Kín

kagylókéssel szétfeszítik
élő tagjaim s elviszik
a gyöngyöt mit ajkaidra
kínom verítéke izzadt

húsom inaim szétszedik
szemem szívem szétverik
ágyékomon táncot járnak
koponyámból gurguláznak

szavaimon jót röhögnek
vérebek elé belöknek
ketrecükben felfalatom
legyek párzanak csontomon

Okság

Hommage à J. L. Borges

lelkem támasza
teremtett angyal
angyalnak támasza
lába alatt rubin

kőnek nincsen támasza
mint alá teremtve egy bika
négyezer szemű
dobog dobog

bikának nincsen támasza
így lett Bahomet hala
szent szörnyeteg
éjfekete vizekben

a hal alant lebeg
mozgatatlan mélyben
ezen már nem jut túl
emberi értelem

itt már nincsen támaszom
csak rengésekből tudom
valami jön még
tűz semmi örökké