Májusi lapszámunk fókuszában a Magyar Műhely áll, e lap és körének működéséhez kapcsolódva közlünk szemelvényeket, részben a Párizs–Budapest tengelyre felfűzve. Persze ha a Magyar Műhely fejlődésvonalát meg akarjuk érteni, a Dadáról is beszélnünk kell, arról a 20. század elején megszületett avantgárd mozgalomról, amelynek eredményei nagy hatást gyakoroltak a későbbi neoavantgárdra, így Magyarországon Kassák, Moholy-Nagy, Barta Sándor, Déry Tibor munkásságára. Ezt a vonalat követte – leválva a realizmusról és plurálissá téve a magyar irodalom ízlés- és formarendjét – Szentkuthy, József Attila, Pilinszky, Weöres, belesimulva ily módon az európai irodalom fővonulatába. És ebben az értékváltásban vállalt jelentős szerepet a Párizsban megalakult Magyar Műhely folyóirat is. Amelynek kapcsán a lapszám nyitócikkében részletesen szóba kerül a rendszerváltás hajnalán az avantgárd-kontinuitásba belépő újabb alkotói csoport, az Ekszpanzió, amely indulásakor a kora-avantgárd radikális – akcionista – örökösének tartotta magát.
