59. Ének: A Kék Sólyom

Mire már úgy véltük, tele van a kupa,
S egy cseppel több érzés túlcsordulna benne,
Árpád ismét szóra emelkedett ekkor:

„Most pedig hallgassuk Isten dicsőségét,
S szóljon a tisztelet hangja hőseinkről,
Akik óvják magyar törzsszövetségünket!

Ne legyen bátor tett s meghasonlás, miről
Nem emlékeznek meg az énekmondóink,
Ahogy tették is ezt, ősi idők óta.

Hitből s igazságból merítsetek erőt,
S bátor tettekből, hisz nem csak egy pillanat
Mondja meg, kik vagyunk, magyarok, testvérek!”

Amíg tovább csengtek szívünkig e szavak
Én, az énekmester húrjaim ­zengetve
Felvettem a dicső emlékek fonalát,

Megidézve a nagy pozsonyi csatákat.
Egyszer szólok majd még Jelekről, Jutasról,
Gyöngyről és az egység különös titkáról.

Amint körbezsongott húrjaim rezgése,
S szálltak vele fénnyel át- és átszőtt szavak,
Feltekinték az ég végtelen ívére.

Egy fia felhő se lebegett fölöttünk,
Csak két hatalmas szárny körvonala sejlett,
S aki látta, annak intett a Kék Sólyom.

Vele mintha én is emelkedtem volna,
S láttam, amit ő is, könnyedén suhanva,
Először a Duna tükrén s fűszálak közt,

Majd Pozsony várát nagy ívben megkerülve,
Egyre feljebb s közben kelet felé tartva
Megcsillant a csodás Kárpátok karéja.

60. Hálaadó ének

Magyarok és testvérek!
Üstengrinek adjunk hálát,
Diadalra vitt most minket
Pozsonynál a frankok ellen.
Győzött velünk most az igazság!

Jó szomszédság, szövetség,
Ki volt nékünk Arnulf császár,
Ám vele a méreg végzett,
S képmutatók követték őt,
Mint a kevély érsek, Theotmár,

S véle bajor hercegek,
Kikhez tapad Kurszán vére,
Farkasáldozatnak képe,
Kik vezérünk tőrbe csalták,
S nem titkolják ezt a krónikák.

Mennyi bűn a bosszúért!
Nem kérdeztük Istenünket,
Vittek minket indulatok,
Megszokás és földi törvény,
S harcra harc jött, mind több háború.

Ránk támadt Lajos király
Birodalmi seregével,
Szergiusznak áldásával,
Hogy kiűzzön országunkból,
Álkeresztény Európából!

Háromszoros erővel
Jöttek, mint Nagy Károly császár
Egy évszázaddal korábban.
Megsemmisítettük őket
Istennek s Árpádnak hadával.

Elesett itt Theotmár,
Luitpold és Sieghard herceg,
S tizenkilenc bajor főúr.
Megírják-e a krónikák?
Megőrzi úgyis az énekünk.

Tudja meg a nagy világ,
Míg csak magyar él e Földön,
Ide ellenség ne jöjjön,
Országunk itt fog virulni
Ezerszáz évig és még tovább!

A pozsonyi csata, 907 – eposz, Fábri Géza megzenésítésében

A két ének megzenésítve is elérhető:

60/59. Ének: A Kék Sólyom

60/60. Ének: Hálaadó ének