Az objektív világ állandó figyelése, megismerése, értelmezése a kiindulópont. Közben állandóan keresem a kapcsolatot a világ és én közöttem. Ki vagyok én? Mi érdekel a világból? Helyem a világban? Milyen az érzelmi viszonyom a körülöttem létező valósággal? Miért látok másként, mint mások? Jó választ tudok-e adni a vizuális problémákra? Megannyi kérdés.
Ezekkel a gondolatokkal küzdöttem akkor is, amikor a fotogramok felé fordultam legújabb munkáimban. Moholy-Nagy László írja egy helyen: a fotogramokat a legtisztább fotóknak tekinthetjük, hiszen a fény és a leképezés között nincs semmilyen módosító objektum. Igen, tiszta és őszinte.
A fototechnika eljárás 100 éve ismert, mégis a 2022-es években ugyanolyan jól működő képzőművészeti technika, mint a kezdetekben. Ám korántsem mindegy, hogy ki és milyen céllal kezeli a technikát, hiszen ma nem a képrögzítés öröme a cél, sokkal inkább az, hogy a képrögzítés folyamán milyen új képi világot építünk fel, mennyire tudjuk értelmezni, alkalmazni és kihasználni a speciális képi nyelvet. Ehhez a meglévő korlátainkkal fel kell hagyni, folyamatosan kísérletezni kell, és keresni a kifejezés rejtelmes útjait. Bizony, nem elég a fényképész gondolkodás, a műszaki tudás önmagában. A művész impulzusai, képi gondolkodása, művészetfilozófiai szemlélete teszi valóságos műtárggyá a keletkező objektív képet.
Koscsó László munkája
Az én kiinduló vizuális problémám: mennyire lehetséges hétköznapi tárgyak alkalmazásával olyan alkotásokat létrehozni, amelyek elmossák a grafika és a fotográfia határait. A vonal, mint a grafika egyik alapeleme, élhet-e önálló életet képeimen, közben elfelejtjük, hogy mindez fototechnikai eljárás eredménye. Az én sajátos vizuális nyelvemet akartam megjeleníteni továbbra is, vagyis ezek a fényrajzok alkotói gondolkodásomhoz szervesen kapcsolódó pontok.
Ha akarom, fotogram, ha akarom grafika, mert nem is az a legfontosabb, hogy milyen technikai eljárás eredménye. Sokkal izgalmasabb, hogy végeredményként olyan új képi világ keletkezett, mely eddig nem látott, vonalakból felépülő katedrálisokat mutat a befogadónak. Az anyag és a szellem sajátos találkozásának eredményei, az új művészi kifejezés eredményeként egyedi, szinte spirituális rendszerbe szerveződnek a megjelenő grafikai elemek. Igazi erővonalak, melyek a világot felépítik és rendszerben tartják, neutráliák az elemi világból.
