Ha elindulsz otthonról, hazulról, akkor valahová mész; dolgozni, bevásárolni, iskolába, látogatóba, misére, meccsre, valamit intézni. Ilyenkor az jár a fejedben, hogy ott, ahová igyekszel, mi fog történni, mit mondasz, mit mondanak, mit kell tenned. Autóval mész, néha gyalog, vagy biciklivel, de mindenképpen igyekszel. A gondolataidban ott van a cél, a feladat, a tennivaló. Alig veszed észre, hogy mi van az utcán, a téren, a parkban; körülötted.
Ha vendég, ha turista vagy valahol, akkor ráérsz; sétálsz, nézelődsz. Keresed az érdekeset és az egyedit, a szépet és az értékeset. Az érdeklődőket, a Nagyatádon vendégeskedőket és a sietős helybelieket is egy sétálós nézelődésre hívom Nagyatádon.
Hogy időben pontosak legyünk, induláskor találkozzunk a köztéri óránál. Könnyen megtalálja mindenki a magas oszlopon lévő, tetején iránytű és szélforgó konstrukcióját formázó órát, ami minden égtáj felé mutatja az időt. A Polgár Attila által tervezett „Köztéri óra” elkészítésében, felállításában a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézete hallgatói is részt vettek. Az új időt mutató alkotást 1989-ben állították fel…
Az óra mellől a város történelmének egy része is látszik. Keletre nézve öt emberderék vastag törzsű platánfát látunk. A platánokat másfél évszázada a jövőnek, nekünk is ültették az elődeink. Mennyi mindent megéltek, túléltek, „láttak” ezek a fák. Ha maradunk az óra mellett és nyugatra nézünk, egy életerős, szép törzsű, gyönyörű koronájú, égre törő fiatal platánfát látunk. Úgy tizenöt éves lehet…
Csak pár lépést kell megtennünk, és az ’56-os kopjafa, valamint a Nagy Imre-emlékkő előtt állunk, a mártír miniszterelnökről elnevezett téren. Milyen szép szimbólum; a magyar forradalmároknak a nagyatádi 56-os Szövetség által állított emlékoszlop, és a forradalom miniszterelnökének a város közössége által elhelyezett emlékköve egymás mellett, együtt, egyet jelentve. Méltó hely megemlékezni a nemzeti ünnepünkről, a mártírok kivégzéséről és újratemetéséről.
Sétálva elindulunk, és előre tekintve az utca túlsó felén, egy hivatali épület homlokzatán Bors István szobrászművész „Napisten” című, festett fémből készült, nagy méretű alkotását látjuk. Nagyatád 1971-es várossá avatása alkalmából helyezték el a mindig többet akarást, a közös erőfeszítést is egybegyűjtő, jelképező, figyelemfelkeltő, szép műalkotást. De mintha a Napisten feje állása, nézése hiányérzetet, rosszallást fejezne ki…
Ahogy sok magyar településen, Nagyatádon is Baross Gábor, a „vasminiszter” nevét viseli a vasútállomás felé vezető utca. Itt van a Városháza, a helyén korábban szép „kastély” állt, amelyet a hetvenes évek végén a hivatal építése miatt elbontottak. Nem kellett volna. A régi hely megmaradt emléke egy kovácsoltvas kerítéselem, ami most a Városháza mellett áll, és mögötte a korabeli park másfél évszázados, ma is élő platánfája.
Annak az épületnek sokáig volt a tulajdonosa Lelbach Keresztély földbirtokos, aki jelentős adományokkal járult hozzá a protestáns templomok építéséhez, a sportpálya létesítéséhez, a vásártér kialakításához, a település fejlesztéséhez. Az elődök munkásságát, tetteit értő és értékelő utódok 2022-ben „Emlékkövet” állítottak személyének.
A Városházával átellenben él az a hét, a Kárpát medencében honos fa, amelyeket a Honfoglalás 1100. évfordulóján a hét honfoglaló törzsre, a hét vezérre is emlékezve ültettek a nagyatádiak: kocsányos tölgy, platán, kőris, bükk, juhar, hárs, gyertyán. A séta egyik feladata, hogy a résztvevők mondják el a hét vezér, a hét törzs nevét…
Néhány lépéssel továbbsétálva a szakiskola homlokzatán Honty Márta képzőművész „Tűzzománc falikép” című, nagy méretű alkotását láthatjuk. Az 1992-ben készült munka is jelzi, hogy abban az időszakban is érdemi figyelmet és anyagiakat fordítottak művészeti alkotások Nagyatádon történő elhelyezésére.
