– A napfelkelte a kerítésemre ült
Én sámlimat az erkélyre vonszoltam
Éppen vele szembe kényelmesen
Helyet foglaltam farkasszemet néztünk egymással
Sugarai megrepesztették szívemet míg ki nem lyukadt
Néztem ahogy kifolynak belőle szép történeteim
Tócsaként a lábam köré gyűlnek
Kalapomat mélyen szemembe húztam
Rágyújtottam egy pipára és figyeltem míg a parázs ki nem aludt
Néztem ahogy az egyre magasabbra kapaszkodó nap
Felszárítja őket az utolsó cseppig
– És Ő?
– Már Ő sem
2019. augusztus 20.
