KÓC ANNA 23 éves. Kóc Anna 3 éves kora óta tudja, hogy Amendem Onda, az 1734-ben titokzatos körülmények között, egy paratölgy tetejére született portugál látnok reinkarnációja. Kóc Annának ugyanis 2000-ben, a Mag utcai óvoda udvarán, önfeledt játék közben megjelent Onda arcképe, majd egy veréb repült vállára, és a fülébe súgta: „Mirantus aptem”, ami az Onda által alkotott velgans nyelven annyit tesz: „Az idő elérkezettnek látja az állapotot arra, hogy a Mester rajtad keresztül abszolválja befejezetlen gondolatait.” Kóc Anna ezt követően ugyan korának megfelelő fejlettségi szinten élte tovább hétköznapjait, ugyanakkor ez csak álca volt, amely mögött Onda életét és munkáját folytatta. A Mestert 1795-ben egy megzavarodott marhacsorda több száz patája gyalulta be a portugál anyaföldbe. Kóc Anna 5 éves korára hét nyelven beszélt, ismerte Kral, Filomus, Prectianes és Morgan műveit, 10 éves korára végzett Ondának a semmi nyolc rétegének feltérképezésére irányuló gondolatmenetével, valamint kidolgozta a pillanatorientált léthalmazok integrálásának elméletét. Kóc Anna jelenleg a Stanfordi Filozófiai Enciklopédia (SEP) szerkesztője, ezzel párhuzamosan oktat a Sorbonne-on és az Edinburgh-i Egyetemen. Kóc Anna egyvalamitől fél, a szarvasmarháktól.
Fotó: Varga Tamás
MUHA TÓNI története mindmáig az egyik legbizarrabb eset a 50-es évek vidéki Magyarországáról. A potymogi illetőségű Tóni ugyanis természetfeletti erővel bírt, bűvköréből lehetetlen volt szabadulni. A falusi öregek elmondása alapján már az édesanyja, Maruzsán Etelka is boszorkányos természetű volt, egy alkalommal például Csáva Vendel pékmester fiát, Imrét babonázta meg oly módon, hogy a fiú egy hónapig meztelenül állt házuk kapujában, senki nem bírta rávenni, hogy öltözzön fel és hagyja abba az álldogálást. Etelka története a múlt ködébe vész, fiával kapcsolatban viszont annyi bizonyos, hogy ördögien bánt a tekintetével, és elképesztő módon volt képes manipulálni a falubelieket. A lányoknak, asszonyoknak, akikre ránézett, elborult az elméjük, a férfiak esetében pedig ugyanez a pillantás napokig tartó zokogást váltott ki. Muha Tóni aztán ebben a látványban gyönyörködött, élvezetét lelte a bolond falu zűrzavarában. Ily módon a település teljes lakosságát „elvarázsolta”, ennek következtében senki nem dolgozott, és nem foglalkozott a családjával sem. Az eset felkeltette a megyei pártbizottság érdeklődését is. Báró Botond párttitkár személyesen járt el az ügyben, mígnem aztán Muha Tóni, máig tisztázatlan körülmények között, egyik pillanatról a másikra eltűnt. Volt, aki az egyik éjjelen egy fekete Pobjeda autót látott Tóniék háza előtt, mások azt beszélték, hogy a fiatalember Amerikába emigrált.
Fotó: Varga Tamás
„UNOM A LOGIKÁT!” – csattant fel Berloiz Mandu szlovén ihletrendész, amikor Antoinett Cai flamand orgiaszervező a végstádiumban lévő Tobee Tei svájci Ticino kantonban található nyaralójának teraszán legyintett egyet, mondván, Tei szenvedése nélkülöz minden értelmet, erősen kifogásolható minőségű és gyalázatosan végrehajtott. Cai „végasszony” mindig is lelkesen irritálta környezetét, mániákus botrányhősként egyetlen alkalmat sem szalasztott el, ha megérezte a polgárpukkasztás lehetőségének fanyar illatát. Az általa szervezett orgiák a 80-as évektől kezdve, havi rendszerességgel borzolták a kedélyeket a svédországi Gälve városában. Ezeken az összejöveteleken Cai és egy ministránsfiúnak öltöztetett kecskebak szigorú szabályok szerint instruálta a meghívottakat, akiknek az orgazmuson kívül minden megengedett volt. Antoinett Cai az egyik ilyen orgián ismerkedett meg az imént már említett Tobee Tei hivatásos léttagadóval, akivel később összeházasodott, de miután Tei kitartó munkával elérte élete célját és halálosan megbetegedett, Cai nem kívánta a továbbiakban gondját viselni. Ekkor hagyta el jobb karját a legendás legyintés, melyet követően unalmában öngyilkos lett.
