39. Isten hozta

Az egzotikus Japánba a Magyar Állami Bábszínház társulatát a Diótörő előadásaira az ottani női szervezet hívta meg, és anyaként gondoskodtak mindvégig az ellátásukról. A japán nők a gyerekek szülése után otthon maradnak a kicsikkel. Rendben tartják a házat, mosnak. Főzniük nem kell, áruházakban óriási hegyekben állnak elkészítve az ételek. A főtt rizstől kezdve a grillezett tengeri csemegékig saláták, szószok, mindenféle készétel rendelkezésükre áll, csak dobozokba kell lapátolni, hazavinni és mikróban felmelegíteni. Amint a gyerekek bekerülnek az óvodába, iskolába, a nők elkezdenek otthon egyedül unatkozni. Egyletekbe szerveződve tornáznak, tájcsiznak, zsúrokat tartanak, kirándulnak.

A gyerekek egyenruhában járnak iskolába, ahogy nőnek, egyre sötétebbre változik a magasan begombolt, katonás viseletük színe.

Nő a férjétől csak abban az esetben válhat el, ha a férfi nem keres annyit, hogy eltartsa a családját. Attól még nem lesz több a család bevétele, gondolja Bábé, ha különmennek, és onnantól ki fogja eltartani őket. Az is válóok, ha a nő megcsalja a férjét.

Az utcán a családfő megy elől, az asszony hátul a csomagokkal és a gyerekekkel. A metrón benyomó-embereket alkalmaznak, akik bepréselik az utasokat.

A több kamionnyi kosztümöt és kellékeket repülő szállította Tokióba. A reptéren a magyar bábosokat transzparensekkel, Isten hozta a Magyar Bábszínház Színészeit!, zászlócskákkal és virágokkal fogadták. Háromszori átszállással, tizenöt órai utazás után elcsigázottan megérkezve meghökkentő és megrendítő volt az ováció. Egyenes járat nem indult Japánba Budapestről. Moszkvába, onnan Bangkokba utaztak, míg végül megérkeztek Tokióba.

Fáradalmait nagyjából kipihenve a fejébe vette Bábé, hogy metróval városnézésre megy. Az alagútba leérve elfogta a pánik, mert semmi sem volt európai nyelven kiírva. A falakon minden irányban hieroglifákkal telepötyögtetett táblák fogadták. A kolléganője egy japán férfitől megkérdezte angolul, hogy merre van a belváros. A megszólított japán akcentussal angolul úgy eligazította őket, hogy egy kukkot sem értettek.

A középen fekvő Honshu szigeten, ahol Tokió, Osaka és Kiotó városok vannak, olyan az éghajlat, mint Európában, csak gyakrabban esik az eső, ezért ide telepítették a rizsföldjeiket. Ezen a főszigeten Csinkauzen nevű, 300 kilométer/órás sebességű vonattal száguldottak végig a Kyushu nevű, legdélebben fekvő szigetre előadásokat tartani, mert tavasszal ott bontanak először szirmokat a cseresznyevirágok. A nőegylet úgy szervezte meg az egész turnét, hogy kövessék a cseresznyevirágzás menetét.

[…]

41. Dobja ki

A bábosokat kísérő anyaszervezet vezetői minden esetben férfiak voltak. Majd fog jönni a nagy Takahira, mondogatták kellő tisztelettel és áhítattal a folyton mosolygó asszonyok. Egyáltalán nem várták vele a találkozást a bábszínészek, mert a neve hangzatából valami félelmetes, tagbaszakadt, goromba személyre asszociáltak. Addig-addig emlegették, míg megjelent Takahira. Kicsi volt, vékony és riasztóan csúnya.

Minden bábosra vigyázott egy nőegyleti tag, főleg azért, nehogy elvesszen. A Hayett szállóban tartottak ünnepi fogadást a tiszteletükre. Kis, színes porcelánedényt tettek le Béla elé. Leemelte a fedelét, egy hatalmas sáska ült benne. Kizárt dolog, hogy ezt ő megegye. A mellette ülő kolléganő javasolta, hogy dobja ki a tálból a sáskát, és igyák meg a levét. Kihajította a padlóra a nagy rovart és a húslevesre emlékeztető aranysárga levet meg akarta inni. Az első kortytól olyan penetráns bűz terjedt szét a szájüregében, hogy gyorsan lefedte az edénykét.

Második fogás kis lábacskákon álló nagy intarziás fadobozban érkezett. Hezitált, hogy fel merje-e nyitni. Konyicsiva, mondta a nagy Takahira mosolyogva. Bábé kénytelen volt kinyitni a dobozt. Tele volt olyan kis göbökkel, mint a minyonok. Evőeszközül csak sötétbarna pálcikák voltak kikészítve az asztalra. Tömény halszag csapott fel a doboz mélyéről. Tengeri moszatba csomagolt szusi volt benne csummancsokba (ahogy Bábé elnevezte) összegyúrt rizzsel. Meg kell tanulniuk pálcikával enni, ha nem akarnak éhen maradni, javasolta a nőszervezeti kísérő. Minden áldott nap rizst kaptak szusival. Amikor finom csemegével kecsegtették őket, egy hatalmas fehér, szőrös rák terpeszkedett a tál alján, ami Bábét legjobban gyilkos pókra emlékeztette. Nagyon drága, ecsetelte a nőszervezeti kísérő, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, hogy jeles alkalmakkor ilyet egyenek. A tizennyolc fogásból álló vacsorából európai íny ízlésének alig akadt megfelelő falat.

