Az animált GIF (Graphics Interchange Format) technikája aránylag réginek mondható; az 1980-as évekhez vezet vissza. Fő jellemzője, hogy kevés képből áll, 8 bites színmélységű (256 színű), alacsony felbontású, hang nélküli, főképpen interneten megjelenő, folytonosan visszatérő animáció.(1) Előzményei a XIX. században elterjedt optikai játékok, mint például a fenakisztoszkóp.(2)
A GIF tömör mint egy haiku, mikromozi, és kimozdít a megszokott időérzékelésből. Nincsen múlt vagy jövő, csak folyamatos jelen, mely a pillanat természetéből adódóan megragadhatatlan. Az animált GIF örök kizökkenés. Napjaink egyik leggyorsabb komplex kommunikációs formátuma ez. A loop természetéből adódóan nincsen eleje, sem közepe, sem vége. Samsara kereke. Ezek a rövid mozgások jóformán bármilyen böngészőn lejátszhatók, és elkészítésük sem igényel komoly technikai tudást; egyszerű, könnyen elérhető szoftverek segítségével pillanatok alatt megírható a sajátos formátum.
Napjaink digitális vagy hibrid technikái közül tehát a GIF nem veszítette el népszerűségét, jelentőségét. Legtöbben a kommersz ábrák, jelek felől ismerik a műfajt. Számunkra az egyedi művész(et)i megoldások az érdekesek (ebben a vonatkozásban is). A műfaj sok esetben visszautal régebbi korok stílusaira, művészetére, mint például a szürrealizmusra, a geometrikus művészetre vagy a pop-artra. Azon túl, hogy utal, gyakran kisajátít vagy remixel.
Az animált GIF egyik úttörője a kanadai Lorna Mills. Művei annyira karakteresek, hogy összetéveszthetetlenül azonnal felismerhetők. Az internetről kimetszett részletek, rövid videoloopok szélei rágottak. Ez a vizuális megjelenés az alacsony felbontásból és drasztikus nagyításból következik. Erős társadalomkritika minden műve, mely női szemszögből láttat. Pop art és szürrealizmus egyedi keveréke egy posztdigitális korban, ahol az intenzív, figyelemfelkeltő színek, a hibriditás és a glitch gyakori hívószavak.(3)
A világ talán legabsztraktabb mozgóképpel foglalkozó, spanyol szervezésű fesztiválja, a Punto y Raya művészeti versenyt hirdetett 2024-ben absztrakt GIF-művek bemutatására. Az absztrakt film/video neves, ismert képviselői küldték el munkáikat. A válogatás jól illusztrálja, hogy ebben a mikroműfajban is lehet egyéni, a saját stílusra épülő műveket felmutatni. A tömör megfogalmazás mintha segítené, felerősítené a különböző egyéni és egyéb alkotói stílusok jegyeit. Huszonegy mű került végül publikálásra az erre az alkalomra létrehozott media art online galériában.
A GIF elsődleges terepe az internet, másodsorban jelenik meg fizikálisan is galériákban, mint vetített produktum.(4) A monitor bensőségesebb természetétől az installáció műfaján keresztül a nagy falfelületre vagy vászonra kivetített munkákig széles a megjelenési paletta. A hang, miután a műfaj néma, mint montázsszervező erő a látogatók által, illetve a környezetből származik, változik kiszámíthatatlanul.
Vizuális vagy audiovizuális munkákat különféle szempontok szerint közelíthetünk meg. Ez a rendteremtés szokásos, általánosan elterjedt szempontokat is beépíthet, figyelembe vehet. A PyR Media Art műveit kilenc különböző csoportba, ha jobban tetszik, kategóriába sorolta be ennek a szövegnek az írója.(5) Annyiban önkényes ez a felosztás, amennyiben például egy szöveg is az.
Az egyes szempontok a következők:
- Elemek mozgása – Háromféle típus: koncentrikus, horizontális irányú és vertikális.
- Színek szerint – Fekete-fehér / kontrasztos, illetve monokróm és színes (főszínek dominálnak).
- Formaelemek szerint – Geometrikus (szigorú) vagy organikus (szabad).
- Manuálisan (rajzolt, festett), vagy géppel (videó, számítógép) előállított.
- Loop simasága – Átmenet nélküli (nincsen kezdete, vége) vagy újraindult loop (kis ugrással).
- Kitölti, illetve kimegy a formavilág a keretből (all over) vagy keretbe komponált.
- Térhatás – Síkszerű vagy háromdimenziós.
- Vonalas vagy foltok alkotják (esetleg mindkettő dominál).
- Transzparens vizuális elemek vagy kitöltött formák.
Nézzünk egyenként példákat a PyR gyűjteményéből!
Alfonso G. Pelayo a gyakori geometrikus formavilágra épít, a vizuális megjelenés retro, visszautal korábbi (analóg) elektronikus megoldásokra. Technikailag nem tudjuk, de elképzelhető, hogy analóg videószintetizátorral készült a munka. Pelayo egy másik szereplő animációja (Atolón) kapcsán a körmozgás, a kontrasztosság, illetve a geometrikus és organikus közötti világ dominál.
