A huszadik századi magyar festőművészek közül sokan – Wahorn András, ef Zámbó István, feLugossy László, DrMáriás, Bada Dada – zenészként kezdték pályafutásukat, vagy a festészet mellett zenéltek is, mint például Szurcsik József. Makláry Kálmán ugyanezt az utat járta be. Életének nagy részét szülőhelyén, Hajdúszoboszlón töltötte, és bár a város ikonikus alakjává vált, az alkotómunkájával és személyiségével kiérdemelt szakmai figyelmet és megbecsülést igazán csak ezzel a mostani, a munkásságához méltó és igényesen tálalt kiállítással kapja meg. Kisebbik lányával, Makláry Lillával beszélgetünk, aki a kiállítás előkészítésében és rendezésében Majoros László mellett társkurátorként működött közre.


Láng Eszter: Édesapád, aki emlékeim szerint mindig nagyon tevékeny ember volt, tele elképzelésekkel, ötletekkel, vágyakkal, akinek színes, plasztikus képzelőereje nyomán újabb és újabb művek kerültek ki műterméből, tudomásom szerint egy ideje nem jelentkezett új alkotásokkal.

Makláry Lilla: Édesapám egy súlyos betegség miatt néhány éve nem alkot, de az életmű valóban rendkívül gazdag, így nemcsak a mostani tárlat anyagába kerülhetett számtalan olyan alkotás, amit korábban még nem láthatott a közönség, hanem munkássága bemutatására most induló kiállítássorozat keretében további meglepetésekkel is szolgálhatunk majd.

Arany Lajos 1996 decemberében megjelent írásában úgy fogalmaz, hogy Makláry Kálmán egy „önlelkéből kivetített világot fest”. Helytállónak érzed e jellemzést?

Abban a tekintetben igen, hogy miközben az őt ért impulzusokat dolgozta fel, építette be a munkásságába, mindig a saját, nagyon szubjektív gondolati világának, határozott elképzeléseinek megjelenítésére törekedett. Személyiségét a világra való rendkívüli nyitottság és érzékenység jellemzi, a körülötte zajló folyamatokról mindig nagyon karakteres véleményt alkot. Már-már öntörvényűségbe forduló határozottsága művészetében is tetten érhető, szinte eltéríthetetlenül a saját útját járta, nem csatlakozott mozgalmakhoz, trendekhez, izmusokhoz. Ennek köszönhetően az életmű egésze is karakteres és egyéni.

Makláry Kálmán hajdúszoboszlói kiállításának részlete (Fotó: Liszkovszky Veronika)

Említettem, s köztudomású, legalábbis abban a körben, ahol Makláry Kálmánt ismerték és elismerték, hogy rockzenészként kezdte a művészi pályafutását, már igen fiatalon. Kurátortársad, Majoros László debreceni galerista és kiemelkedő művészeti rendezvények szervezője – szintén szoboszlói születésű. Ő mesélte, hogy a fiatalok tódultak annak a zenekarnak a koncertjeire, amelyben édesapád volt a gitáros. Milyen volt a családi indíttatás, háttér, és milyen lett a folytatás, hiszen te magad is festőként indultál?

A művészet hagyományosan meghatározó szerepet tölt be a családunk életében, ráadásul szinte műfaji korlátok nélkül. Az sem meglepő, hogy Édesapám több művészeti ágban is megtalálta az önkifejezés lehetőségét, először a zenében, majd a festészetben. Nagyapám hegedűművészként, Édesapám nagybátyjai, Makláry Zoltán és János színpadi és filmszínészként voltak elismert művészek. A családi hagyományokat Édesapám zenészként és képzőművészként folytatta. S van egyfajta folyamatosság azáltal is, hogy magam is festőként indultam, majd divattervezői tanulmányokat folytattam.

Milyen volt az otthoni miliő édesapád mellett, gyermekkorotokban?

Műtermét a saját házunkban alakította ki, így az alkotás az otthon, a családi miliő része volt. Munkája iránti elkötelezettsége, szeretete már korán vonzóvá tette számomra a festészetet. A vizualitásra egyébként is érzékeny gyermekként szívesen töltöttem időt vele a műteremben, majd amikor már én magam is festeni kezdtem, sokat dolgoztunk együtt, számíthattam segítségére és tanácsaira. Otthonunkban ráadásul állandó vendégek voltak a művésztársak, gyűjtők, kritikusok, újságírók, a baráti és családi beszélgetésekben is szinte folyamatos jelenléte volt a művészetnek.

Makláry Kálmán hajdúszoboszlói kiállításának részlete (Fotó: Liszkovszky Veronika)

Milyen zenei és festészeti tanulmányokat folytatott Makláry Kálmán, a rockzenészből lett festő, kik voltak a mesterei?

