Emlékezem

Ha az élet egy folyó,
Az enyém csak egy patak,
Egészen apró hullámokkal.
Lassan sodor magával,
Fentről le.
De nem emlékszem a fentre,
Csak a patakban lévő
Lépőkövekre.
Egyik láb, másik láb,
Lépőkő, újabb lépőkő,
Körülöttük a patak,
Melyben idáig jutottam,
Mégis,
Mintha csak a lépések
Lettek volna.

Moser dédmamámnál

Két-három éves lehetek.
Egy nagy asztalnál ülünk.
Őket nem is látom.
Előttem porcelánfigurák,
azokkal játszok.
Nem törtem össze őket.
A madár
Ma már
Az én vitrinemben van.

A mezőtúri házban

A mezőtúri házban
Éltünk hatéves koromig.
Háromszobás Kádár-kocka
Kalákában építve.
Padlója tört márvány,
Vegyesen piros és kék.
Az egyikben egy
Megkövesedett csiga.
A húgommal közös
szobánkban ülök a padlón,
Nézek a csillárra,
Kezemben egy fakupa.
Nézem a csillárt,
Nem gondolkodom,
Csak lendül a kezem.
A csillár törik,
A kupa esik.
Ma már
A kupa sincs meg.

Apával játszva

A homokozóban ülünk,
Előttünk a homokvár
És a két
Műanyag lovaskatona.
A piros Holubán.
A gonosz.
A kék Kinizsi,
A jó.
Nem tudom,
Mit játszottunk velük,
De szerettem ezt a játékot
Apával.

Azt is,
Mikor fából és
Fekete fóliából
Sátrat épített.
Ildivel
Az volt a főhadiszállásunk.
Szerettem azt is,
Mikor a konyhát
Telelőttük krumplipuskával,
A csigáknak
Házat csináltunk
Joghurtos poharakból,
Vagy csinált nekem
Fából egy játék kardot,
Amin keresztülestem,
S eltörtem a karom.
Begipszelték,
Rosszul forrt össze.
Eltörték megint.
A karomnak azóta semmi baja,
A kard rég nincs meg,
De azóta is
Örülök neki.

Kata

Az óvodában
Kata volt a szerelmem.
Mikor ovi után
Elköltöztünk Szolnokra,
Írtam neki egy képeslapot:
Kedves Kata!
Sokol csokollak.
Sosem küldtem el.

A mezőtúri kert

Az előkertben
Sanyikával kipróbáltuk
A Winnetou puskámat.
Céloztunk:
Pukk,
Egy galamb leesett
Az égről.

„Sosem fogjátok tudni
Eladni a házatokat” –
Mondta –,
„Őcsémmel már
Teledobáltuk
Sárral a falát.”

A túloldalon lakó Misit
Jobban szerettem.
Volt pedálos autója.

A garázsunk előtt
Sok gyöngyvirág nőtt.
Minden anyák napján
Onnan került csokor.
S oda építettem
A csigáknak házat
Joghurtos pohárból.

A kerti út mellett
Tuja,
A fordulónál kaktusz.
Egyszer beleültem.
Kinevettek.
Akkor is,
Mikor a tyúk megkergetett.

Kicsit odébb
Bambusz.
Oda szerettem
Pisilni.
Kellene a mostani
Kertembe is bambusz.
De már zavar,
Hogy belátnak.

Anya

Az első emlékem,
Hogy előttünk
Az iskolára felkészítő
Könyv,
S tanulunk.

Később
Angolt tanultunk,
Meg magyart.
Végeláthatatlan
Tollbamondások
Hétvégenként.
Meg present perfect simple
És társai.
Utáltam.

Most
Jól beszélek angolul,
De azért
Nem tudom biztosan,
Hogyan írják
A Megyeri-hidat.

Népek

1.
Azt mondta
A feleségem,
Hogy a dánok
Kis dán zászlókat
Szúrnak
Az utcán
A kutyaszarba,
Jelezve,
Hogy ez nem oké.

Mikor Pilisvörösváron
A házunk elé piszkított
A szomszéd kutyája,
Beleszúrtam
Egy kis zászlót.

Másnapra eltűnt.
A szar
maradt.