Fenyvesi Tóth Árpád (1950–2014) műveivel legelőször a Fráter Zoltán és Petőcz András által szerkesztett Médium-Art kiadványban találkoztam, annak megjelenésének idejében. A szerkesztők a kortárs magyar kísérleti költészet teljességének reprezentatív bemutatására vállalkoztak a képverstől a számítógépes betűversen át a performanszig és az akusztikus líráig. A költészet perspektívájából kitekintve friss, izgalmas intermediális karakterű alkotások találhatók ebben a kiadványban. Olyan jeles alkotóktól láthatunk, olvashatunk – mások mellett – műveket, mint Perneczky Géza, Nagy Pál, Papp Tibor, Szombathy Bálint, Kismányoky Károly, Lantos Ferenc, Ladik Katalin és Szkárosi Endre. Fenyvesi Tóth Árpádtól a Szavak – számok és a Lines aktuell 86/1, 86/5 című applikált, illetve kollázs technikával készült opuszok kaptak helyett a Médium-Artban. Az utóbbi két munka a (kísérleti) képregények narratív technikáját alkalmazza és kapcsolódik a szerző hasonló, karakteres sorozataihoz.
F. Tóth legaktívabb korszakában kereste a kapcsolatokat művésztársaival, akikkel több esetben baráti viszonyt alakított ki. A legszorosabb ilyen jellegű kötődése talán Szombathy Bálinthoz volt.
Szombathy Bálint (1950–2024) Újvidékről származó, vajdasági összművész volt, aki a neves Bosch+Bosch csoport tagjai közé tartozott.(1) Kollégái közül érdemes kiemelni Slavko Matkovic, Ladik Katalin és Csernik Attila nevét. Szombathy azon túl, hogy neoavantgárd művész volt szakíróként (pl. Forum Könyvkiadó) és szerkesztőként (Új Symposion, Magyar Műhely) is igen aktívan tevékenykedett. A kassáki örökség meghatározó volt számára is.
Szombathy gazdag életművéből ezen a helyen a Mozgásképek (telefotók az 1980-as évekből) című sorozatát emeljük ki.(2) Neo-dada, illetve pop-art elemek, a konceptualizmus (gesztus, idea), a kisajátítás, az absztrakció, a minimalizmus, az akció, illetve a performatív jelleg lehetnek a legfontosabb fogalmak, melyek mentén ehhez az intermediális karakterű sorozathoz közelebb kerülhetünk. Mindaz a sokrétű művészeti-kulturális hatás, ami fenyvesi Tóth Árpádot érte, részben a művészbarátok segítségével juthatott el hozzá.
Szombathy f. T. Á.-ról írott személyes hangvételű, de szakmailag nagyon igényes könyvén kívül (A visszhangtalanság ölelésében) több tanulmányban is foglalkozott barátja művészetével. Ezek közül a Képírásban megjelent három szövegét emeljük ki: Képek és képregények(3), A „fenyvesi szűz föld”(4), és fenyvesi Tóth Árpád (1950–2014) kollázsai és montázsai(5). Mindhárom tanulmány alkotónk jelentős sorozatait mutatja be.
F. Tóth az 1970-es évek elejére datált képregényei összefogott, emblematikus sorozatnak számítanak a gazdag életműben. Az eddig nyomtatásban megjelent közel negyven Képírás füzetek között másodikként jelent meg 2001-ben a művész Képregények című összeállítása. A nonlineáris szerkesztés alapvető a lapok kapcsán, ahol minden egyes keretben (plusz) önálló kompozíció fedhető fel. Ezek az új összefüggésrendszerbe helyezett (montírozott) és kiegészített töredékek asszociációkat indítanak el, melyek kapcsán a néző fejezi be az alkotást. Technikai szempontból rajz-írás, fotó-újságkivágás és betű-letraset használata építi a kompozíciókat. Az egyes elemek azonos esztétikai szintre helyeződnek. A montázselv mint gondolkodási stratégia hatja át a sorozatot.
Szombathy barátsága, támogatása mellett kiemelkedő f. Tóth Árpád számára a Balatonboglári Kápolnaműteremben feltárulkozó kiállítási lehetőség. Balatonfenyvestől Balatonboglár alig több mint 20 kilométerre található. A nevezett, használaton kívüli kápolna az 1970-es évek magyar neoavantgárd művészetének egyik legismertebb kiállítóhelye volt. Galántai György képzőművész a teljesen elhanyagolt épületet 1968-ban 15 évre bérelte ki az egyháztól, rendbe hozatta és műtermet alakított ki benne, mely azután 1970-től 1973 nyár végéig, a hatósági bezáratásáig Kápolnatárlat néven underground kiállítási helyszínként működött. Itt nyaranta koncerteket, előadásokat, filmvetítéseket, heppeningeket és performanszokat is rendeztek.
