Batman a templomtorony körül köröz vagy tíz percet, aztán száll csak le az ereszemre, és most itt lóg a lépcső fölött, fejjel lefelé. Superman az előbb szólt be a kerítésen át, hogy illene füvet nyíratnom, és hogy levágja ő szívesen, ha van fűnyíróm. Elküldtem a francba. Már megint tök részeg volt, egy elemes mixert se bíznék rá, nemhogy a fűnyíróm. Majd meglátod, meg fogod látni – mondta, és továbbment végül. A nap egyébként már rég lebukott a horizont mögött. Ő legalább bevállalta, bár naponta lebukni nem nagy ügy, naponta buknak le mások is. A whisky, amit a kisboltban vettem, épp elfogyott. Az előbb dobtam ki a kukába az üveget. Meg se néztem a márkát, valami kommersz volt, gondolom, az árából ítélve, amit a boltos mosolyogva bezsebelt. Egy este alatt döntöttem le. Vagy be. Mindegy. Most kicsit jobb. Nem sokkal, de épp egy ici-picivel. A lakásban bömböl a zene: Ane Brun. Kurvajó, érted? Kurvajó. Nem beszélünk csúnyán. Ez tény. Igen, ahogy gondolod, a lépcsőn ülök. Az ajtó előtt. Hol ülnék másutt? Itt viszonylag elviselhető a hőség. Batman himbálja magát kicsit. Nyilván melege van. A templom tornyáról újabb batmenek ereszkednek alá, és kapaszkodnak meg fejjel lefelé a szemközti ház ereszén. Szokásuk nekik ez, így estelente. Nem kapcsolom ki a magnót! Magánál is bömbölt a múlt hétvégén valami tuc-tuc! Ez legalább minőségi zene. Persze, hogy nem ismeri. Az olyan tahók, mint maga, nem hallgatnak ilyeneket. Jöjjön át, igyunk egy sört. Jöjjön már, egyedül nem bírok már inni. Borsodi van itthon. Hideg. Pálinka is van, én utálom a páleszt. Persze hogy töltök. De inkább töltsön magának, nem tudok felállni innen a lépcsőről. Beszívtam. Ott van a kredencen, a kredenc meg a konyhában. Jó pálinka. Körte. A háromszáz éves körtefáról. Nem hülyülök. Tényleg. Egészség. Örülök, hogy ízlik. Töltsön csak magának, ahogyan kedve van. Na ugye, hogy lehet ezt a zenét hallgatni. Ane Brun. Norvég. Igen, olyan, mint egy skandináv krimi, változatos és izgalmas. Nem is tudtam, hogy maga tud olvasni. Bunkó vagyok, persze hogy bunkó. Ne törődjön velem. Igyon. A falakról énekel, amiket épített, aztán lezuhantak. Meg egy angyalról is. Meg hogy szarik a gravitációra, nem esik el többé. Vagy nem esik le. Akkor meg minek kérdezi, ha jobban tudja? Gőzöm se volt, hogy beszél angolul. Én nem beszélek. Csak megnéztem a szöveget a neten. Jó mi? Na látod. Ane Brun. Nem bunkóságból tegeztelek le. Csak a barátság jele. Akar a fene barátkozni veled. Csak úgy mondtam. Miért, te nem beszélsz néha hülyeségeket? Az asszonnyal, persze, azt hallottam a múltkor. De azért visszaszólt: – Dugjál egyedül – ezt kiabálta, te meg akkor csöndben maradtál. Nekem nincs csajom. Senkim sincs hosszú távon. Már úgy értem, állandó nőm. Nocsak, Cseh Tamást is ismered? Te, van az a dal: A jobbik részem… Egy Barátom régen… barátom… akkor az volt. Semmi. Nem rád tartozik. Az a nő, akire gondolsz, nem jön többet. Nem jöhet. Más sorsa lett. Most várom az igazit, tudod. Komolyan várom. Hiszek benne. Te nem hiszel benne? Te miben hiszel? Nem úgy nézel ki. Sose láttalak a templomba menni istentiszteletre. Ez egy református templom itt, te hülye vagy, itt nincs mise. Nekem is