Franka Sache a főszínek áthatásaira, keveredésére és a körforgásra épít. Egyszerű elemek alapvető kérdéseket, helyzeteket boncolgatnak, láttatnak. Egy másik munkája hasonló hatású, de valamivel szigorúbb formák, lírai négyzetek, oldott geometria és ismételten a koncentrikus mozgás a fő építkezés.
A mozgások jellegét könnyen meghatározhatjuk bizonyos elektronikus eszközökkel, szoftverekkel. A Signal Culture applikációi közül az SSSScan(6) alapból felkínálja, egy kattintással változtatható módon az említett három fő mozgásformát, irányt (horizontal, vertical, circle).
Javier Montero a geometrikus formavilágot alkalmazza, és munkája kapcsán egy balról jobbra történő horizontális, végtelenített mozgás a fő jellemvonás. Kevés szín használata jellemzi – ami a GIF-ek sajátja (lásd a korábban írtakat) –, és ezzel összefüggésben a komplementerre építés, ami elsőre megragadja az elemző nézőt. Bizonyos elemek mozdulatlanok, így a dinamikusság, mozgás még erősebb hangsúlyt kap. Montero egy másik, hasonló karakterű munkája kapcsán a vertikális irányok, elmozdulások dominálnak. Ennél a műnél is a különféle színkontrasztok, tónusok enyhe térmélységi hatást keltenek.
Alfonso Cintado Trinidad vonalakkal, kontrasztos geometrikus formavilággal és egyirányú mozgással építkezik. A folyamat ciklikus. A sík és térbeliség a mozgás következtében változik, a két különböző dimenzió-hatás között rezeg.
Andrea Maurelli a különböző vonalakat úgy irányítja, mint egy karmester; így születik meg a többszólamú, de mégis kétdimenziós alkotás.
Chen Ma alapvető geometrikus formákból, raszteres monokróm felületekből építkezik, hozza létre egyszerű mozgásait.
Elena Laplana organikus megjelenésű, minimál-mozgása virágok-növények lüktetését, finom kitörését láttatja.
Giacomo Manzotti manuálisan létrehozott, vertikális irányú loopjai az anyagok faktúrájának szépségét is hangsúlyozzák.
Javier Aparicio Frago vonalas, kontrasztos mintázata apró formák zizegését érzékelteti.
Mel Schults Videira animált GIF-jei geometrikus szerkezetű, rózsaszín foltokból építkeznek, melyek pulzálnak, mozognak oda-vissza. Második, a galériában szereplő munkája kapcsán a transzparencia alapvető fontosságot kap.
A legtöbb itt felsorakoztatott mű alkotói nem csak GIF-ekkel foglalkoznak, hanem leginkább a videóművészet, esetleg az elektronikus zene felől érkeznek, sőt néhányan erre az alkalomra, felhívásra készítettek először ilyen jellegű mikro-műveket. Az absztrakt GIF (is) zene a szemnek; vizuális zene.
Robert Seidel ismert videóművész. Rétegekből szerkesztett itteni opusza más műveinek egyéni stílusát hordozza. All over videó, ahol a koncentrikus mozgás a további dinamikus megoldásokkal, mint például az átlós komponálás, alkot egységet. Színhasználata kettős; monokróm és komplementer.
Sylwia Zolkiewska két bemutatott munkája a transzparenciára és egyszerű geometrikus formákra épül; a négyzetre. A kölcsönös áthatások mindig új együttállást alkotnak. Lassú, kimért, elegáns mozgású loopok ezek. Míg az első síkban építkezik, addig a másik munka kilép a térbe; a négyzetből kocka lesz.
E sorok írójának a PyR Galériában bemutatott műve egy folyamatos, önmagába visszatérő kalligráfia, mely analóg hang-reaktív technikával jött létre. Elektronikus hang generálta a mozgóképi töredéket. A sajátos, késleltetett, szaggatott mozgás a FrameBuffer (SC App) technikai megoldással valósult meg.
Ez a rövid írás kísérlet arra, hogy az animált GIF sajátos nyelvezetére, esztétikájára ráirányítsa a figyelmet. A műfaj nagyon érvényes kifejezési módnak tűnik napjainkban. Rövid tömör, azonnal hat, bármilyen elektronikus eszközön megnézhető, átível minden nyelven és kultúrán. Olyan vizuális nyelvet használ, amely megfelel korunk rohanó és leginkább felszínes befogadásának, értelmezési folyamatainak. Megállunk egy pillanatra, esetleg elgondolkozunk és továbblépünk. Ez van!
Az animált GIF, mint utalás történt rá, előszeretettel idéz korábbi stílusokból, megoldásokból. A digitális technika mediális és tartalmi szempontból is egy hatalmas, kimeríthetetlen olvasztótégely. Korunk eszköze és tükre. A szerző legutóbbi GIF-je egy kilencven évvel ezelőtti film (Jean Painlevé: The Seahorse, 1935) pár másodperces részletéből építkezik.
Hivatkozások
2 Gyenes Zsolt: Fény, mozgás és árnyék, 6–11 o. > Link
3 Lorna Mills Fb-oldala | Lorna Mills néhány animációja
4 Stop and Go kiállítás, Róma, 2016. > Link
