Az eltűnt idő nyomában című kiállítás az egykori Falconieri-palota épületének – ma a Római Magyar Akadémia helyszíne – történelmi belső tereiben került megrendezésre. A Villa Giulia 1. szám alatti épület története az antik időkre nyúlik vissza. Alatta ma is megtalálhatók egy római kori folyami kikötő romjai.
A palota tetejére a XVII. század első felében Orazio Falconieri impozáns loggiát építtetett Francesco Borromini építésszel. A felső terasz balusztrádját díszítő barokk szobrok Janus istenséget ábrázolják. Borromini a kozmikus szimbólumokat, amelyek az évszakok váltakozásához is kapcsolódnak, egy fiatal női és egy idős férfi arc egymás mögé helyezésével erősítette meg.
A Római Magyar Akadémiát 1927-ben Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter hozta létre, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek otthona legyen az örök városban.
Történelmi pillanatok az épület múltjából. A kiállítás egyes művei egyféle párbeszédet folytatnak az épületben látható műalkotásokkal, belső terekkel. A Falconieri-palota patinás keretet ad ehhez. A többféle műfajt felsorakoztató anyagban a grafikák, festmények, szobrok mellett több iparművészeti alkotás is látható. Mozaikok, megidézve az egyén történeteit és közös történelmünket.
A kiállítás kurátora, Urbán Ágnes művészettörténész így összegezte gondolatait az Eltűnt idő nyomában című kiállítás kapcsán:
„A múlt nem semmisül meg. A közös múltat senki sem veheti el – legyen szó egy ország, egy nép, egy kontinens jellemző kulturális vagy történelmi hagyatékáról, de így van ez az egyes emberekkel is. Egy ember individualitását az emlékei rajzolják ki. Hiszen az egyéni múlt és a közös múlt állandóan hat ránk. Az emlékezet révén a jelenünkben hordozzuk egész többrétegű múltunkat, és a minduntalan felbukkanó emlékképek, töredékek – összekapcsolódva a jelen pillanataival – egyszerre gazdagítják a jelent és a múltat, újabb és újabb jelentéseket, árnyalatokat, változatokat hívnak életre. A művészet eszközeivel megragadott és kifejezett múlt azért különleges, mert képes arra, hogy vizuálisan idézze elő a prousti jelenséget, az intenzív, akaratlan, mélyen gyökerező emlékezést, és arra is képes, hogy további közös és egyedi emlékeket teremtsen számunkra. «Ti, emberek azt hiszitek, azok vagytok, amit tesztek. (…) Pedig valójában azok vagytok, amire emlékeztek.» (Ken Liu)”
Az eltűnt idő nyomában
Római Magyar Akadémia
2026. március 6. – június 4.
Kiállítók: Bátai Sándor, Bornemissza Eszter, Czeizel Balázs, Daradics Árpád, Enyedi Zsuzsanna, Erős Apolka, Formanek Zsuzsanna, Fűri Judit, Haber Szilvia, Hauser Beáta Lilian, Kaszás Réka, Király Fanni, László Dániel, Lévay Jenő, Nádas Alexandra, Pápai Lívia, Polgár Botond, Rékasy Bálint, Simoffy Márta, Sipos Balázs, Sulyok Gabriella, Szőke Barbara, Tóth Zoltán, Zelenák Katalin, Zoltai Bea









