Legalább valami

Szorongva a nőt figyelem, vajon kiadja-e a gyógyszert. Mint régen, drogos koromban. Vényem nincs, az orvos házon belül oldotta meg. Egy dobozzal jön vissza, kiderül, egész havi adagot rejt.

Kinyitom, hosszú papír bomlik ki belsejéből, nem gondoltam volna, ennyire össze lehet hajtogatni valamit. Körülbelül fél méter hosszúságú a folyam, ilyen trükkös a fülbemászó szárnya is, most tudtam meg, annak is van, csak lusta használni. Olvasni kezdem a használati utasítást, azon kezdek el agyalni, ha ennyi mindent okoz, hány gyógyszert kell majd szednem, hogy a sok mellékhatást is megszüntesse. Az erőm elhagy. Itt valóban minden szerepel, amit csak ki lehet találni, hányás, hasmenés, bőrproblémák, szédülés, ájulás, fejfájás, hajhullás. Az egy hét múlva megismételt vérvétel is azért kell, nem csapja-e szét a vesém. Jajdejó. De van itt más is, férfiúi képességek elvesztése, érdeklődés megszűnése a másik nem iránt. Azonos nem esetleg? Mellnövekedés. Itt abbahagyom, már minden mindegy.

Igazából most lettem öreg, idősödtem végleg hozzá magamhoz. Az eddigiek jelentették a kegyelmi állapotot. Úgy érzem, hirtelen tíz év rakódott rám. Lassan vége az életnek, most már csak visszatekintek, lefelé haladok a dombról.

Sört bontok, megkérdezem országhatárokon túli ismerősömet, Jónást, most akkor mi legyen, lévén ő aztán régi motoros. Már tíz éve tolja a csökkentőt, és elmondása szerint még mindig elég virgonc. Persze, van minden, nyugtat meg, de a faszod állni fog, ne aggódj. Legalább valami reménysugár.

Félelem és reszketés Cardiffban

Még az autópályán üt be a cucc. Meglep, mert előző este vettem be. Csodálkoztam is, hogy most semmi, mert pár napja tolom, és mindig jött a dolog. Úgy könyveltem el magamban, nem normális, hogy egy mellékhatástól beszakítok. Amúgy is rég rájöttem arra, a józan élet a legjobb drog, vagyis az élet a legjobb méreg. Erre most meg ez. Félreállok élvezni az érzést, elemezni, jegyzetelés, írói véna.

A jógás tapasztalatok után meg tudom csinálni, hogy csak kizárom, vagy egyenesen felülök rá, és hagyom magam repíteni. Akkortájt egy jógaórán a hullapóz alatt ugrott be, hosszú idő után először az az igazi ópiát-filing. Meg is írtam, meg is jelent. Öreg narkós vagyok, vagyis ex, pontosabban az sose lehetek, mert az maradok örökre, még tisztán is. És persze hogy kihasználok minden alkalmat, hogy józanul kábítószerezhessek, gyarló lélek.

Most is mákos a dolog, eufória, zsibbad a fejbőr, szárad a szám, vakarózni kezdek. Még mindig keresem azt a William Burroughs-idézetet, miszerint a junkie már attól is be tud karmolni, ha valami más anyag van a szervezetében. Világosan meg lehet különböztetni a jóféle extázistól, olyankor világos a tudat, és tele vagy ötletekkel, majd szétvet a tenni vágyás. Ez most a régi, a fekvős, a mozizós. Amikor csukott szemmel álmodsz ébren. De persze nem pont az, mert megy a sofőrködés hajnalban is, de minden gyönyörű, és nincs gondolatom, vagyis össze kell szedni magam, hogy akarjam egymás után rakni a szavakat. Mert minek is tenném, ha ez most olyan jó.

Nagyon kíváncsi vagyok, most képzelem-e, vagy valóban megpiszkált a vérnyomásgyógyszer valamit ott benn. Végül is leállított egy hormont, meg ki tudja mit még. Azért annyira nem rossz, de jó lenne csak magamtól így lenni, mert ezt életem végéig kell majd szedni. De lehet, tényleg csupán annyi van, most áll helyre a normalitás, és a hozzá vezető úton a felszabadult sejtek kilengnek a másik irányba. És idővel elmúlik ez is, és nem tudom most, bánnám vagy nem. Szívesen vennék egy pakett heroint, hogy leteszteljem ezt az elméletem.

Hogy elérjek a napsütötte sávig

Egy pókot bámulok hosszú percek óta, ahogy mászik felfelé az ajtón, a fénycsík felé. Vajon mit fog ott tenni, ha elér a napsütötte sávig? Nagyon jó lábai vannak a póknak. Szerintem nőstény. Lassan tapogat a két elsővel, többször is lerakva őket, a többit kecsesen mozdítva tovább. Mindnek a végén van egy-egy apró talp, azokon kis tüskék, így rögzíti magát. Neki is, mint minden pókszabásúnak, nyolc darab áll rendelkezésre, ki is használja a lehetőséget. A teste igen apró, fej, tor és potroh, de lehet, valamelyik a háromból össze is van nőve. Így fejtor, potroh, vagy fordítva. Fejemben zsibbadás, mint ujjaim végén és a lábamban, gyomrom is kellemesen meleg. Ez a heroinos része, néha meg is vakarom a fejem, mert viszket. A füves pedig ez a merengés, ahogy képes vagyok belefeledkezni egy apró dologba hosszasan, mint egy gyerek. Milyen régen volt! Ugye milyen érdekes ez a pók, hallom meg feleségem gyanakvó hangját. Felriadok. Úgy tűnik, ki is tudok jönni ebből az állapotból, étvágyam is van, és minden egyéb vágyam kiválóan működik. Faszán, keményen. Ez valóban a tökéletes anyag.