Az érzékeny művészi lelkeket sem hagyta hidegen a Velencei-tó állapota – jól látszódott ez a XVI. Nemzetközi Velencei-tavi Symposion természetművészeti kiállításán, melyet ezúttal is az Úttörő szigeten rendeztek meg 2022 nyár végén.

A Velencei-tavi Symposion tizenhat éves történetében most először fordulhatott elő, hogy szinte már csónak sem kellett ahhoz, hogy a nagy természeti tárlat helyszínére, a Velencei-tó közepén található Úttörő szigetre megérkezzenek a látogatók, alkotók. Péter Ágnes, a symposion házigazdája is azt mondja, akár gyalog, kenuval, kajakkal, esetleg kisebb ladikkal is bejuthatott az érkező a szigetre, ahol a természetművészet mint az alkotóművészet egy igen különleges csodája kap helyet évről évre. Merthogy amit a természet segítségével létrehoznak minden alkalommal, azt épp maga a természet veszi vissza, és teszi lehetővé az újabb alkotások létrejöttét. Naturális tabula rasa tehát – a végtelen lehetőségek, újrakezdés, körforgás lehetőségével.

„Tizenhatodik alkalommal szerveztünk symposiont” – meséli a házigazda, aki maga is kiállított az eseményen, de erről később. A rendezvény nevének – Nemzetközi Velencei-tavi Symposion – minden szava mérlegre rakott, szögezi le Péter Ágnes. „Nemzetközi rendezvény, hiszen határainkon túlról is érkeznek alkotók; szakmaközi, mert a zeneszerzőtől az iparművészig mindenféle szakma képviselője alkot (akinek van a természetművészettel kapcsolatban meghatározó mondanivalója); továbbá többgenerációs és egyetemközi” – sorolja a művésznő, aki maga hívja meg az eseményre a résztvevőket, rendszerint egyetemek művészeti karának oktatóit, hallgatóit.

A fiatalok beavatását a természetművészet rejtelmeibe Péter Ágnes nagyon fontosnak tartja. A természet, a tó, a tópart önmagában is inspiráló, témát adó közeg, melyre reagál, melyből merít az alkotó a mű létrehozásához. Az anyagok, melyeket felhasznál, a természetből származnak, a keret, a ráma pedig maga a természet. Az alkotás folyamata is itt, a szigeten zajlik, ami lehetőséget teremt az alkotóknak a fejlődére, töltekezésre.

A művészeknek a művésztelepek a kutatóhelyei, ahogy a tudományterületeknek is. Itt tudunk feltöltődni, inspirálódni, terveket szőni, fontosságokat, új munkákat meghatározni. Péter Ágnes szerint ez igazi innováció, nem csak kreatív, hanem komplex projekt-építés zajlik. A sziget is egy laboratórium, ahol elkészülnek a munkák, de hozzátartozik a folyamathoz az is, hogy ezek majd elmúlnak egyszer, visszaveszi magának a terepet a természet. A folytonos változás, megújulás, átalakulás az, amire rá kell érezni, aminek a felelősségét meg kell érteni. Az a művész, aki egyszer egy ilyen helyen alkot, jobban érzi a saját felelősségét, érzékenyebbé válik a természeti változásokra, és a hozzáállása is mássá válik. A munkamódszer alapja pedig a következő: az alkotók keresnek helyet maguknak, amit megjelölnek valamivel, amit ott találnak. Lehet ez növény, kő, fa, homok, iszap, bármi. Az alkotás folyamata során is azt használják, amit a természet ad.

Kövics Milán: Dóm

A 2022-es symposion a nehézségek ellenére is igen érdekes volt. „Egyre nehezebb, bizonytalanabb a jövő, ehhez képest megoldottuk: összefogásnak köszönhetően sikerült megvalósítani a tizenhatodik eseményt is. Sok szép új munka született, pozitív üzenettel” – teszi hozzá Péter Ágnes, akinek a saját munkája is ilyen volt. „Rengeteg a bürök, ami nemcsak vad és gaz, de mérgező is. Viszont amikor nyár végére megpudvásodik, elszárad, gyönyörű fehér lesz, és két-három méterre megnő. Keretekre fűztem fel, s olyan útvonalon helyeztem el, ami a keretek közt látható.”

De valahol mindegyik alkotásban ott van a Velencei-tavat ért hatás: természetes, hogy a tó állapota is inspirálja a munkákat. A természetművészet lényege is épp erről szól, amely már a múlt század 60-as évei óta inspirál alkotókat: az Amerikából indult mozgalom első időszakában hatalmas sivatagokat rendeztek be óriási léptékű munkákkal. A cél az volt, hogy oda vigyenek olyan anyagokat, módszereket, melyekkel megrendítő nagyságú tájberendezést tudtak létrehozni. Ez az elképzelés szembe ment a galériák üzleti világával, hiszen ez nem a műtárgy-rendelésekről szólt, hanem arról, hogy a természet maga a műtárgy, s éppen ezért az értéke nem pénzben, üzletben mérhető. A „land art” lényege tehát az, hogy az ökológia és a filozófia új kapcsolatba kerül, s ez olyan lehetőségeket teremt, ahol egy fűszálnak is jelértéke van – lehet például figyelmeztetés, hogy vigyázzatok a természetre!

Takashi Ikezawa munkája

A Nemzetközi Velencei-tavi Symposion is ugyanezeket az értékeket képviseli, ám az alkotás folyamata mellett szellemi feltöltődést is kínál. Ezúttal Jolánkai Márton, az MTA professzora tartott előadást a klímaváltozásról és arról, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a körülményeink jobbak legyenek. De eljött Temesi Mihály is, aki a tó állapotáról beszélt a jelenlévőknek, és a művészek is tartottak előadásokat. Mindez pedig inspirációt adott a résztvevőknek a későbbiekre.

A fenti szöveg a Velencei-tó Magazin 2022 ősz-tél számában közölt riport szerkesztett változata.