Kerüld a Trabantot, ha lehet
Kardos Tiborcz halálára
Valaki valamit akart, valamikor.
Mindenféle utcákon rohantunk végig.
Éjszakai utcákon, persze,
kivilágítatlan utcákon, mindenfelé
szirénák zúgtak, hogy légiriadó!,
légiriadó!, és teljes volt az elsötétítés,
sehol egy ablak, hol volna valami fény, és
csattogott a meztelen talpunk a kövezeten,
és nagyon siettünk valahova, csak éppen
egyáltalában nem tudtam azt, hova is
sietünk, de a barátom, akivel olyan nagyon
sietősre vettük a dolgot, ő, azt hiszem,
tudta, én meg nem mertem bevallani neki,
hogy csak loholok utána, és fogalmam
sincs, minek is loholok, és csak rohantam
mögötte, és ő magyarázott, nagyon
szeretett magyarázni, és közben pedig
mindenféle alakok jöttek velünk szemben,
ők éppen az ellenkező irányba rohantak,
de mi nem törődtünk velük, persze, most
is hazudok, mert én törődtem velük, csak
éppen a barátom rájuk sem hederített,
én pedig nem mertem bevallani neki, hogy
én igenis igen, számontartom merre is
rohannak mások, aztán már egyre többen
rohantak szemben a sötét utcán, a kivilágítatlan,
szirénától hangos utcán, jöttek mindenféle alakok,
udvariasan bemutatkoztak, és vigyorogtak
a nagy rohanás közepette, azt mondták,
ők költők, meg zenészek, meg forradalmárok,
és festők is, és titokzatosak voltak,
és azt magyarázták, hogy vigyázni kell, mert
a besúgók itt vannak, körülöttünk, itt, mindenütt,
ezt már a barátom sem hagyta annyiban,
elsötétült arccal odasúgta nekem, hogy
kerüld el messzire az ablak alatt parkoló sárga
Trabantot, ha lehet, vigyázz, mert figyelnek minket,
súgta a barátom a nagy-nagy rohanás közepette,
és még azt is mondta, hogy jobb lenne, ha át-
mennénk inkább illegalitásba,az biztonságosabb,
és megállás nélkül rohant tovább a barátom,
és nem törődött a szembejövőkkel, fehérre
mázolt arcú fiúk és lányok csapódtak hozzánk,
ők a színészeim, súgta a barátom, meglátod,
majd kánkánt járnak ezek a lányok, gyönyörű lesz,
mondta, és én hittem neki, és vártam, hogy
járják a kánkánt, de ez sem sikerült, aztán
hirtelen valami egészen másféle utcában rohantunk,
valaki valami táblát mutogatott amszterdam felirattal,
és a barátom azt magyarázta, hogy akkor itt most minden
nagyon jó lesz, itt majd megszűnik a légiriadó, de
mégsem szűnt meg a légiriadó, kérdeztem is a többieket,
nem tudnának-e csinálni valamit ezzel a zajjal,
értetlenül néztek rám, ők nem is hallanak semmit,
mondták, kiderült, hogy csak a barátom hallja
meg én, bár lehet, hogy csak hallani akartam,
nehogy csalódást okozzak a barátomnak, már
nem is tudom, hallottam-e valaha valamit is, aztán
a sötét utcában egyszerre szembe jött egy földalatti,
a barátom meg nekirepült a földalattinak, és közben
azt kiabálta, hogy kövessem én is, de én nem mentem utána,
mert nem tudtam repülni, és ő még repülés közben is magyarázott,
és még akkor is magyarázott, amikor már tényleg megszűnt
a légiriadó, és kivilágosodott minden, a barátomat kiszedték
a földalatti kerekei alól, de ő ezt észre sem vette, csak mondta,
mondta a magáét, és közben mindenkire megharagudott,
és azt mondta, hogy akkor ő most egy rádióállomás,
és hogy közvetíteni fogja mindazt, amit elmondunk neki,
de nem hagyta, hogy mondjunk bármit is, mert mindig
csak beszélt, magyarázott, és dühös volt, és világított
a konok feje a sárga szalmakalapja alatt.
Valaki valamit akart, valamikor.
És most csak állunk, és nem tudjuk,
merre is van ő, aki akart,
és nem tudjuk, ki is volt valójában,
és akart-e tényleg valamit,
itt állunk valami utcavégen,
és didergünk, itt, ebben a télvégi
hűvös pillanatban.
A női test elhajítása
Kukorelly Endrének
A női testet messzire hajítottam.
Kidobtam a női testet, és passz.
Messzire hajítottam a
puhaságát, meg a szét-
nyílását, messzire, hogy ne is tudjon
már soha visszajönni. Nem
érdekel, hogy kedvesen
puha, meg a bőre alatt
a zsírpárnák olyan takarosan és egy-
formán, nem érdekel, hogy oly
nagyon nedves, ahol ned-
vesnek köll lennie, meg-
hogy van neki szája, meg mindene,
ami csak tartozék lehet, has,
mell, köldök, és rejtett
zugok, meg finoman és
szakértelemmel trimmelt szőrzete
is van, ha kell, amin jó érzés
elidőzni, nem érdekel,
mert közben nyavalyog,
érzékenykedik, törődést igényel,
fázik, ha hideg van, melegben
izzad, és egyáltalán:
könnyen piszkolódik.
Aztán a lelki élet! Na, elég volt,
legyen már vége ennek az
ügynek, kidobtam hát
végleg a női testet,
puffant is rendesen, amikor landolt.
Kicsit szomorú voltam aztán,
és töprengtem is, lám csak:
ennyi volt csupán a szerelem.
