minden fordítva van
szabálytalanul kanyarodik az utca
folyton szemedbe süt a nap
örökös körforgalomban élsz
ahol a változó mindig ugyanaz
csak a nevek fogynak s mögülük
elhervadnak lassan az arcok is
– sohasem mondtad el neki
csak itt a varjúhang ölelte sírhant
fölött karcoltad a levegőbe
a titkot de a kíváncsiság megvakult
és túl sok már a hiányjel is
– itt minden fordítva van és egyre
távolabb
késésben
graffitikkel telefestett vasúti kocsik
közt téblábolsz – az idő a búcsúhoz kevés
várakozásnak hosszú
megváltó sípszó
ennyi maradt a gyermekévekből
egymásba csúsznak az emlékek
karon ragad a képzelet
a támlába kapaszkodva
kapargatod az ablakra dermedt
jégvirágokat
de az idő sohasem szimmetrikus
és a múlt is befejezetlen nélküled
néma hiányok furakodnak
a kivágott diófa árnyékába
s ott bolyongsz örökös késésben te is
nulla fok
villódzó neonfénnyel babrál a szürkület
goromba csönd az árkádok alatt
valaki fázósan zugot keres
nincs más kijárat
ahol kimenekíthetnéd a szégyenérzetet
a büszkeség otthon felejti titkait
elviselhetőbb lenne részegen
nem kifeszítve örökérvényű ígéretek között
nem érted hogy történhetett
gyártani kellett valami kificamodott
ideológiát míg allergiás kényszerek
elő nem varázsoltak
egy régi Cseh Tamás-dallamot
– de ez már kórházi csempehideg
konok nulla fok
hiába számolod a sarkokat
a ritmus alig szivárog át
s a lüktető artériát átszúrják
a mentőautók villódzó fényei
Rendszeres szerzőnk, Oláh András – költő, író, a Partium folyóirat főszerkesztője – 2025-ben megkapta a József Attila-díjat; verseivel köszönjük.