[…]

43. Nyikorgó padló

Előadások után színes, tarka kimonójukban egy párnán térdelve, szétterpesztett lábszáraik közé lecsücsülve várják a bábosokat a nőegylet tagjai.

Már a liftben is egy bájos kísérőkisasszony fogadta őket lótuszvirágos selyemkimonóban, mosolyogva hajlongva. Ő nyomta meg a gombot beszálláskor. Kiszállás után addig állt meghajolva a liftajtó mellett, míg be nem fordultak a bábosok a folyosó végén. Egyikükbe belebújt a kisördög, és azt súgta neki, hogy a sarkon gyorsan forduljon vissza, a kísérőkisasszonyt újabb meghajlásra késztetni. Többször is megismételték ezt a jelenetet, aztán elszégyellték magukat, hiszen ő is ember, több tiszteletet érdemelne.

Alacsony asztalok mellett párnán ülve ettek. Minden egyes vacsoránál terítékre került a szusi és a szaké. A szusit hidegen tálalták, az ital meleg volt és gyenge. Whyskivel nyomatták le az ételeket, hogy bennük maradjon. Egy alkalommal látva Bábé nőegyleti kísérője, hogy a szusihoz hozzá sem nyúl, a pálcikákkal leemelt a tálról egy nyers halkarikát, belemártotta a szójaszószba, Béla elé hajolva, mosolyogva annyit mondott, hogy ojsi és belenyomta a szusit a szájába. Bélának az undortól összeszorult a torka, majd megfulladt, míg végre sikerült neki a valamennyire megrágott ételt lenyelnie. A nő kíméletet nem ismerve annyiszor tömte Bábé szájába a szusit ojsi szó kísérettel, míg a tálca ki nem ürült. Rendben, gondolta Bábé, hogy az európai férfi kuriózum a japán nőknek, de azért még nem kéne őket halálra etetni.

Rizs, hal, rizs, hal…, a kenyeret nem is ismerik. Ha a bábos csoport meglát valahol egy Mec Donaldsot, mintha az éhhalál küszöbét súrolnák, megrohamozzák, és tömik magukba a hamburgert, pedig az sem európai jellegű étel, de legalább tartalmaz valami kenyérszerűt is.

A régi épületek bambuszból és kőből készültek. A padló mindenhol annak a tradíciónak megfelelően nyikorog, ha illetéktelen behatoló, például gyilkos jön, meg lehessen hallani. Bútorok nincsenek a szállodaszobákban. Szigorú tisztaságot tartanak, mert közvetlenül a padlóra ágyaznak. Belépéskor a vendégek három pár papucsot kapnak. Az egyikben a folyosón járnak, lecserélik a másikra, ha belépnek a szobájukba, a harmadik pár a fürdőszobai használatra szolgál.

Az ajtókat bambuszból készítik papiruszablakokkal. A vendég kap egy jukata nevű vékony, laza, kockás köpenyt. Azt magukra öltve, matracukon heverészve társalognak és iddogálnak esténként.

A nézők kimonóba öltözve jelennek meg a bábszínházban. Az alsóruhájuk fehér, sárga vagy rózsaszín, erre veszik rá a kimonót. A női kimonók ujjának hossza a félreértések elkerülése végett különböző. A hajadonoknak hosszabb a ruhájuk ujja, a férjezett nőknek rövidebb. Ahogy öregszenek, egyre sötétebb ruhát öltenek magukra. Egyujjas fehér harisnyát hordanak, hogy a hüvelykujj mellé be tudják csúsztatni a fapapucsuk pántját. A papucs talpa lényegesen rövidebb a lábfejüknél, pipiskedve, csoszogva tudnak csak járni benne. El nem tudja képzelni Bábé, hogy ez mire jó. A férfikimonó felső kabátján a gombként szolgáló pomponok színe megkülönböztető jel. Fehéret a szabad férfiak, pirosat a házasok, fekete pompont az özvegyek hordanak.

Különös látványban van része a bábosnak, ha lenéz a színpadról a nézőtérre. Úgy ülnek a kispárnájukon, mint a levelibékák a tavirózsaleveleken, csak épphogy nem brekegnek.

Minden japán nagyváros egyforma. Szabályos utcákban hatalmas épületek. Ha egyben megfordultál, mindegyiket láttad. Emiatt Bábé nem is tudná felidézni utólag, hogy hol játszottak és hol nem. Melyik városban milyen különös esemény történt velük.


A közölt szövegek részletek a szerző kiadás alatt lévő, Karcogások című kisregényből.