„A hierarchia rend, tudás és cselekvés.” (Szent Dénes)
Kántor József műveiben mindig az irányokról van szó. Az irányzékról, irányulásról, az irizálásról, az irány megtalálásáról. A finom jelhagyásról, az írisz és a látás működéséról. A képtérben az egymással sokszor ellenséges akaratról, mely a vizuális harmóniában megalkuvás nélkül feloldódik. A kapcsolatok és kapcsolódások mibenlétéről, törékenységéről és visszavonhatatlanságáról.
A fenn és lenn, jobb és bal hierarchikus viszonylatairól, mely involválja Szent Dénes mennyei hierarchiáit, a hierarchia gradualist, a gradáció megfelelő mértékét. A szellemi hierarchia rendjét, a már-már hieratikus megfogalmazást. Ahogy Clairvaux-i Szent Bernát, Szent Ágoston vagy Jacob Böhme látomásos theozófiájában meglátta a szellemi realitást és rendet. Hogy helyére kerüljön a mérték, a ráció valódi értelmében aránytévesztett világunkban meglegyen az arány. Hogy az aránynak iránya legyen, az irányok arányba rendeződjenek. Lett légyen szó ikonról, Istenszékről, szakadékról, harcról vagy temetésről.
Az irányokból meta-jelek lesznek, kompozíciók rendeződnek, ahogyan minket is folyamatosan behálóznak a jelek, irányulások, kapcsolatok-kapcsolódások, viszonyok, amiktől nem tudunk vagy nem is akarunk szabadulni. Sokszor a képek kottára emlékeztetnek, szinte lejátszanánk a képzeletbeli klaviatúrán a zenét, amit megfest a művész.
De tudjuk, hogy a játék akár halálos, vérre menő is lehet, a mélyből sokszor démonikus energiák áradnak felfelé, veszélyeztetve saját szellemi-lelki integritásunk. A kép ekkor megszelídítő mandalaként, talizmánként visszafogja az elemeket és megakadályozza a káosz térnyerését. Hiába vagyunk bekerítve, a kompozíció védelmet nyújthat a sötét elvek ellen. A sebek, sebhelyek begyógyulhatnak, daimónunk vigyáz ránk.
A MET Galériában 2024 novemberében megrendezett kiállításon vertikális vonatkozású képeket láthattunk, nemcsak pusztán arányaik okán, hanem szellemi irányulásukat tekintve is. Jákob lajtorjáját különböző módon jeleníti meg a művész; emitt földi kapcsolat törekszik az ég felé, az Égi létra és a felette álló installáció is ezt a gondolatot viszi tovább.
Emellett a Feltámadást is megjeleníti Kántor, hiszen Jákob létrája a lét hierarchiáját tárja fel az álmodónak, melyen az angyalok le ’s fel járnak.
A beavatás lépcsőfokairól van szó, mely különleges esetben a kiválasztottak sajátja. A zsidó ezoterizmus mindezt a másze beresitként, és a teremtés műveként, és másze merkáváként, a szekér műveként írja le, mely majd a kabbalisztikában teljesedik ki. Ahogy a valódi alkémisták és neoplatonikusok egyesítették theurgiájuk által az Eget a Földdel, megvalósítva a Kis és Nagy Misztériumokat, a Nagy és Kis Uniót, ami által kibontakozik a létezők nagy láncolata, látható és láthatatlan összefüggésrendszerük, föld felé és ég felé forduló arculataik, melynek megismerése adott esetben a művész-artizán feladata.