1

Kemény a föld, nem tudok ásni.

Holnap eső lesz, azért nem tudsz.

Az ember belegebed, mire elkaparja ezeket.

Ez már a hányadik?

Ccs. Nem számoltam. De ebben az évben a második. Macskám.

Ezek a macskák ott nyávognak szeles éjszakákon az ablakunk alatt, a szekrényből, a falakból. Ilyenkor előveszed titkos rejtekéből a kis, barna revolvert. Mintha az árthatna a szellemeknek.

„Aki rendőr lett, rendőr is marad. Aki kurva lett, kurva is marad”, mondják egy Kusturica-filmben. Aki gyilkos lett. De Ccs, nem szabad kimondani, poloskák vannak a házban, meghallják. Hívjuk csak gy-nek.

Te jó ember vagy, drágám, mondogatom, és simogatom rőtvörös, göndör hajad.

Ha te mondod.

Sokat fizetsz nekem ezekért a szavakért. Úgy beszéltük meg, hogy heti egy nap, ami egyedül a tiéd. Ebből lett még egy, mert kívántalak. Még egy, mert sajnáltalak elhagyni. Pár hét múlva úgyis menekülök, nem bírom az állandóságot. Vagy ha nem én futok el, neked akad sürgős vidéki elintéznivalód, ami néha hónapokra húzódik. De te, mikor nem vagy, is vagy. A többiek jönnek-mennek. A legutóbbi szeretőmnek te vettél gyapjútakarót, hogy meg ne fagyjon. Egy másikat te látogattál a kórházban, helyettem. Jó ember vagy, én tudom.

Az a szomszéd pedig biztos megérdemelte, amit kapott.

Csak ne volna olyan büdös, a fene egye meg.

Már eszi.

Csak légyszi, a pincébe ne küldj le többet. Mikor én vigyáztam a Benőre, lejöttem egy zsák macskatápért. Dögszag volt.

Hazudsz. A Benő volt büdös, akit nem temettél el, csak ledobtál a pincébe.

Megvártalak vele. Hogy méltó módon temethesd el.

Blablabla.

A Benőt egy részeges szomszédasszony macskájáról neveztük el, aki piásan összekeverte a macska két felét, és a seggét csókolta meg.

3

Tegnap esett, ma fúj. Hasogat a fejem.

Majd a kávétól jobban leszel. Rendelj, amit akarsz. Fél óra, és jövök.

Ülök a habos tejeskávé fölött egy budai teraszon.

Tavaszodik, a szél színes esernyőket fúj ki a poharakból. Szállnak a színes szalvéták, mini supermanek, vagy pillangók.

Ásítozom. Remélem, nem mosta ki az eső. Hogy nem lóg ki a lába. Akarom mondani, a macska farka. Mert akkor sokáig tart visszaásni.

Sokáig marad.

Elfelejtettem, hova ástam. Szenilis vén bolond vagyok.

Nem baj, a kávé majd segít.

Fekete, sűrű zacc marad utána, jósolni lehetne belőle. Fekete, mint a föld.

4

Azt a szép, türkiz számlapú, arany órát kérem. Tudod, valamit adnod kell a hallgatásomért. Hogy együtt éljek a macskaszellemekkel. Meg hogy embernek érezd magad.

Jó ember vagy, jó ember vagy.

Tudom.

Megnézhetnénk ma a Texasi láncfűrészes új részét.

Tudod, hogy csak a régi, szép filmeket szeretem.

Nézzük akkor a Szindbádot.

Majd.

Ma nagy nap van. Felnőtt leszel.

Mindenki fel akar nevelni, hogy aztán eldobjon, hogy magához vegyen egy újabb gyereket.

 

Látod, itt tartom. Be van pólyálva, mint egy csecsemő. Nem csodálkoznék, ha elkezdenéd ringatni. Ehelyett letörlöd, és a kezembe adod. Hideg. Felizgulok a fém tárgyakra. Ez itt fallosz, halált nemző. Tekinteted elváltozik, mintha varázsgömbbe néztél volna, és most kinyilatkoztatnád a jövőm.

Fogd. Ne úgy. Így.

Nehéz.

Ne nyúlj a ravaszhoz.

Átveszed, fejedhez tartod, elsütöd.

Üresen csattan.

Visszaadod.

Érzed a hatalmat?

Megtölti.

Figyeld, hogy kell.

Utána én töltöm.

Régen szerettem volna vadászni.

Most izzad a kezem.

Gyere.

Az ablakhoz megyünk. Kinyitja. Vezeti a kezem.

Nincs erőm elsütni. Rámmarkol, száraz faág a keze.

Bumm.

Még sosem láttam a fogait nevetés közben.

Hideg fémet érzek, az aranyórát a karomon.