Édesapámról soha nem is tudtam volna elképzelni, hogy valamilyen oktatási vagy más intézményi struktúrán belül szerezze meg azt a tudást, ami az alkotói önkifejezéshez szükséges. Az alkalmazkodás, szabálykövetés, beilleszkedés meglehetősen távol állt tőle. „Mestereket”, példaképeket is magának választott, és a technikai tudást zenében, festészetben egyaránt nagy alapossággal, de önállóan sajátította el. Festészetében meghatározó előképnek tekinthető Chagall, Kandinsky vagy Willem de Kooning, de hatással voltak rá az absztrakt expresszionisták is, köztük kiemelten például Joan Mitchell, Jackson Pollock és Mark Rothko.

A kilencvenes években az egyik budapesti kiállítását „a rockgitáros festményei” címmel hirdették. Magam mindig úgy láttam, hogy a festészete, a színhasználat, a szerkezet tele van muzsikával. Te hogyan érzékeled ezt?

A mai napig rendkívül fontos szerepe van a zenének Édesapám életében. Nem véletlen a mostani kiállítás címválasztása sem, a Belső zene kifejezetten erre a jelenségre utal. Ő maga ezt valahol úgy fogalmazta meg, hogy „képeim – egy tulajdonképpeni nézőpontból – a bensőmben szóló zene, érzéseim és gondolataim kivetülései”. Az alkotási folyamatnak is integráns része volt a muzsika, hiszen festés közben is mindig zenét hallgatott, ami szinte beleivódott a vászonba.

Makláry Kálmán hajdúszoboszlói kiállításának részlete (Fotó: Liszkovszky Veronika)

Most, felnőtt fejjel, s mint aki maga is belekóstolt a képzőművészetbe, milyen szakaszokat látsz édesapád pályáján? Hogyan változott festői nyelvezete? Milyen hatások érték? Korszakolta-e valaki ezt a művészeti folyamatot legalább idehaza?

Életművére a folyamatos fejlődés jellemző, és miközben befogadta és beépítette az őt ért impulzusokat, az általa megalkotott képi világ mégis egyéni és őrá jellemző maradt. Számtalan pályatársához hasonlóan izgalmas átmeneteken keresztül jutott el a figurativitástól az absztrakcióig, s néhány évtizede már csak nonfiguratív, esetenként kifejezetten monokróm alkotások kerültek ki a keze alól. A kritikusi reflexiók általában egy-egy kiállításához kapcsolódnak, következésképpen az életmű bizonyos szakaszaira vonatkoznak, az alkotói pályaív a mai napig nem vált átfogó szakmai feldolgozás tárgyává. A mostani tárlattal induló kiállítássorozat is részben ezt a célt szolgálja, szeretnénk munkásságának egészét a maga folyamatában, összetettségében bemutatni. Azt reméljük, ennek hatására Makláry Kálmán a helyére kerül a művészeti színtéren, a hazai kortárs alkotói közeg, majd művészetünk történetének integráns és jelentős alkotójaként.

Katalogizálva van-e, hogy milyen művek születtek az idők folyamán, és azok hol lelhetők fel?

Már a mostani kiállítás esetében, különösen pedig majd az ezt követő tárlatok anyagainak összeállítása kapcsán az egyik legkomolyabb kihívást a rendkívül terjedelmes életmű feldolgozása és rendszerezése jelenti. Az alkotások katalogizálása folyamatban van, a folyamat végén pedig régi adósságot törlesztünk akkor, amikor Édesapám életmű-katalógusát majd kezébe veheti a művészetszerető közönség.

Makláry Kálmán hajdúszoboszlói kiállításának részlete (Fotó: Liszkovszky Veronika)

Mi lesz műveinek további sorsa? Hol találhatók az alkotások? Mik a további tervek?

Ugyan a munkát valamelyest megnehezíti, de az életmű értékét és jelentőségét kézzelfoghatóvá teszi, hogy Édesapám több száz alkotása magángyűjteményekbe került. Rendszeres és alkalmi vásárlói között ráadásul a magyarok mellett számos külföldi – elsősorban német és holland – gyűjtő van, de akadnak alkotásai tengerentúli kollekciókban is. Jelenleg a következő évekre vonatkozóan az eddigieknél intenzívebb jelenlét, így önálló kereskedelmi és múzeumi kiállítások előkészítése zajlik, de például az aukciós házak érdeklődése is érezhetően megnőtt, ami tovább bővítheti az életmű láthatóságát. Hogy hova jutunk ennek a folyamatnak a végén, arra a kérdésre szívesen válaszolok majd néhány év múlva, de rendkívül biztató, hogy terveinkre, így például a most nyílt kiállításra is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik, érezhető szeretet, érdeklődés, népszerűség övezi Makláry Kálmán művészetét.


Az interjú Makláry Kálmán Belső zene című kiállításának alkalmával készült (Kovács Máté Városi Művelődési Központ, Hajdúszoboszló, 2024. július 11. – augusztus 10.)


> Makáry Kálmán festőművész honlapja

> Tévériport a Belső zene című Makláry-kiállításról


Galéria > Makláry Kálmán festményei

Fotók: Láng Eszter