A Balatonboglári Kápolnaműteremben K-358/72. címmel nyílt meg a nevezett, ma már legendássá váló, zsűrizett kiállítás. Itt mutatta be fenyvesi Anyag-erő-mozgás című sorozatának első lapjait. A kiállítások első részének művészei között volt Tóth mellett például Haris László, Kígyós Sándor, Molnár V. József és Szemadám György is.
Olyan művészek mutatkoztak még be ezen a helyen a pár év alatt, mint például Csáji Attila, Erdély Miklós, Maurer Dóra, Hajas Tibor, Halász Péter és színháza, Szentjóby Tamás, Bak Imre, Nádler István, Türk Péter, Najmányi László, Bódy Gábor, Perneczky Géza, a Pécsi Műhely, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint és Tandori Dezső – a teljes hazai neoavantgárd palettája.(6)
Ha rendszerezni szeretnénk fenyvesi Tóth Árpád műveit, talán négy csoportot sorakoztathatunk fel:
- vizuális költemények,
- képregények,
- mail art művek,
- táblaképek, absztrakt-geometrikus munkák.
A képregényekről már említést tettünk ebben a szövegben. A művész absztrakt-geometrikus munkáiról, illetve azon belül is egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb és fontosabb sorozatáról szándékozunk még írni. Az acb és Szombathy Bálint leírásai, kutatásai kapcsán szerencsére sok alkotás feldolgozásra, ismertetésre került, de még bőven akad feltáratlan terület; lappanganak érdekes, fontos művek a balatonfenyvesi ház ágyneműtartója mélyén.
Ilyen például a már érintett, s a jelen írást is illusztráló Anyag-erő-mozgás című sorozat (a fotókat Horváth Erzsébet készítette, 2026-ban), mely körülbelül 30 önálló lapból áll és másfél évtizeden keresztül készült, bővült. A legkorábbi talán 1970-ből, míg a legutolsó 1985-ből származik. A grafikák változó méretűek, átlagban 40×55 cm-esek. Technikájuk egyedi; finoman dörzsölt grafitpor-rajzolatokból, kimetszett fehér papírlapok és mögé helyezett, ragasztott mélyfekete bársony/velúr papírokból vegyesen épül fel a műegyüttes.
Az 1972-es balatonboglári bemutatkozó után, két évvel később Újvidéken, Jugoszláviában, július 30-a és augusztus 10-e között a Forum Kiadóház Klubjában szerepelt a bővülő sorozat. Ezt az egyéni kiállítást művészünk barátja, Szombathy Bálint rendezte.
Mint a sorozat címe is sugallja, ellentétekre épülő, kozmikus jellegű, orgametrikus, tehát organikus és enyhe geometrikus formákra épülő együttesről, sorozatról van szó. Az erős fekete-fehér kontraszt, a finom szürke tónusok, a határozott, de ugyanakkor törékeny formák és a különféle anyagminőségek – mint például érdes, sima – tapinthatóvá teszik a vizuális megjelenést. Sérülékeny egyedi világ ez; repedezett sejt vagy embrió, illetve nagy léptékű földfelszín, mikro- és makrokozmosz egysége; letisztult bioromantika.
Fenyvesi Tóth Árpád majdnem minden akkori, fontos magyar progresszív és azontúl néhány külföldi művésszel, illetve csoportosulással kapcsolatba került (valamilyen szinten). A hatások melyek érték visszhangtalanságának ölelésében mégis építőnek bizonyultak. Gazdag életművet hozott létre, mely fő vonulatainak teljes mértékű feltárásában még akadnak tennivalók.
Felhasznált irodalom
Médium-Art. Szerkesztette: Fráter Zoltán és Petőcz András, JAK füzetek 51, Magvető Kiadó, Budapest, 1990.
Splendid Isolation – fenyvesi Tóth Árpád. Szerkesztette: Kürti Emese, acb Researchlab, 2018.
Szombathy Bálint: A visszhangtalanság ölelésében. Balatonfenyves, 2016.
Hivatkozások
1 Ludwig Múzeum > A Bosch+Bosch csoport és a vajdasági neoavantgárd mozgalom
2 Képírás > Szombathy Bálint: Telefotó munkák a 80-as évekből
3 Képírás > Szombathy Bálint: Képek és képregények
4 Képírás > Szombathy Bálint: A „fenyvesi szűz föld”
5 Képírás > Szombathy Bálint: fenyvesi Tóth Árpád (1950–2014) kollázsai és montázsai
6 Artpool > Galántai György kápolnaműterme – 1972 | A K-358/72. című kiállítás