Fotó: Varga Tamás
A NŐ AZ ABLAKBAN. Mindenki csak így ismerte Drávamartonban azt a harminc körüli nőt, aki naphosszat Pilóta utcai háza ablakában állt, és rezzenéstelen arccal nézte a szemközti oldalon álló romos épületet, amelyben már egy évtizede nem lakott senki. A nő minden reggel pontban kilenckor nyitotta ki az ablakot, megfogta a vasrácsot és elkezdte a megfigyelést. Délben aztán eltűnt harminc percre, majd visszatért és este nyolcig folytatta a szemlélődést. Bárki kérdezte, hogy miért és mit néz azon az elhagyatott házon, senkinek nem válaszolt. Volt, aki annyira felbőszült azon, hogy nem kapott érdemleges reakciót a feltett kérdésre, hogy rendőrt hívott, de mivel nem tilos az ablakban állni és nézelődni, Bojdis Ottó körzeti megbízott bajszát harapdálva, ingerülten távozott, mondván ne zaklassák már őt ilyen „piszlicsáré ügyekkel”. A szemközti ház. Korábban egy nyugalmazott cirkuszi bohóc élt ott, bizonyos Teodor Breunfeld, művésznevén Ipiapacs. Magának való ember volt, aki nem sok vizet zavart. Miután nyugdíjazták alig mozdult ki a házból, naphosszat az ablakban állt, és meredten bámult a szemközti épületre. Minden reggel, pontban kilenckor kinyitotta az ablakot, megfogta a vasrácsot és megkezdte a megfigyelést. Délben aztán eltűnt harminc percre, majd visszatért, és este nyolcig folytatta a szemlélődést. Bárki kérdezte, hogy miért és mit néz azon a szemközti házon, senkinek nem válaszolt. Egy napon aztán nem jelent meg többé az ablakban. Egy Skoda 1203-as halottaskocsi érkezett, hogy elszállítsa Ipaiapacsot. A szemközti ház ablakában másnap kilenckor jelent meg először a nő.
Fotó: Varga Tamás
HERR LIPÓT 1978. április 7-én arra a felismerésre ébredt, hogy ő valójában orvos. Az addig szobafestőként dolgozó fiatalember úgy gondolta, választott szakmájához elég a hivatástudat, egyetemi tanulmányokra nincs szüksége. Még aznap ellátogatott a debreceni bolhapiacra (ismertebb nevén Zsibogó), ahol beszerzett minden általa szükségesnek vélt orvosi eszközt és munkaruhát, majd a Csapó utcai paneltömb alján található garázsában megkezdte rendelője kialakítását. A környéken hamar híre ment Herr doktor felbukkanásának, beindult a praxis, sorra jártak hozzá a betegek. Ahogy később a rendőrségi kihallgatásakor fogalmazott, érzésből gyógyított, pusztán a megérzéseire hagyatkozott. Ennek köszönhetően praktizálásának három hónapja alatt tizenhét páciensnél a már meglévő betegségüket újabbakkal gazdagította, nyolc embert az intenzív osztályra juttatott, hárman pedig életüket vesztették a kezelés során. Az áldozatokat preparálta és nyolcadik emeleti lakásában tárolta.
Herr doktor ámokfutása július 9-én ért véget, amikor az egyik felháborodott beteg, akinek vakbelét porrá őrölt szemüveglencse kúraszerű adagolásával próbálta gyógyítani, értesítette a rendőrséget, a hatóság emberei pedig véget vetettek Lipót „áldásos tevékenységének”. A sarlatánt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd miután a börtönben is folytatta hivatását, és ennek egy rabtársa esett áldozatául, 1982. január 6-án kivégezték. Herr Lipót utolsó szavai a következők voltak: „Orvos vagyok, doktor, óriási hibát követnek el!”
Fotó: Varga Tamás
2004. FEBRUÁR 21-ÉN sikeresen tüntette el magát a négytagú PAP, vagyis a Paranormal Attitude Postgroup. A Borz testvérek által életre hívott társulat 1999-ben kezdte meg működését. Borz Zalán és Borz Vendel anyagmozgatóként dolgoztak egy tejüzemben, itt ismerkedtek meg egy cigarettaszünet alkalmával Szotyori Pál és Feleki Mihály gépkezelőkkel. Hamar kiderült, hogy mindannyian élénk érdeklődést mutatnak a tudományos alapon nem megmagyarázható történések iránt. Ahogy cigarettájuk végére értek, elhatározták, hogy egyesítik erőiket, és közösen erednek a természetfölötti jelenségek nyomába. Másnap azonnali hatállyal felmondtak munkahelyükön, eladták ingóságaikat, és az így befolyt összegből egy romos épületet vásároltak Budapest XXII. kerületében, a Tóth József utcán. Végső célként önmaguk fokozatos eltűntetését határozták meg, a folyamatot fényképekkel akarván dokumentálni. Az ötletet Pra Vej’t, a kölni Eintretasieren Schule legendás vezetőjének egyik elméleti okfejtése szolgáltatta, amelyben a máglyahalált halt egykori parafenomén az élve elhalálozás gondolatával foglalkozott. Úgy vélte, hogy az ember eltűnhet, átlényegülhet anélkül, hogy életfunkciói megszűnnének, egy sikeres dimenzióváltás után így szavatolható az anyagi test kontinuitása. A PAP tagjai Vej’t útmutatásai alapján láttak hozzá önmaguk eltűntetéséhez 2003 tavaszán. Már az első napokban igen sikeresnek bizonyultak. A Borz testvérek jártak az élen, akik egy hét után halványan érezték ugyan felső végtagjaikat, ám azok már nem voltak láthatóak. Szotyori Pál alulról kezdett el fogyni, bal lába tűnt el, míg Feleki Mihály egyelőre csak a bal fülétől vehetett átmenetileg búcsút. A kezdeti sikereken felbuzdulva a négyes tagjai nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak, így kevesebb, mint egy év alatt végérvényesen eltűntek. Az utolsó fotót 2004. február 21-re dátumozták, ezt követően nem készült több felvétel. Az önkormányzat munkatársai találták meg végül a fényképezőgépet, így rekonstruálni tudták a történteket. Sajnos azonban a dimenzióváltás mégsem sikerült teljes mértékben, mert azóta is több lakossági bejelentés érkezett a környékről, amelyek arról számolnak be, hogy férfiak hangját hallják, akik egy titokzatos Vej’t nevű mágusnak a túlvilági rabszolgáiként panaszkodnak életkörülményeikre.
Fotó: Varga Tamás