tökmindegy. De nem voltál benn ezek szerint soha. Én se. A tiszteletes asszony nem hívott, pedig tőle bérlem a házat. Te, egyszer valami szerelővel jött be, mikor nem voltam itthon. Álldogált a képeim előtt. Rendes nő nagyon. Onnan, hogy be volt kapcsolva a kamera, és a telefonom mozgást jelzett. Persze hogy csak akkor kapcsolom be, ha nem vagyok itthon. Miért, te mikor? Azta, és az asszony mit szól hozzá? Hülyítesz, jól van, hülyítesz. Megérdemlem. Te tényleg tengerész vagy? Akkor már értek mindent. Az angolt, a Cseh Tamást, az asszonyt. De az ember egyszer elhagyja a tengert, és hazaér. Örökre. Ha megtalálta azt, akit keres. Én most találtam meg. Erre igyunk. Egészségedre! Nekem? Hát nem is tudom. Soha nem késő. Nem kellene innom? Nem kellene. Ne menj még, igyunk egyet a tengerre. Akkor legalább egy kilépőt! Ez a beszéd. Egészségedre! Én még üldögélek itt egy kicsit. Semmi baj, kösz jól vagyok. Batman meg elaludt. A többi haverja meg eltűnt a másik ereszről. Most akkor mi lesz? Holnap szólok Supermannek, hogy lenyírhatja a füvet. Hobbyból. Mert fizetni nem tudok érte. Egy fél üveg pálinkát adok max.. Szerintem vállalja. Ane Brun közben elhallgatott. „Kisvártatva” – ez a szó jut eszembe, és nem megy ki belőle. Ott van az észben. Hello Hem! Hogy kerülsz ide? Ülj le ide mellém, ne álltasd magad. Besenyő Pista bácsi mondta ezt. Emlékszem, a gyerekekkel hányszor hallgattuk meg a Lila libát… Pálinka van. Ez olyan magyarosch. A Főnök engedte, hogy főzzön a nép. A Főnök néha megenged ezt-azt, odaad, vagy inkább odalök, aztán másnap elveszi. Ez szórakoztatja. A te főnököd meg folyton elalszik. Persze, pihenteti a szemét… én is ezt mondanám. Rohadtul nincs itt, amikor kellene. Csak néz fentről, álmos szemekkel. Te Hem, nem kellene valami tervet szőnünk? Mit tudom én, egy utazás, vagy valami hasonló. Vagy csak szimplán a túlélésre. Nem vagyok búvalbaszott. Tök jó kedvem van. Ittam is. A szomszéd, a tengerész is velem ivott. Most Te is ihatsz velem. Igyunk. Az ott az ereszen? Batman. Láthatod Te is. Alszik. Afrika. Oda vágysz? A Kilimandzsáró. Felvegyem a bakancslistámra? Felveszem. Te Hem, ma küldött pár régi képet magáról. Teccik. Járt Amerikában is. A Te hazád, nem az enyém. Fiatal. Nagyon. De ha egyszer szeretem. Te szerettél valaha valakit úgy, hogy majdnem belehaltál? Nekem is. Ő a negyedik. Persze hogy egész életemben. Neked is pont négy volt? Négy nagy szerelem? Mondtam én, hogy értjük egymást. Nem, ezt nem cseszem el, ne izgulj. Kivárom, legyen, ami lenni bír. Most a csendjét keresi. Képzeld Hem, Ő, egy különleges Nő. Gyönyörű. Látod ezt a képet? Átkarolom. Átkarol. Nézd a tekintetét. Tiszta és világos, és belevág a tekintetedbe, mint egy penge. Várok rá. Megvárom. Bármikor jöhet. Hát ezt Te is tudtad, annak idején. Várni. Nekem ez nehezebb. Látom magam előtt, magamban a következő órákat, napokat, éveket. Persze hogy padlóra visz, ha nem az történik, amit szeretnék, vagy amire vágyom. Tudom én is, hogy hülye vagyok, nem kell neked is megerősítened. A tengerész is mondta, a szomszéd. Jó, menjünk. Már tudok járni, semmi gond. Elsétálunk a mezőre. Ahogy régebben, emlékszel? A páleszt is visszük. Tedd zsebre. Csak