Az érzelmi realitás az igaz.
Realis [realis, reale]: „a való helyzetnek megfelelő”; „dolog”, „dologi”: ahogy magyarázom az órámon,
minden más: körülmény.
mindaz, mindazok, amiket valóságnak hiszel,
éppen arra jó, a sok kacat, hogy elfedje azt,
amit illúziónak hiszel:
az érzést,
de csak az az igaz.
A város, a kor, a rögeszméink, a menthetetlen díszletek
most azt hiszik győztek, és maradandóbbnak tűnnek
de mikor távozol,
és lehullik mind az illúzió az igazságról,
akkor ott lesz minden az érzésben.
Te nem hiszel a halál utáni életben
pedig az csak ugyanaz, mint az érzés.
Tágabb, végtelenebb, megengedőbb realitás, mint amiben most vagyunk,
mint ahova most elértünk,
addig még a díszletek közt,
játszod,
és kell inni rá,
mert még nem megy
igazán,
és boldognak akarsz tűnni
mert boldognak kellene tűnni
de inkább eltűnnél,
mert hirtelen valóság sincs:
megöltük.
És ez a vers is kezdi eltemetni önmagát,
legyen vége hát a versnek is.
Csak az érzés van,
és az érzés: van.
Egy cselló egyetlen húrján meghúzott hang,
amit Ottliktól loptam
a Fehérvári úton,
vagy valahol a közelben, ahol sétáltunk, arrafele,
és emlékszem, azt mondtad,
igazából,
nem vagyok az eseted
És amúgy is: Te tudod hova kell kitenni a pontot.
Én viszont
megfelelően ragozni sem tudtam,
rendszeresen
kihagytam az állítmányt;
Te meg duplán írtad a szavakat, így csak félig lettek érvényesek,
és én mégis teljesen beleestem, aztán
beleléptem valamibe,
de ennek nincs jelentősége,
csak az érzésnek,
ami igaz.
