s már mehet is a nyársra mind. Akadt, aki tüzet, aztán a lángok nyomán parazsat intézzen.
Igaz s ínyenc lakoma lesz ez. De ki és milyen bort kerítsen? Melyik bor dukál?
Na, ekként ficamodik vissza a pisis 21. század a 13.-ba, az utolsó előtti Béla király hősi érájába. Oda, hol úgy tudták, úgy tartották, pengetestűek elköltéséhez egyedül a hajnos a megfelelő. A hajnos erre a legkiválóbb szentszer. Ez tényleg áldott nedű. Hol van (volt) akkor még a chardonnay!? Mit nekik magában a pinot noir, mit összepancsolva a hajnossal.
A hajnos, és kész. Könnyű falathoz puha kenyér. Ilyen étekhez friss, siheder-tüzű bort, de iziben.
És falatoznak. A lengén vajas, üveges, de omlékony ízzel fűződött húshéjacskák egyre csak foszlanak a szájban. Aki ezt eszi, örül. Ezt szarvashiba éhomra enni!
Hát, erre jutalom számolt kortyokkal ráengedni a hajnost.
Végmottó: Gacsaly, gacsaly, hajnos gacsaly, mit is adott a szőlővész, úgy tűnt el, mint a balatoni gardák a róla nevezett félszigeti fesztiválról.
Gacsaly = szőlőkacs.