megbotlottam kicsit, de kösz, hogy elkaptál. Nem bírom a piát, nem is szeretem. Na jó, a whiskyt. Egyedül azt. Fúúú! Láttad azt a nyulat ott a vetésben? Jó mi? Jó, hogy nincs nálad. Leszednéd szegény nyuszikát. Össze kell szednem magam, jövő héten találkozom Vele. Á, lehet hogy nem. Mindig közbejöhet valami, amiért nem ér rá. Talán most. A munkája. Embereknek mutatja meg a múltjukat. Nem viccelek. Nagyon jól csinálja. Visszaviszi őket az időben, oda, ahonnan mindannyian jöttünk. Nekem? Mózes. Jézus? Na figyelj. Ha most jönne egy csávó, és kiállna a nép elé, és azt mondaná: szeressétek egymást, bízzatok Istenben, egymásban, de elsősorban magatokban. Mert Isten bennetek van, ott van mindenkiben, minden kis kavicsban, fában, a vízben, minden élőben és élettelenben. Hogy olyan egyszerű az egész, mindenki forduljon úgy a másik felé, ahogyan Ő szeretné, hogy felé forduljanak. Ha jönne egy ilyen fazon, szerinted meghallaná valaki a hangját ebben a zajban, ami ma van? Persze hogy nem. Tök hülyének néznék. De nem is jön ilyen csávó. Egyszer jött. Aztán az Atya hagyta, hogy ott lógjon a kereszten. Persze hogy furcsa. Neked nem lenne furcsa, ha két személy lennél, meg egy galamb? Aztán huss… úgy szállt el, hogy itt maradt. Mi meg csak várjuk azóta is. Te visszajönnél a helyében még egyszer? Én? Visszajönnék. Nem adnám fel. Most? Most sem adom fel. A Szerelmem várom. Te vártad annak idején? Akkor jó. Neked elhiszem. Szép kavics. Én meg egy fadarabot adok Neked. Ezt itt. Háromfelé ágazik. Két kar, és a fej. Igen. Az. Hinni kell benne. Muszáj, Hem. Különben szétesik a világ. Ez a mi nagy hitünk, a lelki gravitációban. Ez tart össze. Nem sírok. Ja? Ezek csak a könnyeim. Ez itt? Nem alszik. Elpusztult. Nem nyúlok hozzá. Temessük el. A szántásban puha a föld. Gyerünk Hem. Kaparjuk csak. Ez a sorsunk. Egy lyukat kaparunk egy mező szélibe, ennek a szerencsétlen kisrókának. Nem elég mély. Ne legyél lusta. Na azért. Huh… kurva nehéz meló a sírásóké. Még egy fél métert legalább. Sebaj, majd adok tiszta nadrágot meg inget. Van egy régi nadrágom, bő nekem, Rád pont jó lesz. Hogyne tudnám. Látom. Azzal a műtrágyászsákkal fogjuk meg. Gustav Mesmer ilyenekből csinált szárnyakat… Hupsz. Földet rá. Csináljunk egy keresztet. Ez a kis feszület pont jó lesz. Rókahúgocska, elmentél hát, már az örök vadászmezőn rohansz, vitorlázva lobog utánad a farkad, fúj a szél, a hold magasan jár, világos a mező, az állatok messziről figyelik, ahogyan futsz, vörös bundádon csillog a fény, és valahol messzire megkondul egy harang. Rókahúgocska, megérdemled te is, hogy elkaparjon valaki, mert szép életet éltél talán, és csak remélni tudom, hogy gyors volt a pillanat, amiben átléptél a küszöbön. A tested benne marad abban az örök körforgásban, ami előrébb viszi a világot, táplálja, fűti önmagát, a lelked, a szabadságszerető lelked is velünk marad, ameddig emlékezni bírunk rád, Hem és én. Hát, ennyit megérdemelt. Ha én megyek el, Hem, majd kilencvenkétévesen, vagy százötévesen – emeltem a tétet – mondasz valami kedveset, mielőtt a gyerekeim beleszórják a hamvaim a szélbe? Ott leszel, persze hogy ott leszel Te is. Kösz, már jól vagyok. Menjünk most Hem, menjünk haza.
