Lassan távolodjunk el a parttól… csobbannak az evezők, billegnek a kenuk, előttünk a szelíden fodrozódó tó. A nádasok útvesztőjében elrejtve egy sziget. A csónakok utasai művészek és közönségük, a tó a szigettel pedig egy kortárs művészeti kiállítótér. A Nemzetközi Velencei-tavi Symposion tárlatára evezünk… Soha nem volt ennyire ellentmondásos a művészet fogalma – gondolhatnánk –, pedig épp most kerül a helyére.

A tó a ringó náddal, az égen úszó fellegek ugyanolyanok, mint azelőtt, hogy a kortárs művészet terének tekintettük volna őket. Ugyanazok a hangok, a színek, a fények, melyek a hétköznapi ember számára a környezet természetes velejárói, a kortárs művész számára viszont kihívást jelentenek egy érzékeny diszkurzív folyamat elindítására ember és természet között. Valami olyasmire, ami mesze túlterjed a megfigyelésen alapuló tájképfestészeten. Itt és most valós és élő kapcsolatfelvétel jön létre művész és természet között. Az alkotói folyamat közös. Olyan partnerség, amely formabontóan új dimenziókat von be a kortárs művészetbe, és időtlen történelmi mélységek természet–ember kapcsolatának mára már elfedett minőségeivel köti össze a jelent. Egyben megadja a művésznek azt a lehetőséget, hogy a hétköznapi megfigyelésen túl ismerje meg a valós élő-teret, majd alkotásán keresztül megfigyelését felszínre is hozza és megtapasztalhatóvá tegye közönsége számára.

Jelek a parton

A szigetre kiérő csónakok utasai ilyen művekkel találkoznak. Erőpontokkal a térben, amelyek a kortárs művészet nyelvezetén keresztül tárják fel a természeti tér rejtett erőit és minőségeit.

A Velencei-tó egyik legnagyobb mesterséges szigete, melyet évtizedeken keresztül áthatolhatatlan tüskés bozót és csalános borított, az elmúlt hat évben virágzó ligetté és szabadtéri galériává változott. A kiszabadított fák között ösvények és kiteresedések létesültek, rajtuk folyamatosan változó művekkel, melyek felfedezése mindenki számára izgalmas folyamat. Gyümölcsfákat és díszcserjéket ültettek, két éve kikötő létesült, és felépült egy fedett pajta is, ami egyben kiállítótér és a naptól, esőtől védelmet jelentő épület.

Pajta és kiállítótér a szigeten

Köszönhető mindez Péter Ágnes Munkácsy-díjas szobrászművésznek, a Symposion Alapítvány elnökének, aki 2007-től minden nyár végén megszervezi a Nemzetközi Velencei-tavi Symposiont. A rendezvény időközben Magyarország egyik legjelentősebb természetművészeti fórumává vált. Elindulásának nem titkolt célja az iparmentes övezet, Velence rekreációja volt, a terület fellendítése a művészet által, ezzel együtt a művészet „népszerűsítése” és visszacsempészése a mindennapokba.

Ez utóbbi gondolattól vezérelve a világ számos pontján jönnek létre olyan művészeti rendezvények, melyek egyes térségek fellendítésére, életminőségének javítására szolgálnak a művészet által. A tajvani Cheng Long Wetlands projektben a művész a helyieket is bevonja alkotásának elkészítésébe, koncepciójának megvalósításába, az új célok által segítve a mindennapi nehézségeken és a kilátástalanságon való felülemelkedést.

A természettel való összhangban történő jelhagyás, a vándorló nomádok élőtérhez való hozzáállása ihlette a GNAP, azaz Global Nomadic Art Project létrejöttét, a dél-koreai természetművészettel foglalkozó YATOO csoport vezetésével. Hosszú távú terveik szerint 2014-től minden évben a művészekből álló 10–15 fős nemzetközi kis csoport végigvonul a Föld valamely kontinensén úgy, hogy az egyes állomásokon mindenki helyspecifikus, efemer alkotásokat hoz létre. Gesztusértékű emberi beavatkozások ezek, melyek, bár múlandó nyomot hagynak a természeti térben, mégis változtatnak rajta.

Velencén az első tíz évben a művészek a parton, a szigeten és a vízben egyaránt dolgoztak, 2016-ban, a jubileumi symposionon pedig tíz úszó szigettel ünnepelték az évfordulót. 2017-től a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Velence Város Önkormányzatán keresztül 15 évre a Symposion Alapítvány rendelkezésére bocsátotta a szigetet, ami a művészi tevékenységet oda koncentrálta. A folyamatos jelenlétnek és gondoskodásnak köszönhetően évről évre változik a tér.

A növekedés geometriája – Péter Ágnes munkája, 2021

Mivel a rendezvény nemzetközi, szakmaközi és generációközi, a résztvevő művészek, építészek, zenészek, táncosok, filmesek, művészettörténészek közössége évről évre megtapasztalja a sokféleség alkotta egység erejét. Péter Ágnes főszervező kiemelten fontosnak tartja a fiatalok bevonását is, így komoly együttműködések születnek az egyetemekkel.

A jelenlegi kiállításon – melynek főszervezője Péter Ágnes, kurátora pedig Módra Bettina – az elmúlt négy év alkotásainak fotódokumentációjából látható válogatás. A képernyőkön Freund Éva és Péter Ágnes videómunkái és Sebők György kisfilmjei nézhetők meg. Emellett Módra Bettina a szigeten 2020-ban felállított kaleidoszkópja és Péter Alpár installációja „élőben” is bekerült a térbe. Az installáció kerámiaelemei egy meditatív folyamat eredményeképpen hagyományos keramikus eljárással, korongozással készültek a háromszéki Bikfalván. Péter Alpár a helyi agyagot bányászta ki és dolgozta fel, majd az elkészült formákat a fekete-fehér analóg felvételeken látható módon rendezte el a természetben. Az organikus természeti térre válaszoló installáció városi változata egész más rendezési elvet követelt – nem véletlenül.

Láng Eszter spontán performansza, 2021 (Fotó: Sara Berti, a mű alkotója)

A dokumentumfotók a természeti térbe, a Velencei-tavi szigetre elhelyezett művek egy aktuális állapotát, pillanatát örökítették meg – de az alkotások folyamatosan változnak, majd lassan visszasimulnak a természetbe. A természetművészet lényegi eleme az átalakulás és annak felismerése, hogy akár márványból, akár homokkőből, akár nádból készítünk műveket, a legfőbb lényeg nem az anyagi, hanem a szellemi minőségben van. Az alkotó gondolatai, láthatatlan megnyilvánulásai, egy efemer anyag megformálásáért tett küzdelmei, vagy maga az alkotói folyamat ugyanolyan (vagy még jelentősebb) erejű és érvényű, mint maga az anyagban megvalósult forma. Ezt a szigetre látogatók maguk is tapasztalhatják, hiszen bár a művek nagy része lassan visszasimul a természetbe, a művészek jelenléte és tevékenysége által érezhetően megváltozott a tér ereje és minősége. E változás pedig a művészet valós szerepét közvetíti.

A Nemzetközi Velencei-tavi Symposion tárlata
Válogatás a 2017 és 2022 közötti időszak felvételeiből
Bartók 1 Galéria, Budapest
2023. január 28. – február 11.

A közölt szöveg Várallyai Réka megnyitójának szerkesztett változata; a fotók Sebők György archívumából származnak.