Szolnoki Csanya Zsolt festői stílusának első szembetűnő vonása a gesztusfestészethez kapcsolódás. A magyar gesztusfestészet a „három T” rendszerének „egy elszalasztott lehetőségeként” van, azaz inkább nincs jelen a 20. és 21. századi magyar festészetben.
Klimó Károly, Tót Endre, Frey Krisztián, Nádler István, Végh András neve (tudniillik egyes festői korszakaik) említendőek, amikor magyar gesztusfestészetről beszélünk, ám – lévén fél tucat névről szó – kár tagadni, hogy magyar viszonylatban egy kevéssé jelen lévő festészeti stílusról van szó.
„Beszédes, hogy a huszadik századi magyar képzőművészet történetét összefoglaló legutóbbi kötetben (Magyar művészet 1888-tól napjainkig, Corvina Kiadó, Budapest, 2002) nem kap külön fejezetet a gesztusfestészet, érzékeltetve, hogy hazánkban nem ívelt fel látványosan, sőt, Feledy Balázs szavaival, »a magyar festészeti hagyományba, még a progresszív folyamatokba se illeszkedik be igazán.«”(1)
Sebők Zoltán a magyar gesztusfestészetet az európai informelhez érzi közelebb tartozónak. „Korniss Dezső, Szabó Lajos, Frey Krisztián, Tót Endre és Konkoly Gyula talán merítettek a »formátlan absztrakció« drámaibb alaphangulatú amerikai változatából is, ám műveik mégis inkább az európai informelre jellemző meditatív és lírai hangulatot árasztják.”(2) Lisányi Endre az Országútban megjelent Magyar gesztus című írásában azt feltételezi, „hogy a magyar gesztus-akciófestészet, mintegy az akkori hiányt pótolva, napjaink festészetében folytatódik és teljesedik ki.”(3)
Szolnoki Csanya Zsolt újabb, Archaikum című festménysorozatának analógiáit keresgélve ugyanakkor a névsorba követeli magát a nagyon amerikai és nagyon vad, Brooklyn legrosszabb negyedéből az elegáns kiállítóterekbe törő Jean-Michel Basquiat is. Ahogyan Csanya a festmény kompozícióját ecsetgesztussal vagy vakolatból épített, a képsíkból kitüremkedő osztóvonalakkal felparcellázza, abban érezni Basquiat gesztusaiból is.
Szolnoki Csanya Zsolt: Archaikum 1
Csanya újabb képein a bátor lendületű festői gesztusok mellett olykor kevésbé kivehető jelek, „firkák” vagy jól olvasható versidézetek is szerepelnek. Ekképp a festő kapcsolódik Frey Krisztián feliratokat involváló szkripturális absztrakciójához, illetve Végh Andrásnak a francia informel nyomvonalán haladó absztrakt expresszionizmusához is. Ám, míg Frey olvashatatlan szövegeket involvál műveibe, ezzel szemben Csanya nem dekoratívan, hanem mintegy hermészi küldetést teljesítve közvetíti Pilinszky János sorait, s míg Végh boldogságfestő; Csanya nyomasztóan „koszos” rozsdás barnákat, vörösöket, szétfoszlott rongyokat, csipkéket, kidobásra ítélt hulladékokat a képtérbe vonó drámai festésmódja a lélek poklának tereire nyitódik.
Amikor a művész kiselejtezett anyagdarabokat, tárgyakat sajátít ki és épít be a képeibe, a 20. század elejétől felvirágzó kollázs- és asszamblázs-művészetnek, illetve a hatvanas-hetvenes évek „értéktelen” tárgyi töredékeket képalkotó motívumokká alakító arte poverának a gyakorlatát követve mágikus erővel ruházza fel az egyébként ócskaságnak tartandó anyagokat. Van valami megkapóan érzelmes, egyben gyermeki vonás abban, hogy a festő észreveszi és felemeli az egyébként szemétre kerülő apróságokat. Festményeiben az egymástól távol álló minőségek társítása, illetve a civilizáció peremére sodródott tárgyak képvilágba emelése is fontos. Rozsdás fémlemezek, használt zsákvásznak, szakadt csipkék, újság-, illetve plakátdarabok kerülnek képalkotó tényezőként a kompozícióba.
