„Amikor Jung a tudattalan személyiség egyik részét árnyéknak nevezte el, ezzel egy viszonylag jól körülhatárolt tényezőre utalt. Ám néha minden, ami az ego számára ismeretlen, az árnyékba olvad bele, beleértve a legértékesebb és legmagasabb rendű erőket” – írta Jung követője, Marie-Louise von Franz.(1) A közmondások és szólások mint a kultúrák desztillált bölcsességei generációkon keresztül öröklődnek, a kollektív tapasztalat részévé válnak, majd idővel átalakulnak, formálódnak. Bennük az árnyék projekcióit is felismerhetjük, a másokban felismert hibák a sajátjainkra ébreszthetnek. Tömör és gyakran metaforikus természetük a művészek inspirációs forrása. Az emberi természet negatív oldalaira reflektálnak, néha humorral enyhítik súlyosságukat.
Ebben a projektben nem a bennük rejlő etikai vétségekre emlékeztető tartalom elemzése a cél, hanem a Photoshop képszerkesztő szoftver funkcióinak és eszközeinek összekapcsolása a közmondások üzeneteivel, lehetőség szerint szem előtt tartva a két médium (a régi szöveg és a digitális kép) kapcsolatát. A technológia és a nyelv metaforáinak metszéspontján egyensúlyozva igyekszem a képszerkesztő program funkcióinak szisztematikus leképezésére és a közmondások szemantikai elemeinek összehangolására. A képszerkesztés során zajló folyamatok rokoníthatók a közmondások alapjait képező fogalmakkal, mint az ismétlés, a javítás, az átalakítás vagy éppen a manipuláció. Például a Nézd meg az anyját, vedd el a lányát a „klónbélyegző” (Clone Stamp Tool) tulajdonságait mutatja be, amely egy-egy képelem tökéletes másolatának elkészítésére alkalmas. Az eszköz az eredeti kép egy adott területéről vesz mintát, majd azt egy másik területre helyezi át, tökéletes másolatot hozva létre. A bélyegző a forrásterület textúráját, fényviszonyait és színeit is pontosan megőrzi, így létrehozható a sokszorosítás.
Ha adnak, vedd el, ha ütnek, szaladj el című kép egy gyors reakciót igénylő élethelyzetet ír le és a „mozgató eszköz” „jótékony” tulajdonságaira hívja fel a figyelmet. A „mozgató eszköz” (Move Tool) a képszerkesztés alapvető eszköze, amely lehetővé teszi egy adott képelem vagy objektum gyors áthelyezését a vásznon.
A Minden szentnek maga felé hajlik a keze összekapcsolódik a „bábu hajlítása eszközzel” (Puppet Warp), ahol az algoritmus lehetővé teszi, hogy a kép egyes részeit „csavarni”, „hajlítani” lehessen. A bábhajlítás során tűk elhelyezésével az adott területek finoman alakíthatók, mintha ízületek lennének, amelyek az anatómia törvényeinek ellentmondóan is képesek mozdulni.
A Nem különb a deákné vásznánál szólás eredettörténete számos változatban létezik. A képen megjelenő deákné–karakter egy falusi tanítónénak a történetéhez kapcsolódik, aki a férjét, iszákossága miatt, mint a vásznat püfölte. Akárcsak a deákné, aki megpróbálja átalakítani a férje viselkedését, a Photoshop vászon beállításai is alkalmasak a digitális kép átalakítására, szerkesztésére. A vászon beállításai (Canvas Size and Color) a méret, háttérszín és textúra, a képi kompozíció alapjául szolgálnak, megfelelő alapot biztosítanak a vizuális történetek elmondására, egy fontos üzenet sulykolására.
A Justicia becsületén esett foltot pedig nyom nélkül el lehet tűntetni a „foltgyógyító-ecset eszközzel” (Spot Healing Brush). A „foltgyógyító ecset” fő funkciója, hogy kisebb hibákat vagy nem kívánt részleteket eltávolítson a képről, miközben megtartja a környező textúrákat és színeket. Ehhez a program a nevében is beszédes „tartalomérzékeny kitöltés” (Content-Aware Fill) algoritmust használja, amely automatikusan illeszti a javítást a környezethez. A technológia egyik legnagyobb előnye, hogy az alkotónak nem kell külön beállítani vagy megadni, honnan származzanak a javításhoz szükséges minták, mivel a gép automatikusan végzi el ezt a feladatot a környező képterületet vizsgálva.
A digitális képalkotás funkciói és a tradicionális bölcsességek összeolvadnak, a projekt a nyelv és a vizualitás határterületein mozog, szisztematikusan vizsgálva, hogyan jeleníthető meg a régi és az új médium közötti kapcsolat. Ez a folyamat a digitális képek és a nyelv közötti új kapcsolatot teremti meg, ahol az egyik eszköz (képszerkesztés) szimbolikusan tükrözi a másik (nyelv) működését. Reményeim szerint a projekt nemcsak vizuális kísérlet, hanem médiaelméleti reflexió is: hogyan válnak a digitális eszközök az emberi tapasztalatok új kifejezési formáivá.
Hivatkozás
1 Az árnyék tudatosítása. In: Carl Gustave Jung, Marie-Louise von Franz, Joseph L. Henderson, Jolande Jacobi, Aniela Jaffé: Az ember és szimbólumai. Göncöl Kiadó, 1993, 176.