Terra incognita, szűzföld, érintetlen, ismeretlen terület – ezek jutottak legelőször eszembe Ország László művei kapcsán. Hogyan lehet rendszerbe foglalni, megragadni a kiállításon látható képeket? Egyik oldalról nézve ez nehéznek bizonyul, mert sok mű sokféle technikai megoldással jelenik meg – lényegében egy életmű bontakozik ki. A másik oldalon egyszerűnek tűnik a rendteremtés, mert az alkotások hasonló gondolati háttérrel rendelkeznek. Ez utóbbi egy tudatos, megalkuvást nem ismerő művész alapállása, egy olyan alkotóé, akinél a szabad kísérletezés nem lehet kérdés tárgya.
Ország László: Aura 2
Néhány fogalom, cím/címke, asszociáció következik felsorolásszerűen ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a képekhez: leletek, fények (felülről, alulról és minden irányból beszűrődve), tükröződések, olvadás és kivirágzás, alapelemek, ingoványok és tájsebek. Az odavezető utat az alkotó mutatja számunkra, és aztán magunkra hagy, hogy addigi tapasztalataink alapján és vérmérsékletünknek megfelelően tovább barangoljunk az addig ismeretlen tájon. A következőkben a gazdag anyag néhány csomópontja mentén emelek ki műveket, haladva a különböző szinteken.
Kiállítási enteriőr, földszint (Fotók: Ország László)
A kiállítótér legalsó szintjén fotográfiák láthatók: Rinyamente – válogatás a most megjelent fotóalbum anyagából. A Megérkezés 1 című mű dekomponált megvalósítása az üresség átható mindenségét is hordozza. A természet önnön absztrakciója ez. A Bozót 5 vonalgazdagsága, izgalma, játékossága lépten-nyomon felbukkan a kiállítás többi munkájában is. A Mindennapi föld sorozat legtöbb darabja, az előzőekben már érintett, nem mindennapi esztétikai élvezetet nyújtja a szem és lélek számára; vízszintesek, azt feloldó függőleges jelek, szigorúság és könnyedség feszülnek egymásnak. A szigorú geometria és a lírai absztrakció együtt élnek, élhetnek.
Ország László: Mindennapi föld 6
A Rinya 1 című fotográfia szintén erős emocionális hatással rendelkezik; akár belső vívódás kalligrafikus kivetüléseként is értelmezhető. Ezek a nem mindennapi földek megjelennek a műveken télen és nyáron is; így járják körbe azt a lineáris utat, ami az idő illúzióját is felszínre hozza. Elvétve az ember nyoma is felfedezhető; például a természet részévé váló, funkciójukat vesztett szövött zsákok, melyek ilyen formán teljesen összeépülnek az organikus környezettel.
Az épület, a kiállítótér első szintjén látható művek a Forrás-Vidék összefoglaló címet kapták. Itt sorakoztatja fel az alkotó a legkülönfélébb képzőművészeti technikákat, melyeket szívesen alkalmaz; rajz, grafika, merített papír, akvarell, festmény, képtárgy és elektrográfia. Ország László a Magyar Elektrográfiai Társaság egyik alapító tagja. Ezen a helyen nagyon röviden felelevenítjük, hogy mi is az elektrográfia lényege, hogyan ragadható meg a sajátos műfaj. Olyan képzőművészeti, illetve médiaművészeti eljárásról van szó, ahol az elektronikus eszközök, médiumok jellemző, lényegi sajátosságai teremtik meg, az – ilyenformán minden más művészeti technikától, kifejezésmódtól eltérő – esztétikai minőséget, megjelenést. Így kaphat főszerepet például a fénymásológép (xerox), a fax és napjainkban kivétel nélkül a számítógép, azon belül is a különféle grafikai, vagy mozgóképi szoftverek egyedi alkalmazása.
Kiállítási enteriőr, emelet
Ezen a szinten olyan, az életmű szempontjából kiemelkedő képek láthatók, mint például a Hármasság, az olvasztott műanyag technikájú szériák, az Átiratok és a Jégzajlás című elektrográfiák és a Víz-Szín-Tér vízfesték-opuszok.
A Forrás című festmény, mint egy sebzett eredet jelenik meg. A Víz-Tükör egy szürreális táj. A Város tanulmány 2 – más képekhez hasonlóan –a mikro- és makrovilág, az organikus és művi kölcsönös áthatását tárja a néző szeme elé. A már említett olvasztott műanyag sorozatok árulkodnak talán leginkább Ország szűnni nem akaró, egyedi kísérletezéseiről. Az ide tartozó Tihany után című képtárgy a kiállítás egyik legnagyobb léptékű és hatású műve, amelyben a különféle anyagok szó szerint olvadnak össze, válnak tapinthatóvá. A gazdag textúra a harmadik dimenzióba kilépő faktúrává formálódik. A művész képalkotásának, festészetének ez utóbbi is meghatározó sajátossága.
Ország László: Átiratok 2
A kiállított elektrográfiák a műfaj legszebb darabjai közé tartoznak. A szerző fotográfiai érzékenysége találkozik grafikai gazdagságával, mely így együtt hordozza ezeknek a munkáknak az egyedi minőségét. Szép példa a grafikai kiindulásra az Aura című kettős tus-lap. Az Átiratok fantasztikus szín- és formavilágot teremtenek meg (például a 2. és 10. számú kép). A Jég-zajlás 2, ha lehet ilyen formán kijelenteni, még tovább fokozza a szem elkényeztetésének mértékét. A bemutató egyik emlékezetes, emblematikus műve ez. A Víz-Szín-Tér sorozat repetitív karakterű vizuális zene. Az emberi tökéletlenség, a hiba esztétikája hallatlanul izgalmas struktúrákat és színharmóniákat produkálhat. (További adalék ehhez a gondolatmenethez Ország László: „…kezdetben vala a hiba…” című írása.)
Ország László: Jégzajlás 2
A kiállítótér legfelső szintje friss munkákat mutat be, nagyméretű festményeket. Itt is szembetűnő az ellentétekre való építés; hideg-meleg színek, sima és érdes, illetve töredezett, fényes és matt felületek, erős, zaklatott gesztusok és nyugodt sávok, területek játéka, párbeszéde. A néző egy, az alkotó által kijelölt utat járhat be a térbe installált képek között. Ez valahová tart, és van visszaút is. Mindez filozófiai, metafizikai, illetve többirányú asszociatív megközelítésben értendő. Égő vörösek és felsebzett vásznak, felületek minden irányban; az anyag öntörvénye és engedelmessége – az ember, az alkotó folytonos küzdelmének művészi lenyomata.
Kiállítási enteriőr, tetőtér
Ország László munkásságában sok különböző technika jelenik meg, olvad össze, de a lényeg valahol a gyökerekben van, abban az esztétikai-gondolati közlésmódban, ami csak az övé, és amit képes közvetíteni mások felé. A művek tovább élnek, újjá formálódnak, kiegészülnek. A néző fejezi be az alkotást és ehhez a művész elegendő mozgásteret, szabadságot biztosít. Ország az alapelemekből építi fel vizuális világát. Belső csendje építőelemei mint váratlan vulkán törnek ki olykor a láthatatlan mélyből. Mindez alázattal és elhivatottsággal párosul. Ezektől nagyon emberi, humánus és hiteles a művészete.
