A vágy arra, hogy a fényművészet mindenkihez eljusson, talán legelőször Thomas Wilfred (1889–1968) dán származású művészben fogalmazódott meg. Ez találkozott az avantgárd optimista szemléletével, jövőbe vetett hitével. Ebben is hasonlított nagyformátumú társaihoz, például Moholy-Nagy Lászlóhoz, Kepes Györgyhöz és Schöffer Miklóshoz, hogy csak a magyarokat említsük.
Wilfred művészetét Lumiának nevezte el, és az 1920-as évek végétől készítette el „világító-mozgó fénydobozait”, a Claviluxokat, melyek leginkább egy őstévéhez hasonlítottak. Ezekből körülbelül másfél tucat készült el, tehát sorozatgyártásba nem kerülhetett. Mindenesetre a készülékek megjelenő világa „látvány a szemnek”.
Schöffer Miklós (1912–1992) nagy valószínűséggel láthatta, ismerhette a Claviluxot. Ez szolgálhatott egyértelmű mintaképül a Luminóhoz (1968). A készülék belsejében fémlemezek, elektromotorok és világítás produkálta az absztrakt mozgó fényjátékot.
Schöffer tanítványa majd munkatársa, Dargay Lajos (1942–2018) Luminoscope-ja (1969–1987) a Franciaországban élő mester Luminóján alapszik. Ezt legutoljára 2020 őszén láthatta a közönség.
Paksi Endre Lehel művészettörténész volt a kurátora a Kis magyar luminokinetika című kiállításnak, amely a Budapest Galériában került megrendezésre. Maga a Luminoscope egy zárt rendszerű objektum, ami – mint egy kvázi „TV-doboz” – párhuzamos működési elvet mutat Schöffer Luminójával és Varetra dobozaival, valamint Frank Malina „fénydobozaival”. Itt is a dobozban elrejtett villanymotorral meghajtott, mozgó objektumok, perforált fémlemezek, tárcsák, színes fóliák, rácsok különböző tengelyekre felfűzve, szimultán mozognak. Hátulról színesfény-megvilágítást kapnak ezek az objektumok, és a végén, mint egy interfaceként, egy plexi lapon fixálódik a mozgó kép végtelen lehetősége. Soha nincs egyforma kép.
A Lumia, a Lumino és a Luminoscope egymásra épülő sort alkot. Szimmetriája abban rejlik, hogy míg a Lumia és Luminoscope nem került sorozatgyártásra (annak ellenére, hogy Wilfred szerette volna), addig a Philips cég a Luminót sorozatban gyártotta „szobabútorként”.
Hizsnyik Dénes riportja Dargay Marcellal a Luminoscope-ról
H. D.: A Luminoscope érdekel nagyon. Szerinted mi van benne? Te láttad belülről? Ezt szerettem volna megnézni…
D. M.: Egy színes celluloidokkal körcikkelyezett tárcsa forog a reflektor előtt, és egy színes, hajlított plexikből épített konstrukció forog előtte. Régen benne volt egy harmadik konstrukció is fémből, ami a plexiszerkezet elé volt helyezve. Ezt később kivette Dargay Lajos.
H. D.: Gondolom, egy rács, vagy egy átfurkált lemezről van szó.
D. M.: A kétféle irányba történő és kicsit különböző tempójú forgások miatt van, hogy szinte sosem látod ugyanazt. A hátsó radiátoron ott van kirakva a szobor, meg is tudod nézni, hogy milyen volt. Anya szerintem tudja, hogy melyik volt, meg tudja majd mutatni.
H. D.: Paksi Endre fotóját tudtam kimásolni, ami a Budapest Galériában megrendezett kiállításon készült. Ehhez ezt találtam az Interneten:
D. M.: Frankó! Látom, hasonló az elv, de mégsem ugyanaz. Később ezekből lettek azok a Varetra-dobozok, behelyezhető lapokkal.
H. D.: Ja, csak abban már nem mozogtak az alkatrészek, csak a fény villogott.
D. M.: Igen, ilyenek voltak a Minieffektusok is, villództak és nagyon hangosak voltak, haragosan bepörögtek. A két kocka virtuális tere című mobilt is meg akarta csinálni luminoscope-változatban, de végül sosem szánta rá magát.
H. D.: Miképpen? Dobozba szerelve?
D. M.: Igen, előtte opálplexi képernyő és hátsó fényforrás. A forgó, színes celluloid-tárcsa egyébként a Fényfal második változatába is be van építve. A kisebbikbe. Ebben jó még a motor, habár az is megállt, de szétszedtem és beolajoztam, és most jó. Elvittem szervizbe az eredeti francia motort, de nem vállalták. Ilyet már nem is lehet kapni, kb. a 60-as–70-es évek gyártása. Most ki lett cserélve a motor a Fény-Tér-Modulátorban is.
H. D.: Ugye ez egy óriási dilemma, hogy eredeti legyen, vagy működjön?
D. M.: Hát ja, „nem ma vót”…
H. D.: A cég sincs meg, vagyis a neten nem található.
D. M.: Köszi! Jönnek elő a dolgok, ugyanis a vezérlés érdekel leginkább. Arról még nem nagyon írtak.
(2022. 10. 18.)
Linkek
- A szöveg megírásához alapvető forrásként használtam Gyenes Zsolt Zaj/zene és (geometrikus) absztrakció (2023) című művét.
- További anyag a Luminóhoz
- A Luminoscope működése
A tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Program 2023/2024-es tanévi támogatásával készült.