Szolnoki Csanya Zsolt: Rongyok bő fényben
Csanya a születés és a pusztulás eksztatikus körforgását fejezi ki festményeiben. Egyrészt épít, mert reliefszerűvé vakolja, másrészt rombol: tépi, roncsolja, fröcsköli, vadul összefirkálja a képtérben. Ugyanakkor felvállalja magában a kacatokat gyűjtögető gyermeki önfeledtséget, és a gesztusokban való érzelmi tobzódást, emellett pedig a „spontán szabadságigényt.”(4)
A művek megszerkesztésében a kollázsolás, azaz a képi elemek összeillesztése nem elsősorban mint technika, inkább mint alkotási elv érvényesül. A montázselvű képszerkesztést Csanya készségszinten ismeri: „A kollázs technika, a montázs: alkotási elv, amelyet csak a filmben, az irodalomban és zenében szokás technikának nevezni” – írja Forgács Éva(5). A montázsolás gyakorlata abból is fakadhat, hogy művészi pályáját Csanya költőként kezdte. Katonai szolgálatát teljesítve a pártállami években ismerte meg Federico García Lorca, majd Nagy László, később Bari Károly, Pilinszky János és Pierre Reverdy költészetét. Az asszociációk egymásra épülése és a metaforikus képzettársítások megalkotása révén formálódott művészi gondolkodásmódja, de míg a festészet Csanya elmondása szerint – „mozgásos meditációként” – „kikapcsol a problémából”, a költészet, ellenkezőleg, „bekapcsol”, behúz a gondolatok örvényébe.
Szolnoki Csanya Zsolt: Archaikum 2
A Leon Battista Alberti által meghatározott reneszánsz képfogalom a festményt nyitott ablaknak tekintette, amelyen keresztül a világ látható. Ezzel szemben ezeken a képeken nincs látványábrázolás: a festő teljesen elkerüli a figurális megjelenítést. Umberto Eco modern művészetekre alkalmazott nyitott mű fogalma az Archaikum sorozatra is alkalmazható: e festmények láttán olyan érzésünk támad, hogy a képen megjelenített vonalakkal tagolt képi struktúrák a vásznon túl is folytatód(hat)nak. A körkörösen és fraktálszerűen ismétlődő színek, vonalgesztusok és felületek végtelenség-érzetet keltenek. A vakolt, újra át- és átfestett, applikált felületek bonyolult, transzparens rétegződésével épített kép akkor van kész, amikor egy kompozíciót és színhangulatot érintő harmonikus állapot áll be.
Az eredmény az összetett, transzparens rétegeken át felfeslő, szinte kiabáló érzés-kötegeket jelent, hiszen ez a festészet érzetek és színmodulok érzékeny egyensúlyát képviseli. Fontosak a határvonalak, az elkülönült önmagukban és önmagukba záruló képi inercia-rendszerek, amelyek közelről nézve újabb és újabb egységekre bonthatók. Érzések ablakaiban felvillanó derűs és vigasztaló színek, másutt tompa és sejtelmes harmóniák, melyek a lelki tér szinte kibogozhatatlan összetettségére nyitódnak. E képek melankolikus hangoltsága szemlélni tanít a pusztulás és épülés állandó változásait, ugyanakkor ebben a nagy folyamatban önmagunk kicsiségének a tényére is felhívja a figyelmet.
Szálljunk le hát a földre, érkezzünk szeretettel a valóságba, és szemléljük – Csanya kedves költőjének, Lionel Raynek a szavaival – az elesettek álmát, tele szeméttel, ragyogással.
Az alkotó Csanya 60 című kiállítását a budapesti Bura Károly Galériában október 7-én 18 órakor György Péter nyitja meg, és november 8-ig tekinthető meg. A művész tárlatvezetése keddenként, 15-től 17-óráig.
Hivatkozások
1 Lisányi Endre: Magyar gesztus. Országút, 2021. március 14.
2 Sebők Zoltán, Az új művészet fogalomtára, 1945-től napjainkig. Orpheusz Kiadó, 1997, 62. o.
3 Lisányi Endre: Magyar gesztus. Országút, 2021. március 14.
4 A kifejezést Michel Tapié párizsi kritikus használta az informelről, Wols (Alfred Otto Wolfgang Schulze) művészetével kapcsolatban.
5 Forgács Éva: Kollázs és montázs. Corvina Kiadó, 1976, 6. o.
