Kín
kagylókéssel szétfeszítik
élő tagjaim s elviszik
a gyöngyöt mit ajkaidra
kínom verítéke izzadt
húsom inaim szétszedik
szemem szívem szétverik
ágyékomon táncot járnak
koponyámból gurguláznak
szavaimon jót röhögnek
vérebek elé belöknek
ketrecükben felfalatom
legyek párzanak csontomon
Okság
Hommage à J. L. Borges
lelkem támasza
teremtett angyal
angyalnak támasza
lába alatt rubin
kőnek nincsen támasza
mint alá teremtve egy bika
négyezer szemű
dobog dobog
bikának nincsen támasza
így lett Bahomet hala
szent szörnyeteg
éjfekete vizekben
a hal alant lebeg
mozgatatlan mélyben
ezen már nem jut túl
emberi értelem
itt már nincsen támaszom
csak rengésekből tudom
valami jön még
tűz semmi örökké