Ez a művészetpártolás, támogatás több évtizedes hagyomány Nagyatádon. A tűzzománc alkotástól nem messze, a középiskolai kollégium előtt áll Mészáros István „Ifjúság” – szerintem Szerelmesek – című, 1969-ben felállított szobra. Jó helyen van.
Továbbhaladva útkereszteződéshez érünk. Nem kell dönteni az útirányok között, mert idáig jöttünk. Jöttünk megnézni a körforgalmi csomópont közepén álló szobrot, Englert Judit 1981-ben a Faszobrász Alkotótelepen készített „Ívek” című munkáját.
Valaminek az elágazását, az elválást, az egy alapon állást, a gótikus pilléreket, a találkozásokat is felidézheti a szobor. A protestáns templomtornyok között szabadon ível…

Városkép: balra az evangélikus, szemben a református templom. A körforgalomban Englert Judit Ívek című szobra
Az iskolák melletti kis téren Stökker Károly szobrászművész 1968-ban elhelyezett „József Attila” mellszobra nyújt találkozási helyet.
A szobor körül padok, háttérben szép növényzet; mellette kőtömbök, rajtuk versrészletek a költőtől. „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet. Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” áll a szakiskolához legközelebbi kövön. Itt, nagy költőnk szobránál kezdődik a József Attila sétány. A platánsor alatt vezető járda mellett kőoszlopokra csiszolva versek, idézetek József Attilától.
Azok kerültek a kövekre, amelyeket egy Költészet napi programra kedvenc versükként elhoztak a nagyatádiak. Kőbe van vésve egy-egy részlete: „Már egy hete csak a mamára gondolok…, De szeretnék gazdag lenni…, Lehunyja kék szemét az ég…, Kertész leszek…, Csobog a langyos víz, fürödj meg…, Tedd a kezed homlokomra…” Ott van az egyik kőoszlopon József Attila Ars Poetica verséből:
„Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
…
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem.”
A sétány végén a rakodópart köveire lehet ülni. Egyszer mindenkinek, a sétálóknak is érdemes odatelepedni az alsó kőre…
A rakodópart, a József Attila sétány mellett iskolák, kollégium, sportpályák, sportcsarnok, park. Jó időben diákok csoportjai, fiatalok járnak, andalognak, csoportosulnak erre, ülnek padjain. Néha találkoznak a költővel… Ezt gondoltuk, akartuk, amikor 2020-ban egy európai uniós pályázati támogatással létrehoztuk ezt a helyet. A szabad térben a kőoszlopok hordozta verssorokat látva, olvasva különös helyzetek, hangulatok alakulnak ki; olyan költőiek.
A József Attila sétányon végig menve egy térhez érünk, amin túl szép park terül el. A teresedés kitüntetett helyén, magas, rusztikus kőtalapzaton Szent István király életnagyságú bronz szobra áll. Államalapító királyunk fiatal uralkodóként van ábrázolva. Ha nézzük a szobrot, ha megnézzük, akkor termetében, testtartásában, távolba néző tekintetében, arcvonásaiban erőt és céltudatosságot fedezhetünk fel. Ereje, kisugárzása van Szent István király szobrának. Az államalapítás ezer éves évfordulóján, 2000-ben állított szobor Lebó Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.
Köztéri művet, szobrot állítani mindig kockázatos: miért most, miért neki, miért oda, miért ő az alkotó, miért ennyiért, miért ilyet, miből, minek? Nem is szép… (Kire hasonlít?) Sokat elmond az akkori helyi társadalomról, hogy közmegegyezés, egyetértés volt Nagyatádon Szent István király szobrának felállításában. Csak a kire hasonlít kérdése merült fel, mivel a polgármester és az alpolgármester is István keresztnevű, fiatal emberek voltak…
A Nemeskürty István által elnökölt Millenniumi Bizottság biztosította pénzből valósult meg a szoborállítás. Ebben az időszakban, hasonló támogatással készült el a Nagyatád monográfiája hiánypótló várostörténeti könyv is. Szent István király szobrát a nagyatádiak igazi közösségi ünnepen örömmel avatták fel, és azóta is magukénak érzik. Az államalapításra emlékezve, Szent István király napján mindig különös aurája, ereje, kisugárzása, szépsége van a szobor előtt tartott közös ünnepnek.
Üljünk le kicsit a sportcsarnok előtt. Ligeteket látunk, Szent István király szobrát, a rakodópartot, a platánsort-sétányt a verses kövekkel; az egyedi építészeti megoldású sportcsarnokot. Nézelődjünk.
Fotók: Ormai Bálint, Ormai István